Paksi Hírnök, 2000 (12. évfolyam, 1-50. szám)
2000-03-16 / 10. szám
2000. március 16. 7. oldal Pályázati felhívás Paks Város Önkormányzata a 16/1999.(V.27.) Kt. számú rendeletében foglaltak alapján pályázatot hirdet a védett épületek felújítási, korszerűsítési, építési munkáinak támogatása céljából. Pályázni lehet: Paks város közigazgatási területén található műemléki védelem, helyi egyedi védelem alatt álló épületek, továbbá helyi egyedi védelem alatt álló épülettel vizuális egységet alkotó épület, valamint a védett környezetben álló épület teljes felújítási, korszerűsítési, külső és az ezzel összefüggő belső helyreállítási munkáival. Pályázatnak tartalmaznia kell: — a megvalósítandó felújítás engedélyezési szintű tervét, költségvetését (tervezői, kivitelezői) és amennyiben szükséges az építési engedélyét, — az érintett tulajdonosok (kezelők, használók) névsorát, írásos nyilatkozatukat, hogy a felújítás rájuk eső költségeit vállalják, — a kivitelezés ütemezését. A pályázattal elnyerhető támogatás összege: — műemléki védelem alatt álló épület esetén a Városépítő Bizottság által meghatározott összeg, melynek 50%-a vissza nem térítendő támogatás, 50%-a 60 hónap alatt visszafizetendő kamatmentes kölcsön, — helyi egyedi védelem alatt álló épület esetén a támogatható építési munka költségének 50%-a, de maximum 500.000,- Ft, melynek 50%-a vissza nem térítendő támogatás, 50%-a 60 hónap alatt visszafizetendő kamatmentes kölcsön, — védett környezetben álló, vagy védett épülettel vizuális egységet alkotó épület esetén a támogatható építési munka költségének 50%-a, de maximum 500.000,- Ft, mint 60 hónap alatt visszafizetendő kamatmentes kölcsön. A pályázatokat 2 példányban kell benyújtani dr. Blazsek Balázs jegyzőhöz (Paksi Város Polgármesteri Hivatala 7030. Paks, Dózsa Gy. u. 55-61. Telefon: 75/311-277). A benyújtás végső határideje: 2000. május 31. A pályázatokat a Városépítő Bizottság 2000. június 15-ig bírálja el. A bizottság döntéséről minden pályázót írásban értesítünk. A pályázattal kapcsolatos kérdéseket személyesen a Paksi Polgármesteri Flivatal Műszaki Osztályán Paks, Dózsa Gy. u. 55-61. II. emelet 239/A irodahelyiségében, telefonon a 06/75/311- 277/112-es melléken lehet feltenni, hétfő, kedd, szerdán 8.00-15-30, pénteken 8.00- 13.00 óra között. Még azt a nyomorult Trabukkót is el kellett adniuk, szinte bagóért, hiszen vészesen közeledett a határidő a banknál. Meghányták-vetették a dolgot az urával. „Végrehajtó ellen úgysincs orvosság!" - bölcselkedett akkor a férj, mintegy feláldozva az öregkor felé ballagó töfögit, amely még soha, semmikor nem hagyta őket cserben. Legfeljebb csak akkor, amikor nagyon kellett sietniük valahová. Kipotyogtak az asszony könnyei, amikor a ház előtt - immár az új gazda kezének engedelmeskedve - hosszasan harákolt, majd felvisított a Hunegérnek becézett országúti rém. Újkorától kezdve így becézték, pedig akkoriban nem volt éppen veszélytelen dolog a Leonyid lljiccsel nyelves puszit váltó Erich-et, mármint a Honeckert ekként magyarítani. Ez egyike volt a hétköznapi lázadásoknak, de abban az időben még csak gondolni sem mert arra, hogy egyszer legalább olyan jól jöhet majd, mint a letűnt rezsimben az, ha valaki fenékbe rúgta