Paksi Hírnök, 1999 (11. évfolyam, 1-50. szám)

1999-12-10 / 47. szám

www.paks.info.hu/hirnok Német delegációt fogadott a polgármester Tíz éve testvérvárosunk Reichertshofen Az elmúlt héten kilenctagú delegáció érkezett városunkba Reichertshofenből, hogy együtt ünnepeljék a két település között létrejött testvérvárosi kapcsolat tizedik évfordulóját. VÁROSUNKBAN MÉG 1989-ben Hans Hammeri és Jákli Péter pol­gármesterek aláírásával szen­tesítették a városok közötti megállapodást. Az akkori szerződésben a kö­vetkezőket foglalták össze: „Hitet téve a népek közötti köl­csönös megértés ér­dekében folytatott közeledési és béke­politika mellett, az­zal a kívánsággal, hogy a közélet min­den területén tartós­sá, kölcsönössé válja­nak a kapcsolatok és legyőzzék a szétvá­lasztó hatásokat, an­nak reményében, hogy városaink és polgáraink között fokozatosan elmé­lyül a barátság és a szövetségek, külön­böző területeken már fennálló sokrétű kapcsolatok alapján hivatalosan testvér­­kapcsolatba lépnek”. Ezekre a szavakra még ma is emlékszik az akkori reicherts­­hofeni polgármester, aki is­mét megtisztelte városunkat jelenlétével! Hans Hammert a „Vaskapu”-s korszakra visszatekintve elmondta: szá­mukra az volt a fontos, hogy városukban élő és innen el­származott magyarok talál­kozhassanak rokonaikkal, s nem jelentett hátrányt az sem, hogy az akkori nyugat­német település fejlettebb volt a helyinél. A tiszteletbe­li polgármester egyebek kö­zött azt is hangsúlyozta, hogy amennyiben hazánknak sikerül az Európai Unióhoz csatlakozni, akkor abban biz­tosan ők is segédkeztek, és ezután is segítenek fognak. Stengel Pál, akit legtöbben csak Pali bácsinak ismernek, szintén tanúja volt a tíz év­vel ezelőtti jeles napnak. Ma ugyancsak ott van minden találkozón: évente három­négy alkalommal jön Paksra, viszi a híreket a két település között.- 1946 után tíz évet vár­tam, mire újból magyar föld­re léptem - emlékszik vissza. Osszeszorult a szívem, ami­kor a szülőföldemet meglát­tam. Más volt a nyelvjárás, mint ahogyan arra én emlé­keztem. Ahogy teltek az évek, egyre többször fogal­mazódott meg az a gondolat, hogy testvérvárosi kapcsola­tot teremtsünk Pakssal. A cél az volt, hogy megmutassuk a nyugatnak, hogy itt is jó em­berek élnek - mondja az egy­kor Dunakömlődön élő Pali bácsi. Hammeri Helmuth, a reichertshofeni delegáció ve­zetője gyümölcsözőnek tart­ja a települések kapcsolatát. Mind kulturális, mind em­beri oldalról eredményekről beszél, hiszen na­gyon sok barátság kötődött a váro­sok lakói között. Úgy érzi, a politi­ka soha nem befo­lyásolta a kapcso­latot, sőt az új testületek mindig új ötletekkel áll­tak elő, melyek csak előbbre vit­ték az együttmű­ködést. Erre a de­legációvezető egy német közmon­dást is említett, mely úgy szól: „ Új ötlettel virág­zik az üzlet” Bor Imre, váro­sunk polgármeste­re is újabb és újabb célkitűzé­sek megvalósítá­sát fontolgatja. A tervekben szere­pel az ifjúsági kapcsolatok kiala­kítása, a szakmai tapaszta­latcserék megszervezése, va­lamint közös EU pályázatok benyújtása. Városunk első embere a reichertshofeni de­legáció tagjaival való talál­kozás alkalmával elmondta, hogy abban egyetértettek, hogy az elmúlt tíz év ered­ményeinek a továbbiakban csak úgy tudnak megfelelni, ha a következő tíz évben az eredmények valamiféle fej­lesztését, bővítését tudják kivitelezni. Konkrét megállapodások azonban még nem születtek, de hamarosan ezekre is sor kerül.-seregély-Szívünkrég idevárt... Ezen a szombat estén nem hullott nagy pely­­hekben a hó, bár lehet, hogy nem is bántuk, hiszen meg­szoktuk már, hogy ha a Mi­kulás nem jöhet szánnal, ak­kor autóval érkezik, sőt az utóbbi két alkalommal sziré­názó tűzoltó kocsival járta be a város utcáit. Joulupukki a messzi észak­ról - a lappföldi Füles­hegyről - december negyedi­kén, a délutáni órákban érke­zett a városba, hogy eleget tegyen a polgármesteri hiva­tal, a Magyarok Világszövet­sége Tolna megyei Szerveze­tének és a helyi Finlandia Magyar-finn Kör meghívásá­nak. Ugyanis a finn Télapó szívhez szóló levelet kapott a szervezőktől, hogy az idén minden paksi gyerek nagyon jól viselkedett. Nem hitte ezt a nagyszakállú, így maga jött meggyőződni arról, valóban annyi-e a jó gyerek, mint ahogyan azt írták. Indulás előtt azonban manói segítsé­gével információt gyűjtött: ha mégis szükség lenne krampu­szokra, értesíteni tudja őket. Krampuszra végül nem volt szükség, sőt a jóságos Miku­lás ajándékot is hozott, a cso­magokban almát és édességet találtak a kicsinyek. Virgá­csot egyedül a polgármester­nek akart hozni, mert az idén kevesebb pénz jutott a városi kasszából az óvodáknak és iskoláknak, de a végén elte­kintett a dorgálástól, hiszen maga is belátta, hogy szűkö­sek a keretek. Az ASE Sportcsarnokban 1500 nebuló várta a nagysza­­kállút. Míg ő úton volt, Bara­bás Éva, a Magyar Televízió ismert bemondónőjének köz­reműködésével énekeltek a gyerekek, majd vidám zenés műsorokat láthattak a pódiu­mon. A loviisai barátok támoga­tásával érkező Joulupukki két órát töltött a paksi gyerekek körében, mialatt nem csak ő adott ajándékot, hanem maga is kapott. ■ese-

Next

/
Oldalképek
Tartalom