Paksi Hírnök, 2000 (12. évfolyam, 1-50. szám)

2000-05-11 / 18. szám

4. oldal Paksi Hírnök Pala váró* 4a a környék lapja XII. évfolyam 18. szám A hálózat csapdájában A belényesi művész maradt is, ment is... ÍN MEMORi/tM LEONARDO DÁ-VfNCf' Szuhai Sándor: „A barlangfotózáshoz megszállottság kell’ Néhány évvel ezelőtt a jól értesültek a könyv, s ezzel együtt az olvasási kultúra ha­­nyadását, egyszóval a Guten­­berg-galaxis szomorú végét vetítették előre. Tény, hogy a vizuális úton közvetített, ké­pi megjelenítésű médiumok napjainkban rendkívül nép­szerűek: a televízió, a videó és a mozi jó néhány embert rabul ejtett már. Az Internetről, a Az előadáson szó esett ar­ról, hogyan lehet keresni az Interneten, mi az az elektro­nikus közigazgatás, milyen szolgálatot tesz az Internet a városházán, és bemutatko­zott a PaksNet is. Érdekes­ségként bemutatták azt a honlapot, amelyen egy webkamera segítségével a nap 24 órájában a szekszárdi Garay tér látható élőben. Cserháti András, a Keresés az Interneten téma előadója és Raksányi Gábor, a CsaTolna Egyesület vezetője századvég e sajátos találmá­nyáról nem is szólva... Az Internet rajongótábora napról napra növekszik, nem csak a fiatalok, hanem az idő­sek körében is. Ezt felismerve a — jelenleg több mint ötven­fős - CsaTolna Egyesület iwww.csatolna.hu) Internet­­népszerűsítő előadásra invitál­ta az érdeklődőket. A „vándorcirkusz” — ahogyan maguk a szervezők nevezik — ezúttal a polgármesteri hivatal nagyelőadójában „verte fel a sátrát”. A szervezők (Cserháti András, Kocsis Imre Antal, Raksányi Gábor, Szilágyi György, Dr. Tóth Tivadar) gondoskodtak arról, hogy a nézők is aktív részesei legye­nek az előadásnak: bármilyen témát, kérdést felvethettek, a monitor kivetített képét pedig vetítővásznon kísér­hették figyelemmel. (Ilyenre volt már példa, hi­szen a Gemenci Nagydíj- és a napfogyatkozás közvetíté­sénél is hasonló technikát al­kalmaztak.) A szép számmal megjelent közönség előtt a szervezők el­mondták: cél, hogy a Tolna megyei weboldalakat egy hely­re gyűjtsék össze. Ha valaki barlangász, nem biztos, hogy fotózni is tud. Aki viszont ért a fotózáshoz, az korántsem biztos, hogy ké­pes lenne jó barlangfotókat készíteni. Ez utóbbihoz ugyan­is mindkettő kell. No meg persze egy jó adag kurázsi... Szuhai Sándor barlangfo­tós Tenkéről, Erdélyből érke-Zsillé Gábor (Anyámról) Anyámról nem szoktam beszélni neked, az ébren töltött éjszakákról a zajos, nyomasztó hajnalokkal, s az idegbajos csendről, mert a veszekedés megreked egy ponton, s tovább lépni nincs hová, miért. Az önpusztítás mindig tud érveket: borral kezdte, végül csak töményeket ivott, rumot, ó barackot, Chevaliert -De másra is emlékszem: baracklekvárja ízére, a sétákra és az estére, amikor gombot felvarrni tanított, és láttam, mint fájlalja, hogy összes bére egy sovány „köszönöm”, munkahely nem várja, testvére nincs ... Egy egész élet sírt ott. zett Paksra, hogy a már-már földöntúli világ hangulatát tükröző, élményszámba me­nő fotóit bemutassa a helyi közönségnek. Eddigi élete so­rán sok barlangban járt és, mint a Paksi Hírnöknek el­mondta, életveszélyes hely­zetek is adódtak, ez azon­ban nem riasztotta el. Szeren­csénkre. A pénteken megnyílt kiállí­táson ugyanis a barlangi túrák során készített fényképeket csodálhatta meg a nagykö­zönség. — Először is a természet szeretete szükséges ahhoz, hogy valaki barlangfotós le­gyen - válaszolta kérdésünkre Szuhai Sándor. - Emellett vannak persze különböző technikai „fogások”, amiket el kell sajátítani. Nemegy­szer szűk réseken, nehezen megközelíthető helyeken vagyok kénytelen „átpré­­selődni”, sőt sokszor nya­kig érő vízben, sárban tu­dom csak elkészíteni eze­ket a képeket. Nem taga­dom, egyfajta „bogaras­­ság”, megszállottság is Pálmai István képviselő és Miklós János grafikus Erdélyből érkezett mű­vész. Miklós Jánosra jellemző a poétikus kifejezésmód — fogalmazott a kiállítás­megnyitón Pálmai István képviselő. Műveiben megje­lenik a „menni vagy marad­ni” dilemma, amelyet csak az képes igazán átérezni, akinek volt már része ebben a vívó­dásban. Miklós János egy­szerre maradt is, ment is. Belényesi tanár maradt, ugyanakkor bejárta Euró­pát, hogy alkotásait meg­ismertesse a művészetet kedvelő nagyközönséggel. E kettősség képeiben is tük­röződik: a csöndes, szerény, Fekete-Körös völgyi refor­mátus templomok fenséges nyugalma mellett - mintegy kontrasztként — az Európa számára készített „kényes­fényes” ex l:l ek is jelen vannak. Az alkotó, tenni akaró, szü­lőföldjét szerető, ám ugyan­akkor nyughatadan lélek a formabontó képekben és a templomok fenséges nyugal­mát árasztó grafikákban bon­takozik ki igazán. A világhoz fűződő viszonyát talán Tamá­si Áron szavai tükrözik legin­kább: „Azért születtünk er­re a világra, hogy valahol otthon legyünk benne”. Miklós János művei május 5-től láthatók Pakson, a mű­velődési központ könyvtár­galériájában. Miklós Imre Szuhai Sándor barlangfotós és Nagy Péter mérnök szükséges mindeh­hez. A kiállításon lát­ható képeknek megvan a maguk története, minde­gyikhez fűződik egy-egy kaland. Ezek a művészfo­tók azonban saj­nos nem tükrözik eléggé az elkészíté­sükkel járó kitartó küzdelmet, az ap­ró horzsolásokat, a fáradságot, a verej­téket. — Az biztos, hogy a klausztro­fóbiás ember nem lesz jó barlangfotós - mondta mosolyogva a művész. — Ka­landvágyra, merészségre is szükség van, de ez nem je­lenti azt, hogy mi barlangfo­tósok felelődén emberek len­nénk. Emlékezetesek szá­momra azok az esetek, ami­kor a jéghideg vízben, fek­ve voltam kénytelen elké­szíteni egy-egy fotót, de megérte — mutatja a fotókat büszkén Szuhai Sándor. A fényképek mindegyikét — találóan — egy-egy fantázia­címmel látta el a művész, ez­zel is érzékeltetve, hogy a „lenti világ”, ha mégoly hold­bélinek tűnik is, Földünk ré­szét képezi, a varázslatos ter­mészet utánozhatadan csodá­ja. Amiről a művelődési köz­pont emeleti kiskiállítójában mi magunk is meggyőződhe­tünk. A művész-tanár szavai, mozdulatai szerénységet, ké­pei visszafogottságot, ugyan­akkor büszkeséget, méltósá­got sugallnak. Az Európa­­szerte, sőt a tengerentúlon is nevet szerzett grafikus alkotá­sait ezúttal a paksi közönség ir megcsodálhatja. Egy dél-bihari kisvárosból, Belényesről érkezett hoz­zánk Miklós János tanár, grafikusművész. Lengye­lország, Németország, Ola­szország, Hollandia, Francia­­ország, Bulgária, Belgium és az Egyesült Államok — íme kiállításainak néhány állomá­sa. A sor péntektől bővült: ezúttal ugyanis a paksi kö­zönséget is „bevette” az

Next

/
Oldalképek
Tartalom