a csendőr lovát és legnagyobb meglepetésére ellenálló lett belőle. A könnyáztatta búcsút követően valami furcsa gyűlöletet érzett az autósok és kocsijaik iránt. Szinte idegrohamot kapott, ha a ház előtt bőgő motorral szerencsétlenkedett valaki a parkolásnál, sőt képes volt még éjjel kettőkor is mocskos szópárbajt vívni a kopottas Opeljével hazazörgő bárzongoristával, mindketten tanúbizonyságot téve a magyar nyelv szökőárszerű szókészletéről. Mindenkivel összeveszett a házban, s ha látta volna, miket mutogatnak a háta mögött a szomszédok, talán még vér is folyik. Szerencsére, sohasem vette a fáradságot, hogy hátraforduljon: felszegett fejjel ment el a riadt szomszédok mellett, mígnem egyszer felbuPaksi Hírnök Puks váró« c* a környék lapja kott egy gáládul odakészített muskátlisládában. Attól a pillanattól kezdve CsapaiLajos Egy kis meglepetés mélyen lehajtott fejjel járt-kelt mindaddig, amíg egyszer ennek okán le nem döntötte lábáról a harmadik emeletre araszoló öregurat, aki legurult a lépcsőn és eltört a lába. Ez annyira megviselte, hogy hetekig a színét sem látták, még azokra a plenáris ülésekre sem ment el, amelyeken a ház asszonyai rendszerint egyetlen napirendet tárgyaltak, jelesül, hogy az erkölcsben gyenge, ám mellben igen erős Rózsika a másodikról kivel és hányszor vett részt intravaginális heteroprotein kúrán. Gyűlölete az autók iránt bizonnyal többéves munkát adott volna egy gyakorlott pszichiáternek. Az elkótyavetyélt szörnyeteg helyét ugyanis betegesen fantáziadús bosszútervek töltötték ki. Ha meghallotta a ház előtt egy autó ajtajának csapódását, önindítójának nyekergését, nem válogatott a szörnyűséges, váteszes átkokban. „Rohadjon el a kipufogócsöved!” „Törjön el a hajtókarszárad, te szemét!” „Fulladjon le a motorod a sínen, amikor jön a vonat...” - s ettől még mívesebbek is kicsúsztak a száján. Férje ilyenkor meg sem próbálta csitítani, főleg azóta nem, hogy egy alkalommal a nő a Révai Nagylexikonnal hozakodott elő, nem is annyira a tudományos és megalapozott érvelés okából. Az egész sorozatot, a pótkötetekkel együtt bősz csatakiáltások közepette a férjéhez vagdosta és a nagy Brehm is csak azért maradt a polcon, mert már kívülről fújta azon állatok PC KLINIKA BT. Paks, Barátság u. 12. Tel/fax: 75/314-747, Paks, Dózsa Gy. út 50. Tel: 75/421-180. e-mail: pcklinik@elender.hu Számítógépek forgalmazása és javífása {lender Infernet területi képviselefe DVD, Hi-Fi termékek gyárfása Válassza a legjobbat! neveit, amelyekkel a férfit illette a viták alkalmával. Az igazi, majdhogynem a görög sorstragédiákat idéző dráma egy holdfényes nyári estén következett be. A heverőn feküdt éppen és egy szappanopera hatszázötvennegyedik részét bámulta merőn. A férjének már otthon kellett volna lennie, hacsak az a hülye főnöke nem rendelt el túlórát. „Vagy nője lenne?” - futott át az agyán, ám mielőtt alaposan végiggondolhatta volna ezt az ígéretes változatot, késként hasított a fülébe a ház elé éppen beálló autó motorzaja és az ajtó csapódása. Rúgóként pattant fel, döngő léptekkel vágtatott át a nappalin, ki a kamrába, ahol lázas kutatásba kezdett. Legelőbb egy vastagszálú drótkefe akadt a kezébe. Szakértő szemmel mustrálta, sunyi mosoly suhant át az arcán s