Paksi Hírnök, 2000 (12. évfolyam, 1-50. szám)

2000-03-30 / 12. szám

2000. március 30. 7. oldal Pályázati felhívás Paks Város Önkormányzata a 16/1999.(V.27.) Kt. számú rendeletében foglaltak alapján pályázatot hirdet a védett épületek felújítási, korszerűsí­tési, építési munkáinak támo­gatása céljából. Pályázni lehet: Paks város közigazgatási te­rületén található műemléki védelem, helyi egyedi véde­lem alatt álló épületek, továb­bá helyi egyedi védelem alatt álló épülettel vizuális egységet alkotó épület, valamint a vé­dett környezetben álló épület teljes felújítási, korszerűsítési, külső és az ezzel összefüggő belső helyreállítási munkáival. A pályázatnak tartalmaz­nia kell: — a megvalósítandó felújítás engedélyezési szintű tervét, költségvetését (tervezői, kivi­telezői) és amennyiben szük­séges az építési engedélyét, — az érintett tulajdonosok (kezelők, használók) névsorát, írásos nyilatkozatukat, hogy a felújítás rájuk eső költségeit vállalják, — a kivitelezés ütemezését. A pályázattal elnyerhető támogatás összege: — műemléki védelem alatt álló épület esetén a Városépí­tő Bizottság által meghatáro­zott összeg, melynek 50%-a vissza nem térítendő támoga­tás, 50%-a 60 hónap alatt visszafizetendő kamatmentes kölcsön, — helyi egyedi védelem alatt álló épület esetén a támogat­ható építési munka költségé­nek 50%-a, de maximum 500.000,- Ft, melynek 50%-a vissza nem térítendő támoga­tás, 50%-a 60 hónap alatt visszafizetendő kamatmentes kölcsön, — védett környezetben álló, vagy védett épülettel vizuális egységet alkotó épület esetén a támogatható építési munka költségének 50%-a, de maxi­mum 500.000,- Ft, mint 60 hónap alatt visszafizetendő kamatmentes kölcsön. A pályázatokat 2 példány­ban kell benyújtani dr. Blazsek Balázs jegyzőhöz (Paksi Város Polgármesteri Hivatala 7030. Paks, Dózsa Gy. u. 55-61. Telefon: 75/311-277). A benyújtás végső határide­je: 2000. május 31. A pályázatokat a Városépítő Bizottság 2000. június 15-ig bírálja el. A bizottság döntéséről min­den pályázót írásban értesí­tünk. A pályázattal kapcsolatos kérdéseket személyesen a Paksi Polgármesteri Hivatal Műszaki Osztályán Paks, Dó­zsa Gy. u. 55-61. II. emelet 239/A irodahelyiségében, te­lefonon a 06/75/31 1 - 277/112-es melléken lehet feltenni, hétfőn, kedden és szerdán 8.00-15-30, pénteken 8.00-13.00 óra között. Paksi Hírnök Puká város és s környék lapis A körtefák, akár az öregembe­rek, kortalanok. Ha rájuk nézek, maga az Idő űz csúfot belőlem, elrejtve a bizonyosság cölöpjeit a múlt tengerében. Talán jól van ez így, a megfejthetetlen titkok néha többet __ érnek annál, semmint lázasan keressük a meg­ismerés kapasz­kodóit. Szeren­csémre, soha nem kutattam, mikor és ki ültet­te őket, hányán élvezték már előttem gyümölcseiket s nem számolgattam, mennyi ajándé­kot tartogatnak még nekem. Nagy kár, hogy csak a körte­fákkal tehet ilyet az ember. Ezért nem tudom pontosan megmondani, hány éves volt valójában az a vénséges vén körtefa öregapám udvarán. Megható és megmosolyogtató volt igyekezete, hogy fiatalnak lássék, göcsörtös ágait rózsa­színbe hajló fehér virágok borí­tották, amelyek bizakodva vár­ták a természet csókját évről évre, tavaszról tavaszra. Soha nem volt szerencséje a virágaival. Hol harapós fagy végzett velük egy dermesztő éjjelen, hol egy semmiből táma­dó ostoba szélvihar. „Talán majd jövő tavasszal...” - mor­mogta ilyenkor öregapám a gyászbeszédet a halott virágok felett. Néha megfogant közülük né­hány, rendszerint a legfelsőbb ágakon, hogy így védekezze­nek az igazi veszedelem ellen, amely - leszámítva az örökké éhes csillogó szemű rigókat - én magam voltam, rigóknál is éhesebb kamasz. Ráadásul pontosan tudtam, mily csodála­tos ízekért teszem kockára bő­römet, ami nem csak a fájdal­mas horzsolásokat, hanem az öregapám nadrágszíjával való közelebbi s nem kevésbé fáj­dalmas ismeretséget is jelentet­te. Nem segítettek ilyenkor rafi­nált trükkjeim sem. Egyszer megpróbáltam, hogy a legré­­misztőbb fenyegetések