Paksi Hírnök, 2000 (12. évfolyam, 1-50. szám)
2000-05-11 / 18. szám
4. oldal Paksi Hírnök Pala váró* 4a a környék lapja XII. évfolyam 18. szám A hálózat csapdájában A belényesi művész maradt is, ment is... ÍN MEMORi/tM LEONARDO DÁ-VfNCf' Szuhai Sándor: „A barlangfotózáshoz megszállottság kell’ Néhány évvel ezelőtt a jól értesültek a könyv, s ezzel együtt az olvasási kultúra hanyadását, egyszóval a Gutenberg-galaxis szomorú végét vetítették előre. Tény, hogy a vizuális úton közvetített, képi megjelenítésű médiumok napjainkban rendkívül népszerűek: a televízió, a videó és a mozi jó néhány embert rabul ejtett már. Az Internetről, a Az előadáson szó esett arról, hogyan lehet keresni az Interneten, mi az az elektronikus közigazgatás, milyen szolgálatot tesz az Internet a városházán, és bemutatkozott a PaksNet is. Érdekességként bemutatták azt a honlapot, amelyen egy webkamera segítségével a nap 24 órájában a szekszárdi Garay tér látható élőben. Cserháti András, a Keresés az Interneten téma előadója és Raksányi Gábor, a CsaTolna Egyesület vezetője századvég e sajátos találmányáról nem is szólva... Az Internet rajongótábora napról napra növekszik, nem csak a fiatalok, hanem az idősek körében is. Ezt felismerve a — jelenleg több mint ötvenfős - CsaTolna Egyesület iwww.csatolna.hu) Internetnépszerűsítő előadásra invitálta az érdeklődőket. A „vándorcirkusz” — ahogyan maguk a szervezők nevezik — ezúttal a polgármesteri hivatal nagyelőadójában „verte fel a sátrát”. A szervezők (Cserháti András, Kocsis Imre Antal, Raksányi Gábor, Szilágyi György, Dr. Tóth Tivadar) gondoskodtak arról, hogy a nézők is aktív részesei legyenek az előadásnak: bármilyen témát, kérdést felvethettek, a monitor kivetített képét pedig vetítővásznon kísérhették figyelemmel. (Ilyenre volt már példa, hiszen a Gemenci Nagydíj- és a napfogyatkozás közvetítésénél is hasonló technikát alkalmaztak.) A szép számmal megjelent közönség előtt a szervezők elmondták: cél, hogy a Tolna megyei weboldalakat egy helyre gyűjtsék össze. Ha valaki barlangász, nem biztos, hogy fotózni is tud. Aki viszont ért a fotózáshoz, az korántsem biztos, hogy képes lenne jó barlangfotókat készíteni. Ez utóbbihoz ugyanis mindkettő kell. No meg persze egy jó adag kurázsi... Szuhai Sándor barlangfotós Tenkéről, Erdélyből érke-Zsillé Gábor (Anyámról) Anyámról nem szoktam beszélni neked, az ébren töltött éjszakákról a zajos, nyomasztó hajnalokkal, s az idegbajos csendről, mert a veszekedés megreked egy ponton, s tovább lépni nincs hová, miért. Az önpusztítás mindig tud érveket: borral kezdte, végül csak töményeket ivott, rumot, ó barackot, Chevaliert -De másra is emlékszem: baracklekvárja ízére, a sétákra és az estére, amikor gombot felvarrni tanított, és láttam, mint fájlalja, hogy összes bére egy sovány „köszönöm”, munkahely nem várja, testvére nincs ... Egy egész élet sírt ott. zett Paksra, hogy a már-már földöntúli világ hangulatát tükröző, élményszámba menő fotóit bemutassa a helyi közönségnek. Eddigi élete során sok barlangban járt és, mint a Paksi Hírnöknek elmondta, életveszélyes helyzetek is adódtak, ez azonban nem riasztotta el. Szerencsénkre. A pénteken megnyílt kiállításon ugyanis a