Paksi Hírnök, 2000 (12. évfolyam, 1-50. szám)
2000-04-13 / 14. szám
2000. április 13. 5. oldal Paksi Hírnök Paks város é* a környék Lapja Többségi akarattal Csővásárlás, árokásás Honosén A legtöbben a megoldáskeresés miatt mentek el Pusztahencsén arra a megbeszélésre, amelyet múlt pénteken a helyi polgármesteri hivatalban tartottak a 032-es számon nyilvántartott földdarab tulajdonosai. A téma mi is lehetett volna más, mint a nagy mennyiségű víz elvezetése. „Nem azzal kell foglalkozni, volt-e árok vagy sem, sem azzal, ki mit tett. A cél a jelenlegi helyzet orvoslása” — jelentett ki Lengyel Jánosné, a község polgármestere. A költségek előteremtését azonban a gazdák nem várhatják el kizárólag az önkormányzattól. A polgármester rámutatott: az idei és tavalyi mezőőri járulékból meg lehetne oldani a problémát. Persze csak akkor, ha azt minden tulajdonos befizette volna. Ennek nagysága évente és hektáronként négyszáz forint. Meggyesi István, az egyik érintett hitetlenkedve fogadta a hírt, miszerint a földhivatalban nem található olyan térkép, melyen árok lenne feltüntetve. Kijelentette, hogy a mostani állapotért elsősorban Koch Adámot illeti a felelősség, aki ekéjével átvágta a Diófa-csapást. Ekkor hangzott el a fent említett polgármesteri válasz, melynek tartalmával a jelenlévő gazdák többsége egyet is értett. Mint ahogy azzal is, hogy összefogás nélkül nem képzelhető el megoldás! A beszélgetésből mindössze húsz perc telt el, mikor az együtt munkálkodás reménye veszni látszott. Meggyesi István ugyanis ekkor döntött úgy, hogy számára befejeződött az este és elviharzott a hivatalból. Példáját hamarosan Füller János is követte, aki kijelentette: az ő földjén aztán nem lesz semmiféle árok. Ez azt jelentette, hogy a Diófa-csapás és a vakut közötti terület teljes szélességében nem létesülhet árok, ezért más megoldást kellett találni, s az érintettek rá is leltek arra a csapásra, amely a cél felé vezethet. Venni kell két, nyolcméteres csövet, melyeket a Diófa-csapás és a vakut alá fognak lefektetni. Koch Adám a Diófáig ássa meg telkén az elvezető árkot, mely a fődűlő másik oldalán folytatódna a Horváth-erdőig. Azért csak addig, mert ott már a két, együttműködni nem akaró (?) gazda területe kezdődik. Füller János földjétől aztán újra árkot ásnak a tulajdonosok — egészen a vakútig. E dűlőút túlsó oldalán terül el Rácz Attila legelője, ahonnan az út alatti csőből kifolyó vizet szintén árok viszi majd tovább a Gőzsitóig. Ez a vízgyűjtő sem feneketlen. Számítani kell tehát arra, hogy a tó hamarosan megtelik, ezért az Éripatakig meg kell oldani a túlfolyó rendszer felújítását is. A munkálatokat már a hétvégén elkezdték a tenni akaró gazdálkodók. Genye Laura bajnoki címe Két éremmel a tarsolyukban térhettek haza Szekszárdról a gerjeni mezei futók a megyei döntőről. Az I. korcsoportban rajthoz álló Genye Laura remek versenyzéssel arany-, míg a csapat — Genye Laura, Kiss Heléna, Hajnes Nóra, Szebényi Anita és Engert Ágota — bronzérmes lett. Laura természetesen nagyon boldog volt a célba érkezés után, s csak ekkor hitte el, megnyerte a viadalt. Azt viszont sajnálta, hogy korcsoportjában nem rendeznek országos szintű versenyt. Magó Zsuzsanna, a bajnoknő edzője Laura jó adottságának és versenyzője kitartásának tulajdonította a titkon remélt szép eredményt. Zsuzsa elmondta: bízott a jó szereplésben, ám a győzelem minden vágyát felülmúlja. Az edzőnő a többi versenyzőjéről is elégedetten nyilatkozott. A felkészüléstől a versenyekig valamennyien példamutatóan teljesítettek. Ennek meg is lett az eredménye: mindannyian a mezőny első harmadában végeztek. Teltházas „Ki mit tud?” Györkőnyben Vasárnap rendezték az első Ki mit tud?-ot a kistelepülésen, s az ötlet nagyon sok embert vonzott a teleházba. A teltházas eseményről kérdeztük az egyik szervezőt, Bückl Ervinnét, aki mint szülő is feszülten várta a kezdést, hiszen ötödikes lánya és nyolcadikos fia egyaránt a fellépők között volt.- Régebben csak a farsangra készülhettek a gyerekek mindenféle műsorral, s így nehéz volt eldönteni, a jelmezt vagy a produkciót díjazzuk - indokolja a vetélkedő létrejöttét a szervező. — Mindig nagy sikert arattak ugyanis azok a humoros jelenetek, melyeket a gyerekek előadtak, s ezért döntöttünk úgy, hogy lehetőséget adunk azoknak, akik nem ruhával, hanem műsorral szeretnének elénk lépni. Ma mindenki azt ad elő, amit akar. Közel húsz előadást fogunk látni, közülük a végzősöké lehet a leglátványosabb műsorszám: hatvanéves osztálytalálkozót fognak bemu-Nagydorog, Pusztahencse és Györköny polgármestere április 4-én Táborfalvára utazott, hogy megismerkedjen a vákuumos elven működő szennyvízrendszerrel. A következőket tudtuk meg az új szisztémáról: egy gyűjtőkamrára háromnégy ingatlant lehet rákötni, amikor 