ellené­re - vagy éppen azért - a fa te­tején várom ki a vihar elvonul­tál. A jó öreg a fa alatt tüntető­én belefogott kedvenc kalendá­riumának olvasgatásába, időn­ként felsandított s bár sohasem hallotta a szót, hogy „lélektani hadviselés”, jobbnak láttam, ha lecsusszanok és szembenézek a sorsommal. Túlságosan vas­tag volt a kalendárium, az ág, amibe kapaszkodtam meg két­­ségbeejtően vékony, még ka­masz ésszel is beláttam, hogy a kettő így együtt semmi jót nem ígér. Ahogy múltak az évek, rájöt­tem, érdemes megvárni, míg beérik gyümölcse. Mézédes, halványpiros húsa szinte elom­­lott a számban, mintha megju­talmazna türelmemért, öreg­apám csak egy gerezdet tartott meg magának, elismerően hümmögött, amikor fogatlan ínyével elmorzsolta. Szemrehá­nyóan rám villantotta szemét, látva, tele a szám körtével. „Ha kisebbet harapsz, tovább tart” - mondta s csak később értettem meg, ez nem csak a körtére ér­vényes. Még évekig éreztem számban a pirosbélű körte ízét. Talán a tintaceruzával, szálkás betűkkel írt levelek miatt, amelyek akkor is pontosan megérkeztek, ami­kor az enyémek sorra elmarad­tak. Híreket hoztak a köretefáról, hol jót, hol rosszat. Most már persze tudom, hogy a g wilaios^ isbélű ] örte ^ körtefa állapotáról szóló üzene­tek igazából nem is a körtefáról szóltak, szemérmes szemrehá­nyások voltak inkább, hogy me­gint elfelejtkeztem róluk. A kör­tefával üzente, vágyakoznak utánam, értettem is belőle, de ak­kor már másfaj­ta, erősebb ízek tartottak fogva. Felnőttem, már régen nem üzen nekem senki körtefá­val, de a régi leveleket mor­­zsolgatva mindig megéreztem az időn átsütő szeretet melegét. Megcsörrent asztalomon a te­lefon. Megteszi naponta száz­szor is, miért gondoltam volna rosszra. „Meghalt öregapád." Az isme­rős rendőrtiszt hangja halk volt, de azonnal felismertem. Hall­gattam, talán túlságosan hosz­­szan, mert újra megszólalt. „Hallod, amit mondok?” „Igen, itt vagyok, hallom... de... miért te telefonálsz?” „Mert az öngyil­kosságoknál... Szóval tudod hogy van ez... Ki kell jönnöd velem!" Azt a borzalmas délelőttöt fel­itta már régen a múlt, elenyész­tek a képei. Csak egy nem. Egyetlenegy nem. Az talán a retinámra égődött. Egy dühítő­en akkurátus csomó a kötélen. Amit csak ő ismert, más ki sem tudta bogozni. Azon a tavaszon és utána már soha többet nem hajtott ki a pirosbélű körtefa. Az öreg fák­kal megesik az ilyesmi, olyanok mint az öregemberek, a tavasz gyakran elviszi őket, annyira védtelenek. Holtában birtokba vették a mohó rovarok, a lesel­kedő rigók helyett a cinkék, har­kályok találtak rajta eldorádót. Kérge lassan lehámlott, ágai elszáradtak és letöredeztek, szánalmas, csupasz váz ma­radt belőle, szemlesütve jártam el mellette. Döccent egyet életem kereke, eladtam a szülőházat, de a gye­rekkor emlékeit nem adtam mellé ráadásnak. Még most is visszajárok, szinte lopakodva, meg ne lássanak, mert igen­csak szégyellném a könnyeket a szemem sarkában. Az új gazda gondos ember, nem tűri a rendetlenséget. Most is fűrészt lóbál a kezében. Fel­­visit a gép, a mohó fogaknak nincs igazán nehéz dolguk a korhadt fával. Halk reccsenés, sóhajtásnyi zuhanás, ennyi csak. Fiatal suháng kerül a he­lyére, törzse sudár, rügyei pat­tanásig feszülnek. „Pirosbélű körte” - magyaráz­za az ember s kicsit megtapos­sa a tövét. „A fél országot bejár­tam érte, mert alig van már eb­ből a fajtából. Mézédes, hal­ványpiros a húsa. Ettél már ilyet?” Új tagok felvételével kezdő­dött a Finlandia Kör legu­tóbbi közgyűlése. A civil szer­vezet három új taggal bővült. Ezt követően dr. Blazsek Ba­lázs elnök számolt be az el­múlt év munkájáról. Hangsú­lyozta: körük az alapszabály­ban foglaltak szerint végezte tevékenységét. Minden meg­mozdulásukkal a finn-magyar barátságot szolgálták, ren­dezvényeikkel szélesítették tag­ságuk és barátaik Finnország­ról és a finn kultúráról való ismereteit. Az elnök felidézte az elmúlt év eseményeit, ki­emelve a legjelentősebbet: a Finn Mikulás látogatását