Paksi Hírnök, 2000 (12. évfolyam, 1-50. szám)

2000-08-31 / 34. szám

2000. augusztus 31. 3. oldal I Paksi Hírnök Paks város tt a környék lapja Készülünk az országos kommaidós Kram Ebben az évben városunk ad otthont az országos kom­mandós versenyek szeptem­ber 7-e és 9-e között. A ver­senyen az ország valamennyi beavatkozó alosztálya megmé­retteti magát, de a nagy esélyes mégis a hazai legénység lesz — tudtuk meg dr. Lengyel Ró­berttól, a Neutron Beavat­kozó Osztály vezetőjétől. A verseny szervezésével megso­kasodtak ugyan az osztály te­endői, ez azonban nem megy a napi feladatok ellátásának ro­vására. A neutronosok to­vábbra is a helyzet magaslatán Akinek vaj van a fején A fodrászüzletbe besurrant tolvaj nem térhetett haza túl nagy zsákmánnyal, ezért ott­hon bizonyára meg is kapta a magáét, valahogy emígyen: „Ennyi? Kend a hajadra!”. Már ha a hajszárítóból, rádi­ós magnóból és különböző hajfestékekből álló takaros kis csomagocska nem jelent „jó fogást” egy botcsinálta fodrász, pontosabban: lopász számára. (A jelek ugyanis arra utalnak, hogy az illető inkább volt tolvaj, mint fodrász.) Zsákmány ide vagy oda, egy biztos: manapság már a fod­rászüzletek sincsenek bizton­ságban. Szerencsés lenne azonban, ha az amatőr hajszobrász a fodrásziskolán előbb „A beju­tás” című leckével kapcsolatos vizsgákat abszolválná sikerrel, tudniillik ezzel még eléggé ha­dilábon áll. A lopász ugyanis ablakfeszítés módszerével jutott be az épületbe, majd a szerzeménnyel angolosan tá­vozott. A rendőrségnek előrelátható­an nehéz dolga lesz, hiszen Fi­garónk - a lopott hajfestékek­nek köszönhetően - ezentúl hol fekete, hol szőke, hol bar­na, hol pedig vörös hajjal pompázhat. állnak, és a versenyen induló csapatuk esélyes a győzelemre.- Csapatunk minden évben megnyerte a versenyt, egy­szer a vándorserleget is vég­legesen hazavihette, mivel legénységünk három éven keresztül megszerezte az el­sőnek járó aranyérmet — nyi­latkozta az őrnagy. - Ám ez nem jelenti azt, hogy már most örülhetünk a jó szerep­lésnek, hiszen bármi közbe­jöhet. Egy biztos: a négytagú versenybrigád és a csapatve­zető teljes odaadással készül az országos viadalra. (Fob/tat ás ay 1. oldalról!) A kenyérkeresethez — hisz­­szük legtöbben - két dolgos kézre van szükség. Hogy­ne! — hörrennek fel sokan, teljes joggal. Leginkább arra van szükség, hogy felmérjük, mikor éppen melyik bolthoz érkezik meg a finom, illatos pékáru, és kifigyeljük, a szál­lítók hová teszik a teli reke­szeket, amíg a boltos meg nem érkezik. A dunaszentgyörgyi élel­miszerüzlet mellett lévő csirkedrót-hálóval elkerített kis raktárhelyiség arra szol­gált, hogy a boltnak szánt élelmiszert a pékek és a tejet szállító munkások oda rejt­sék. A menetrend szerint ér­kező élelmiszer-szállító járat aznap hajnalban is elhelyezte itt a kenyérrel és tejjel megra­kott rekeszeket, annak rendje és módja szerint lelakatolták (Folytatás ay 1. oldalról!) szakácsoknak kell magukkal hozniuk. Az ehető pályamű­­veket a zsűrizés után a ren­dezvény résztvevőinek tálal­ják fel. A különleges feladatokra kiképzett egységek küzdel­mébe a nagyközönség is be­pillantást nyerhet, ám csak­is az ésszerűség határain belül: a veszélyesebb tech­nikai feladatok megoldását például nem kísérhetjük fi­gyelemmel, ám még így is akad bőven látnivaló. A háromnapos vetélkedő leg­látványosabb részének a szep­tember 8-ra tervezett járórver­­seny ígérkezik, ahol a résztve­vők több mint hat kilométeres pályán lesznek kénytelenek megbirkózni a feladatokkal. a tárolót, majd továbbmen­tek. A bolt alkalmazottai a nyitáskor arra lettek figyel­mesek, hogy a lakatot vala­ki leverte és tíz kilogramm kenyérrel távozott. Az oko­zott kár — ha csupán anyagi oldalát nézzük — nem mond­ható jelentősnek, az üzlet ve­zetőjének azonban jókora bosszúságot okozott az eset, azon a napon ugyanis több kuncsaftnak nem ju­tott kenyér. Csak remény­kedhetünk, hogy a csalódott vevők átka eléri az elköve­tőt. .. A lopott kenyér aznap igen­csak ízletesnek bizonyult, hi­szen az egyik paksi élelmi­szerboltból is elemeitek né­hány veknit, ezúttal azonban az öreg Kissről elhíresült mondást szem előtt tartva, tudniillik „Ne csak együnk, igyunk is!” pár liter tejjel egé­szítették ki a pékárut. Neidert Imre, a rendez­vény szervezője lapunknak elmondta: az emlékverseny nagy népszerűségnek örvend, amit jelez az is, hogy a nevezé­sek folyamatosan érkeznek a kapitányságra. Jó tudni, hogy a szervezők a lóversenyen részt­vevőknek fegyvert és lőszert, a főzőversenyre pedig marha- és birkahúst biztosítanak. Ha pe­dig valaki különleges ínyencsé­get szeretne készíteni, ennek sincs akadálya, csupán az alap­anyagot kell magával hoznia. A tavalyi évhez hasonlóan, most is nagy érdeklődésre szá­mítanak, ezért kémek minden­kit, hogy a nevezéseket (a lóversenyre és bográcsétel fó­­zőversenyre) időben juttassák el a paksi rendőrkapitányságra. Keserű a más kenyere Oláh László emlékét őrak ■■ ■ Szappanbuborék, avagy: Ki a szegény? A címben feltett kérdés, beval­lom, szándékoltan némi költőisé­­get is magában foglal. Hiszen legegyszerűbben talán a „Röviden vagy hosszan vála­szoljak erre?" viszontkérdéssel lehetne leghamarébb leütni a labdát, amely máris az ellenfél térfelén pattogna, mintegy su­gallva, hogy „Na ugye! Hülye kérdésre hülye kérdés!" De tényleg, ki a szegény? Egy nemrég készült jelentés szerint (ezekkel már eddig is te­le volt a padlás!) a politika ré­széről az utóbbi időben igencsak felerősödtek a szegényellenes hangok. A jelentés kitér arra is, hogy a politika nem ismeri fel a társadalmi kirekesztés tartós ve­szélyét, ugyanakkor erősíti a kö­zépkorosztályt, s lemond arról, hogy megakadályozza a lesza­kadást. A tanulmánykötetben közzétett jelentés több szám­adatot is tartalmaz, de szerepel benne GDP, nettó reálkereset, meg különféle százalékok, csak azért, hogy annak is kínaiul le­gyen, aki esetleg a közgázra járt. Az egyszerű olvasóban pe­dig ilyenkor felmerül a gyanú, miszerint ezek a mondatok vagy az elrettentést, vagy a ködösí­tést hivatottak szolgálni. Vagy mindkettőt. Ez akár nóvum is lehetne, ilyet elvégre feltételezni sem lenne szabad, a dolog rákfenéje azon­ban véleményem szerint nem itt keresendő. Rögtön első olvasat­ra három dolgot is furcsállha­­tunk. Pro primo: a jelentés vala­mi affélét sugall, mintha az eddi­gi politika olyan nagyon sze­génypárti lett volna. Pro secundo: valakik ismét megkap­ták a maguk címkéjét (a szegé­nyek). Pro tertio: „a politika”, a „szegénység" netán amolyan általánosságot jelent, vagy eset­leg konkrét pártprogramhoz, cik­lushoz kapcsolható? Nem derül ki. Nem is derülhet, hiszen a je­lentés természetesen mindentől független. Ezek után már csak reménykedhetünk, hogy ennek a nem magyarul Íródott mondat­dzsumbujnak - Jules Verne re­gényeihez hasonlóan - legalább a valósághoz van némi köze. Persze, az első olvasás okozta sokk után más kérdések is fel­merülhetnek. Például: A politika (mint olyan) egy amolyan múlt századi kecses mozdulattal, „csak úgy” feladja a leszakadás elleni próbálkozásokat? Vagy: Mitől lesz valaki vagy valami szegényellenes? A legfurcsább az egészben, hogy ahány jelentés, ahány elemzés, mind különböző ada­tokkal operál, attól függően, hogy a választópolgárokat, vagy az uniós szakembereket kell-e meggyőzni. Megjegyzem: nem ugyanaz! Ugyan tegyük szívünk­re a kezünket, és vizsgáljuk meg, hogy eddig melyik politika pártolta a szegényeket? (A vá­lasztás előtti kampányidőszak nem számit!) Az elvtárs-úr­­polgár-vitéz-szegény - újgazdag stb. sornak mikor lesz vége? Mi­lyen címkék, kategóriák, fakkok lapulnak még a ládafiák mé­lyén? Egyik tengerentúlon élő isme­rősöm szerint Amerikában sze­gény az, aki annak érzi magát. Hja, Amerika. Nálunk pedig szegény az, akit a tanulmányok annak titulálnak. Csínján kellene bánni, nem­csak az efféle jelentésekkel, de a szavakkal is: politika, szegé­nyek, gazdagok. Nem hallottam még olyan „szegény” emberről, aki ne látott volna még szegé­nyebbet. S „gazdagot” se, aki el ne szontyolodott volna, ha még gazdagabbat lát. Elrettentés vagy ködösítés? Egy tanulmány, amit a szakem­berek ismét kedvükre elemez­hetnek, ízekre szedhetnek, bon­colgathatnak, taglalgathatnak, idézgethetnek, hogy aztán - ha az osztályteremben elül a zaj - újabb szappanbuborékot fújhas­sanak az égbe. Mi addig is meg­próbálunk engedelmes, jó ala­nyai, megfelelő gyurmái lenni ennek az össznépi játéknak, köznapibb nyelven szólva: tesz­­szük a dolgunkat. Valakinek azt is kell... Á~>­Minden 100 Ft Bt. boltjai C*.CSÓBBl>^ Többet, olcsóbban Pakson csak két helyen: Dózsa Gy. út-Vörösmarty u. sarok és Építők úti üzletsor A 2000. évben is várjuk vásárlóinkat! Aki nem hirdet, azt elfelejtik!

Next

/
Oldalképek
Tartalom