ebben a pillanatban úgy nézett ki, hogy hozzá képest a vasorrú bába Murilloangyalkának tűnt volna. Tekintete egy zománcfestékes dobozra esett s a terv azonnal megfogant benne. Magára kapott egy kifakult, lompos köntöst és halkan kilépett az ajtón. A kihalt lépcsőházban suhanó alak, kezében a drótkefével és a festékes dobozzal akár egy pszichothriller vérfagyasztó jelenete lehetett volna. Jól számított. A bejárat előtt ott állt az iménti zaj okozója, egy csillogó-villogóra kipucovált hófehér Peugeot. Már a név feldühítette. Miféle alávaló nyelv az, amelyik így megcifrázza azt az egyszerű szót, hogy Pözsó. Még jó, hogy a rezsót nem úgy kell írni, hogy reugeot, jól is néznénk ki...! A nőkre jellemző alapossággal fogott a lakkozás tönkretételéhez. A kefe drótszálai fülsértő hersegéssel martak a metál-festékbe s a csillogó felületek helyett hamarosan hatalmas, elmattult foltok éktelenkedtek a motorházon, a tetőn, a csomagtartó fedelén. A kefe nyelével keményen megütötte a szélvédőt s maga is elcsodálkozott azon, milyen szép üvegvirágok nyíltak keze nyomán. Elégedetten hátralépett, kézbe vette a festékesdobozt és egy lendületes mozdulattal végigöntötte az immár igen viseltesnek látszó karosszériát a fekete zománccal, amitől olyan lett az autó, mint Holsteinfríz tehén. Körbepillantott. Az utca teljesen kihalt volt, így aztán komótos léptekkel körbejárta az autót és a sápadt fényben is könynyen meggyőződhetett arról, hogy bravúros munkát kell végeznie annak a festőműhelynek, amelyik vissza tudja adni e rúttá tett jármű régi szépségét. Felsettenkedett a lakásba, az előszobában megállt egy pillanatig. Mintha csengetést hallott volna. Gyorsan felkapcsolta a villanyt, az ajtóra nézett s csak pillanatokkal később jött rá, hogy a csengetés a vécéből jön, ahová a férje egy ihletett pillanatában a telefont átszerelte. Két igen nyomós oka volt erre: nehogy a szomszédok rákapjanak a telefonálgatásra, másrészt pedig így nagy valószínűséggel állíthatta magáról, hogy ő az egyetlen ember e kis hazában, akinek ott is van telefonja... Ráült a vécékagylóra és kezébe vette a másikat.- Te vagy az, drágám? - hallotta férje izgatott hangját. - Nem, ez a temetkezési intézet hűtőterme, te süket! - vicsorgott bele a telefonba. - Hol a francban vagy már?- Óriási hírem van, drágám! Eddig nem szóltam róla, mert szerettem volna neked egy kis meglepetést okozni, de most már nem tudom magamban tartani. Képzeld csak el, fél éve vettem egy sorsjegyet, most volt a sorsolás és...és drágám ez fantasztikus, képzeld el, nyertünk egy autót! Érted? Autót! A-u-t-ó-t!- Te részeg vagy Béla, vagy meghibbantál. Miféle autót?- Egy Peugeot-t! Valami álomszépet! Még azt is megtették, hogy az egyik emberükkel elvitték a kocsit a lakásunk elé, hogy a meglepetés igazán sikerüljön. Már ott kell lenni, nézzél csak ki az ablakon! Látod? Az a gyönyörű hófehér autó a miénk! Örülsz, drágám? A nő elvette fülétől a kagylót. Elfehéredő arccal bámult maga elé, majd dühödten megrántotta a lehúzó láncát. Zubogva ömlött le a víz, újra, meg újra, talán tízszer is. A vonal túlsó végén a férfi végighallgatta az öblítés jellegzetes hörgését s elgondolkodott eközben, milyen nehéz is manapság egy nőnek igazi meglepetést okozni...