Paks­­ra. Emellett még számos más lehetőség is kínálkozott a ta­gok számára. Dr. Csepregi Márta többször is járt a kör estélyein, aki a finn-ugor kul­túráról, a finn-ugor népek sor­sáról és jövőjéről tartott elő­adást. Lehetőség nyílt Finnor­szág turisztikai látványosságai­nak megismerésére, és a finn faházak építésének fortélyaiba is betekintést nyerhettek. Nyá­ron a tagok Finnországban jártak, majd fogadták a Loviisai Magyar Kör tagjait. Dr. Blazsek Balázs arról is beszámolt, hogy szorosabb együttműködés létrehozásán fáradoznak a Lovi-isaiakkal. A sikeres kapcsolatfelvételnek köszönhetően májusban hu­szonöt finn diák látogat váro­sunkba. A felügyelő bizottságnak az elmúft évben nem sok dolga akadt. Barnabás István el­mondta: az érvényes törvé­nyeknek megfelelően dolgoz­tak. Dr. Rónaky József bi­zottsági elnök elfoglaltsága mi­att lemondott elnöki posztjá­ról, helyette Barnabás István választották a felügyelő bizott­ság élére. Vincze Pál titkár az idei év programjait ismertette. A kö­vetkező hónapokban észt va­csoraestet, testvérvárosi szer­ződés aláírását Loviisával, a finn halászati és vadászati szo­kásokról szóló előadást tervez a Finlandia Kör. Boszorkány(os) napok a könyvtárban Gyermekkorunk népmeséinek gyakori szereplői voltak a boszor­kányok. Ok varázsolták el a szép királykisasszonyokat, gördítettek akadályokat a legkisebb királyfi útjába. De néhányan közülük minden erejükkel és tudásukkal a jókat segítették. Március közepén pedig három napra beköltöztek a paksi könyvtárba. — Még januárban meghirdettük a pályázatunkat, amely négy részből állt - mondta lapunknak Lázár Ágnes könyvtáros. - Meséld el a végét címmel mesemondó ver­senyt hirdettünk, melynek kereté­ben egy boszorkányos mesét kel­lett befejezni. A rajzpályázatra „boszorkányos” rajzokat vártunk. Illetve volt könyvtárhasználati verseny, és „Miért nem vagyok boszorkány?” címszóval egy te­nyérjós is a vendégünk volt. A verseny-sorozattal több mint 600 gyereket mozgattunk meg. Leg­többen a rajzpályázatra jelentkez­tek. (Az elkészült rajzokat az ér­deklődők április 10-ig tekinthe­tik meg a könyvtárban.)- A verseny valódi értékét akkor tudjuk lemérni, ha látjuk, hogy ezek a kisgyerekek visszatérnek, PC KLINIKA BT. Paks, Barátság u. 12. Tel/fax: 75/314-747, Paks, Dózsa Gy. út 50. Tel: 75/421-180 e-mail: pcklinik@elender.hu Számítógépek forgalmazása és javítása flender Internet területi képviselete DVD, Hi fi termékek gyártása Válassza a legjobbat! beiratkoznak, és megszeretik az olvasást, a könyveket, mert azt hiszem, hogy ez a legfontosabb, és ez is volt a cél — összegezte ta­pasztalatait Lázár Ágnes. Eredmények: Rajzpályázat Óvoda: 1. Képi Jolán (Hétszínvirág Óvoda), II. Né­meth István (Hétszínvirág Óvo­da), III. Kiszl Nikolett (Hétszínvirág Óvoda). I-II. osztály: I. Kirchkeszner Csaba (Deák Ferenc Ált. Isk.), II. Juhász Luca (Deák Ferenc Ált. Isk.), III. Mezősi Judit (Deák Ferenc Ált. Isk.). III.-IV. osztály: I. Fülöp Ta­más (Herman Ottó Ált. Isk.), II. Géringer Alexandra (Deák Fe­renc Alt. Isk.), III. Fodor Melin­da (Herman Óttó Ált. Isk.). V.-VI. osztály: Morgan Fruzsi­na (Deák Ferenc Ált. Isk.), II. Sólymos Eszter (Bezerédj Ált. Isk.), III. Weisz Dóra (Deák Fe­renc Ált. Isk.). Mesemondó verseny: I-IV. osztály: I. Molnár Réka (Balogh Antal Kát. Ált. Isk.), II. Lovassi Viktoria (Móra Ferenc Ált. Isk.), III. Tóth Zsanett (Balogh Ántal Kát. Ált. Isk.), Különdíj: Szécsényi Agnes (Bezerédj Alt. Isk.) V-VI. osztály: 1. Győrfi Judit (Herman Ottó Alt. Isk.), II. Weil Judit Réka (Deák Ferenc Ált. Isk.), III. Vidákovics Sámuel (Deák Ferenc Ált. Isk.). Reitvénvfüzet: max. 83 pont I. Reményi Krisztina (Herman Ottó Ált. Isk.) 83 pont, II. Heisszler Dóra (Balogh Antal Kát. Ált. Isk.), III. Barna Rózsa (Balogh Antal Kát. Ált. Isk.), IV. Molnár Réka (Balogh Antal Kát. Alt. Isk.), V. Szántó Bettina (Herman Ottó Ált. Isk.), VI. Szántó Judit (Bezerédj Ált. Isk.). Cselenkó Erika

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom