Paksi Hírnök, 2000 (12. évfolyam, 1-50. szám)
2000-08-24 / 33. szám
2000. augusztus 24. 7. oldal Sikeres Duna átűszás Idén összesen harmincöt településről érkeztek a Duna és a fürdőzés szerelmesei, hogy a rekkenó melegben a géderlaki oldalról átússzanak Paksra. A Charon Bt.-nek köszönhetően, a komp idén is térítésmentesen szállította át a résztvevőket a géderlaki oldalra (képünkön). Volt akit a bizonyítás vágya hajtott, és persze olyan is akadt, aki csupán egy jót szeretett volna husölni a harmincnyolc fokos kánikulában lény, hogy minden eddigi rekordot megdöntve, összesen ötszáztízen vettek részt a megmérettetésen. Sikerült tehát a két évvel ezelőtti, 315 fős rekordot is túlszárnyalni, nem is beszélve a tavalyi, kétszáztizennyolc fő részvételével lezajlott átúszásról. Többek között Bolyról, Szekszárdról, Bajáról, Budapestről, Tatabányáról, Tatáról, Gyöngyösről, Nyárlórincről, Vaskutról, Balatonboglárról, Egerből, Székesfehérvárról, Faddról, Simontomyáról, Nyékládházáról érkeztek az úszók, de debreceni, sőt németországi (lipcsei és ellingeni) résztvevői is voltak a jó hangulatú próbának. A férfiak mezőnyében a kilenc éves, 401-es sorszámmal induló paksi Hanoi Ferenc volt a legfiatalabb, a legidősebb pedig a hetvenöt éves, 94-es sorszámú szekszárdi Czencz Imre. A nők mezőnyében a hét éves Fenyvesi Réka a legfiatalabbként úszta át a Dunát, a legidősebb pedig az 504-es sorszámot viselő 63 éves Kern Margit volt. A 14 év alattiakat 30-an, a 14-25 éveseket több mint kétszázan, a 26-3U éves korosztályt mintegy 40-en, a 31- 50 éveseket ötvenen, a 60 fölötti korosztályt pedig nyolcán képviselték. Hetven év fölött egyeden versenyző vett részt, a már említett 75 éves Czencz Imre. Az átúszás során különösebb probléma nem merült fel, igaz, jelentkeztek olyanok, akiket — saját kérésükre - ki kellett emelni a vízből. A résztvevők az átúszást követően elmondták: a paksi oldalon a vízből való kijövetelnél akadtak ugyan némi gondok, hiszen csúszós volt a part, ezt leszámítva azonban zökkenőmentesen zajlott az idei Duna átúszás. s Apám szinte egész nap szótlanul, sápadtan üldögélt a konyhaasztalnál, ahonnan éppen a nagyforgalmú útra látott. Megmegrebbenő szemekkel figyelte a ház előtti éles kanyarban ügyetlenkedő autókat, egy-egy fékcsikorgás hallatán előredőlt, mintha ő maga is a kocsiban ülne, s ha sikerült a manőver, valami furcsa elégedettségérzet fogta el. Esetlenül lógott rajta a fakult fürdőköpeny, amit aggódó anyám reggelente a vállára terített. Egy elpárásodó ablak, egy mindig sustorgó zsebrádió, az előző napi újságok és sok-sok régi fénykép jelentették számára napközben a külvilágot, amelyből férfikora delelőjén amputált lába miatt kirekedt. Otromba mankóit rendszerint a háta mögé tette s én kezdetben azt hittem, hogy akadályozzák a képek rakosgatásában, vagy az újságok lapozásában. Később jöttem csak rá, hogy ez inkább valami önvédelemféle saját nyomorúságának látható kellékeivel szemben, mint ahogy a százszor átpergetett sárguló képek is, amelyek délcegen, fiatalon ábrázolták, eltérítették gondolatait a kétségbeejtő jelenről és a még sötétebb jövőről, amit az érszűkület