40 liter szennyvíz már összegyűlt, a kamrában található vákuumszelep automatikusan kinyit, s a vákuumcsatornába juttatja a vizet. Az egymásfél méter mélyen lévő hálózatba bizonyos szakaszonként vízgyűjtőket, „lifteket” kell beiktatni, melyek után normál esetben harminc centivel magatatni. A nyolcadikos lányok írták a szöveget és az egyik anyuka, Lammné szerezte nekik a jelmezt. sabbról folytatódhat a tisztítandó víz útja. A vízzáró csövekben levegőbuborékok segítségével - a nyomáskülönbség hatására — jut el az anyag a központba, a vákuumgépházba. Az ide érkező szennyvizet szivattyú továbbítja a tisztítótelepre. Az ágas szerkezetű vákuumrendszer egyetlen ága akár három kilométeres is lehet, azaz Nagydorogon, Hencsén és Györkönyben egy gépházzal is megoldhatónak látszik a feladat. A rendszer olcsóbb és jóval kevesebb építési- és karbantartási munkát igényel, mint a gravitáción alapuló csatornahálózat. Uj szennyvizes alternatíva A környék hírei I Tarczal Andrásáé kálváriája Eltávolították, pedig elégedettek voltak vele (Folytatás a% 1. oldalról!) A főiskolás hölgynek nemrég volt a születésnapja. Mutatja is édesanyja az ajándékba kapott csokrokat, s közben meséli, hogy kedves budapesti ismerőstől pénzt kapott az ünnepelt. Azért, hogy vegyen rajta valamit magának. A forintok utazásra mentek el... — Ügyvédhez fordultam, s hamarosan a bíróság elé került az ügy. December 2-án született meg az elsőfokú határozat, mely megállapította, hogy jogtalanul küldtek el, s visszahelyeztek az állásomba, továbbá kötelezték az önkormányzatot a nekem járó bér kamatos kifizetésére. Tarczalné még ma sem érti, miért volt minderre szükség. Miért nem lehet egy olyan kis településen, mint Madocsa, békében élni, miért kell a vezetésnek családos embereket utcára tenni? Érzi néhány testületi tag viselkedésén a hatalomfitogtatást, s a megmegnyilvánuló rosszindulatot, mely olyan ügyekhez vezet, mint amilyen az övé is. Megítélése szerint sokszor felelőtlenül döntenek emberi sorsokról, életekről. — A polgármester asszony nem értett egyet az ítélettel, ezért meg kívánta fellebbezni azt. Ezzel azonban az volt a gond, hogy én nem közvetlenül ő alá tartoztam. Az én munkaadóm az iskola volt, s Biczóné Pető Veronika igazgató teljesen meg volt velem elégedve. Az ügybe ezen a ponton tehát óhatatlanul belekeveredett az iskola is. Március 23-án, a másodfokon eljáró bíróság helyben hagyta a korábban hozott ítéletet annyi kiegészítéssel, hogy az azóta eltelt négy hónap után is jár nekem a munkabér. A másodfokú határozat hírével állítottam be a polgármesterhez, aki közölte velem, csak a kézhezvételt követően tárgyalhatunk az ügyről. Egyébként eddig 27900Ó forinttal tartozom. Ezt a nekem ítélt pénzből vissza tudom fizetni, ám összességében százezer forint körül lesz az engem egy év alatt ért kár. Jó lenne, ha minél előbb megkaphatnám a pénzemet, mert már nem merek az egyébiránt türelmes és jószívű hitelezőim szemébe nézni. Iszonyatos érzés ez, higgye el! Az önkormányzat pedig — ahelyett, hogy segítene megoldani a helyzetet — április 4-én, újfent két felmérőt küldött, akik környezettanulmányt készítettek nálam. Leltárszerűen elszámoltattak mindenről, azt tudakolták, hogy mit mikor mennyiért vettem. Tessék elképzelni - mutat ki a bejárati folyosóra Eszter —, még azt a negyvenéves sámlit is felírták. Nyugodt szívvel mondhatom: ami ebben a házban található, azt két kezem munkájával kerestem, mindenről be tudom mutatni a takarékszövetkezeti hitelleveleimet, hiszen mindent részletre vásároltam — mondja el-elcsukló hangon házigazdám. — A legsértőbb az volt, amikor megkérdezték, miért így készíttettem el a lépcsőt - mutat rá Tarczal Andrásné a mívesen faragott szerkezetre. — Ezt a falépcsőt azután kezdtük el építtetni 1995-ben, hogy Zita leesett az „elődjéről”. Végül részletre készült el ez a biztonságos építmény. Mínusz négy fokban, állig felöltözködve vészelte át Eszter a telet. Csak akkor gyújtott be, mikor főiskolás lánya péntekenként hazaérkezett, s akkor is csak kölcsöntüzelővel vagy a boltokból öszszeszedett papírdobozokkal és itt-ott talált rőzsével. „Embertelen dolgot műveltek velem” — emlékszik vissza hányattatásaira az asszony. Eszter elmondta még: az önkormányzat annak idején öt ellenszavazattal elutasította segélykérelmét, ezért ebben az ügyben is bírósághoz kellett fordulnia. A Tolna megyei bíróság 2000. február 4-én hozott határozata hatályon kívül helyezte a képviselő-testület döntését, egyben új eljárásra kötelezi az önkormányzatot. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs! Megkérdeztem az ügyről a másik felet is, de Gelencsérné Tolnai Klára, Madocsa polgármester asszonya az eredeti perben hozott bírósági végzés kézhezvételéig nem kíván nyilatkozni a sajtónak. Vöröss Endre