barlangi túrák során készített fényképeket csodálhatta meg a nagyközönség. — Először is a természet szeretete szükséges ahhoz, hogy valaki barlangfotós legyen - válaszolta kérdésünkre Szuhai Sándor. - Emellett vannak persze különböző technikai „fogások”, amiket el kell sajátítani. Nemegyszer szűk réseken, nehezen megközelíthető helyeken vagyok kénytelen „átpréselődni”, sőt sokszor nyakig érő vízben, sárban tudom csak elkészíteni ezeket a képeket. Nem tagadom, egyfajta „bogarasság”, megszállottság is Pálmai István képviselő és Miklós János grafikus Erdélyből érkezett művész. Miklós Jánosra jellemző a poétikus kifejezésmód — fogalmazott a kiállításmegnyitón Pálmai István képviselő. Műveiben megjelenik a „menni vagy maradni” dilemma, amelyet csak az képes igazán átérezni, akinek volt már része ebben a vívódásban. Miklós János egyszerre maradt is, ment is. Belényesi tanár maradt, ugyanakkor bejárta Európát, hogy alkotásait megismertesse a művészetet kedvelő nagyközönséggel. E kettősség képeiben is tükröződik: a csöndes, szerény, Fekete-Körös völgyi református templomok fenséges nyugalma mellett - mintegy kontrasztként — az Európa számára készített „kényesfényes” ex l:l ek is jelen vannak. Az alkotó, tenni akaró, szülőföldjét szerető, ám ugyanakkor nyughatadan lélek a formabontó képekben és a templomok fenséges nyugalmát árasztó grafikákban bontakozik ki igazán. A világhoz fűződő viszonyát talán Tamási Áron szavai tükrözik leginkább: „Azért születtünk erre a világra, hogy valahol otthon legyünk benne”. Miklós János művei május 5-től láthatók Pakson, a művelődési központ könyvtárgalériájában. Miklós Imre Szuhai Sándor barlangfotós és Nagy Péter mérnök szükséges mindehhez. A kiállításon látható képeknek megvan a maguk története, mindegyikhez fűződik egy-egy kaland. Ezek a művészfotók azonban sajnos nem tükrözik eléggé az elkészítésükkel járó kitartó küzdelmet, az apró horzsolásokat, a fáradságot, a verejtéket. — Az biztos, hogy a klausztrofóbiás ember nem lesz jó barlangfotós - mondta mosolyogva a művész. — Kalandvágyra, merészségre is szükség van, de ez nem jelenti azt, hogy mi barlangfotósok felelődén emberek lennénk. Emlékezetesek számomra azok az esetek, amikor a jéghideg vízben, fekve voltam kénytelen elkészíteni egy-egy fotót, de megérte — mutatja a fotókat büszkén Szuhai Sándor. A fényképek mindegyikét — találóan — egy-egy fantáziacímmel látta el a művész, ezzel is érzékeltetve, hogy a „lenti világ”, ha mégoly holdbélinek tűnik is, Földünk részét képezi, a varázslatos természet utánozhatadan csodája. Amiről a művelődési központ emeleti kiskiállítójában mi magunk is meggyőződhetünk. A művész-tanár szavai, mozdulatai szerénységet, képei visszafogottságot, ugyanakkor büszkeséget, méltóságot sugallnak. Az Európaszerte, sőt a tengerentúlon is nevet szerzett grafikus alkotásait ezúttal a paksi közönség ir megcsodálhatja. Egy dél-bihari kisvárosból, Belényesről érkezett hozzánk Miklós János tanár, grafikusművész. Lengyelország, Németország, Olaszország, Hollandia, Franciaország, Bulgária, Belgium és az Egyesült Államok — íme kiállításainak néhány állomása. A sor péntektől bővült: ezúttal ugyanis a paksi közönséget is „bevette” az