ígért. Azon a délutánon kissé korábban értem haza a megszokottnál, hónom alatt szorongatva életem első igazi szerzeményét, az aznap vásárolt aprócska japán magnetofont, amire legalább akkora szükségem volt az idő tájt, mint egy gőzmozdonyra. Alig vártam, hogy hazaérjek vele, szinte berobbantam a konyhába, odahajoltam hozzá és nekikoccantottam homlokomat az övének - ez a butácska, mégis meghitt köszöntés kölyökkorom óta végigkísérte apámhoz fűződő kapcsolatomat - és fülig érő szájjal, alig titkolt büszkeséggel rámosolyogtam és az asztalra tettem a dobozt.- Na, mit szólsz hozzá? Ez ám a magnó! Holnap már ki is próbáljuk a srácokkal a strandon... Gyanakvóan szemlélte a dobozt, aztán cseppnyi szemrehányással a hangjában megjegyezte:-Biztosan drága volt...- Nem vészes, van miből! - vagánykodtam. - Tizenkét hónap alatt majd csak kinyögöm valahogy. Párszáz forint havonta, semmi az egy ilyen gépért. Nézd csak meg! - szakítottam fel reccsenve a doboz leragasztott fedelét. Végigsimogatta az aprócska készüléket, kicsit hitetlenkedve a méretei miatt.- Kipróbáltátok?- Jóhogy! Nagyon rendesek voltak a boltban, ha valami gáz lenne vele, akár még ki is cserélik. Akarod, hogy felvegyünk valamit?-Mit?- Fene tudja... Valamit. Esetleg akármit. Vagy bármit.- Pazarolnád csak a szalagot.- Ugyan már. Letöröljük és kész. A Paksi Turizmusért Egyesület tájékoztatója Örömmel tájékoztatjuk, hogy városunkban megalakult a Paksi Turizmusért Egyesület. A szervezet a város turisztikai vállalkozásait kívánja tömöríteni. A helyi vállalkozók összefogásával kínáljuk széleskörű szolgáltatásainkat - szállás, vendéglátás, utaztatás, idegenvezetés, sport, kultúra, stb. — és egyéb programlehetőségeinket. Ezáltal szeretnénk elérni, hogy az ideérkező vendégek jól érezzék magukat, és felejtheteden élményekkel távozzanak. Forduljon hozzánk bizalommal, ha idelátogató üzleti partnerei számára többnapos programcsomagot kell összeállítani, vagy ha sürgősen szüksége van egy jó ödetre a következő néhány óra eltöltésére. Közös érdekünk, hogy vendégei a lehető legjobban érezzék magukat városunkban. Vegye igénybe Ön is az egyesületünkben kialakult kapcsolatrendszert és az egyéb felkínált lehetőségeket, mellyel hatékonyan segíthetjük szervezői munkáját. Az Ön vendége a mi vendégünk is! Félresodortam az asztalon a fényképhalmot, óvatosan öszszedugtam a vezetékeket, ujjamat a felvétel gombjára tettem és lenyomtam. „Figyelem, mikrofonpróba, a sziámi anyatigris háromszínű kenyeret eszik. Véma n ge-Rewind, aztán play. Hallok egy hangot, de ez nem is az enyém. Vagy ilyen ellenszenvesen rekedt volnék? Kicsit állítok rajta.- Most biztosan jó lesz, csak egy kicsit tartsd távolabb a mikrofont, amikor beszélsz.- Csináld inkább te. Nekem mikrofonlázam van - húzódott mosolyra a szája.- Na jó. Legyen egy kis Radnóti... Felvétel. „Látod-e, esteledik s a szögesdróttal beszegett vad tölgykerítés, barakk oly lebegő, felszívja az este. Rabságunk keretét elereszti a lassú tekintet, s csak az ész, csak az ész, az tudja a drót feszülését.” Visszajátszás.- Azért messze vagy még Latinovitstól - mondja rekedten és észreveszem az apró lobbanásokat a szemében, ahogy a felvételt hallgatja. - Szép ez a vers. „Rabságod keretét elereszti a lassú tekintet...” „Rabságunk..." - javítom ki szinte automatikusan.- Persze, persze „Rabságunk’. Nem mindegy.- Nem bizony. Csend ereszkedett közénk, fülzúgós csend. Soha ilyen közel nem voltam még apámhoz, szinte megrémültem a lehetőségtől, hogy ilyen tisztán belelátok a gondolataiba, de aztán összeszedtem magam.- Nincs mese, most te jössz! Összerezzent, aztán megadóan belekezdett egy dalba, kezdetben kicsit reszelésen, kicsit hamisan, de egyre jobban belemelegedve. „...nem volt véle más, csak egy hű barát, néki hagyta meg utolsó óhaját.” Behunyta a szemét, úgy énekelt „Végső búcsúszóm asszonyomnak vidd s vidd majd néki el ezt a gyűrűűü..’ Torkából kis sikkanás bukott elő, a valószinűtlenül magas hang egy pillanatig ott lebegett körülöttünk, kellemetlen vihogásba csapott aztán széles ivet leírva férfizokogássá mélyült. Összeszorított szemhéja mögül kibújt egy könnycsepp, fényes csíkot húzva végigfutott az arcán. Ráborult az asztalra, a fürdőköpeny lecsúszott a válláról a konyna kövére, csíkjai megannyi kígyóként tekeredtek egymásra.- Nem szabad... Mit csinálsz... - nyögtem elszoruló torokkal. Simogatásra mozdult a kezem, de félúton lehanyatlott. Dühítő tehetetlenség fogott marokra, akár egy álombéli bénaság, amelyből nincs szabadulás. Abbahagyta a sírást, felemelte a fejét, elkínzott arccal bámult ki az ablakon. Az asztalon kitartóan surrogott a felvételre állított magnetofon. Stop. A fémes kattanásra felfigyelt, lassan felém fordult és rekedten megszólalt, hangjában cseppnyi könyörgés.- Ugye... letörlőd? Mintha valami feneketlen kútból jönne válaszom.- Szépen énekeltél. Kár, hogy a végén... Szerettem volna, ha végigénekeled.- Majd legközelebb... De ezt most töröld le, kérlek.- Az egészet?- Az egészet. Megadóan sóhajtottam egyet, aztán visszapörgettem a szalagot. Kihúztam a mikrofon zsinórját, ujjam a felvétel kapcsolójára tettem. Csak a szemével intett, hogy igen. Másnap reggelre meghalt az apám. Az a kazetta azóta is üres, pedig az elmúlt harminc év alatt bármire használhattam volna. Gyakran éreztem kísértést, hogy egy új felvétellel egyszer és mindenkorra elfelejtsem annak a néhány pillanatnak minden szomorúságát, de valami furcsa, megmagyarázhatatlan érzés mindig visszatartott. Hallgatom az üres szalag sustorgását. Bár tudom, hogy képtelenség, de ilyenkor mintha arra vámék, hogy a szalag vasszemcséi újra a harminc évvel ezelőtti pillanattá rendeződjenek. co Afész PAKS Folyamatos akciókkal, kedvező áron, megújuló áruválasztékkal Önhöz a legközelebb várjuk kedves vásárlóinkat a Paksi ÁFÉSZ paksi, dunakömlődi, dunaszentgyörgyi és madocsai COOP üzleteiben. Révközlekedés * Szentély hajózás * Kikötök üzemeltetése PAKS Dunai hajókirándulások szervezése 90 főig és hajókirándulással egybekötött rendezvények (tárgyalások, konferenciák, állófogadások stb.’ lebonyolítása 60 főig kizárólag csoportoknak. Kérjen bővebb információt! Kérésre részletes tájékoztatót, prospektust küldünk. Postacím: 7031 Paks, Pfi: 43. - Telefon (20) 9415-476 Http:7/www.,paks.info.hu/'charon - e-mail: kiszl@matavnet.hu
