Paksi Hírnök, 1999 (11. évfolyam, 1-50. szám)
1999-11-12 / 43. szám
www.paks.info.hu/hirnok PAKSI HÍRNÖK EMBERMESÉK Akinek nincs múltja, jövője sincs A kinek múltja nincs, jövője sincs. Biztos vagyok benne, nagyon sokan egyetértenek ezzel a mondással. Ha Aradi Imre bácsit kérdezhetem az úgynevezett hőskorról, óvatosan arra figyelmeztet, hogy ne dédelgessem elismerő szavakkal a ma kihívásait. Aradi Imre nem kevesebb, mint tizenkét éven át kormányozta az egykori Paksot mint nagyközséget. Ismert, megbecsült közéleti személyiség, kinek szavaival élve: „Egyik lábammal Budapesten, az akkori Belügyminisztériumban jártam, a másikkal Pakson.” Komoly odafigyelés szükségeltetett ahhoz, hogy mindenki igazságát egybeforrassza, fontossá tegye, az építő szándékot tiszteletben tartva, segítve irányítsa az ember a települést - válaszolja kérdésemre a volt vezető. - Amikor tanácselnökké választottak, tudtam, milyen komoly kihívás az, aminek meg kell majd felelnem. Én úgy tartottam, s ma is úgy tartom, hogy a siker kockázattal jár, de nem fog az életünkben oly nyomot hagyni, mely emberléptékben elviselhetetlen. A siker zálogának tartottam a kockázatot.- Ön mélységesen tisztelte, s amennyire csak lehetséges volt, segítette az akkori, országosan figyelemreméltó paksi labdarúgást... Nem szabad megfeledkeznünk Kródi József főmérnök úrról, aki hozzám hasonlóan elkötelezettje volt, s ma is elkötelezettje a paksi labdarúgásnak, Szinger Ferenc képviselő úr segítsége, s a kitűnő edző, Peresztegi József hozzáértése biztosította az országos rangot az akkori Paksi Kinizsinek. Kitűnő futballistáinkat - kiknek, mert sokan voltak, nem sorolom fel a nevüket -, de ezúton üdvözlöm őket. Mindenki tudja, hogy a főhajtás egyenlő az őket megillető tisztelettel.- Imre bácsi, az ön neve öszszekapcsolódik a paksiak úgynevezett Aradi-sorával. Mit takar ez az elnevezés? A nagyközség vezetőjeként úgy véltem, az etnikai kisebbség gondjait nem kitelepítésekkel, hanem jó értelemben vett integrálással kell megoldanunk. Továbbra is ez a véleményem. Az ügy tragédiája abban rejlett, hogy a város tisztségbe lépő vezetői másképp ítélték meg a problémát.- Tizenkét év közéletben való eltöltése hosszú időnek tekinthető. Egy történelmi korszakban végzett munkára visszatekintve, túl a nyolcadik évtizeden hogyan látja ezen korszakot? Gondokkal teli korszak volt, de megvoltak a szépségei is.-Elismerték az országban az akkori nagyközség sportéletét? Igen, sőt tisztelettel fogadták azt az igyekezetét, amelyet arra szántunk, hogy megoldjuk gondjainkat. Nagyszerű sportemberek, hozzáértő szakemberek, s persze a lelkes sportológárda biztosította az országos elismerést.- Említi a paksi sportolók hetvenes, nyolcvanas években való elismertségét. Van olimpiai és világbajnokunk, vannak kitűnő ökölvívóink. Ezek a nagyszerű sportolók egy másik korszak gyermekei, mégis hűségesek maradtak Pakshoz... így igaz, de mindannyian tudták és tudják, hogy a mi gyermekeink.- Mit üzen nekik? Legyenek bölcsek, legyenek boldogok, és soha ne feledkezzenek meg arról, hogy ameddig lehetséges, a hozzám hasonló idős emberek büszkék rájuk, az elért eredményeikre, és arra is, hogy hűségesek maradtak Pakshoz. Kezemben a Paks monográfiája, a Németh Imre helytörténész szerkesztette könyv. Talán az idős, kitűnő kutatót sem bántom meg azzal, hogy ez esetben Aradi Imrét idézem, a nagyszerű könyv előszavát fogalmazó, az akkori végrehajtó bizottság volt elnökét: „A történelemtudomány régen az elsárgult papírlapokból csupán a nagy egyéniségek hőstetteit olvasta ki. A századforduló történetírása már itt-ott felfigyelt a néptömegek fejlődésére is. Éppen a tudományos történelemszemlélet a biztosíték arra, hogy ez a munka felhasználhatta az előző korok haladó elemeit, a polgári történelemtudomány konkrét eredményeit.’’ Jómagam a fent említett elképzelések, eredmények, (mert voltak) szülöttje vagyok. Magát az elgondolást azonban sohasem tartottam helyesnek. Tény, hogy az igaz, bölcs szavak szívbemarkoló emberségről tesznek bizonyságot. Egy bátor, okos ember szavai, aki nyolcvannégy évesen is arra figyelmeztet minden városunkban élő polgárt, hogy van értelme az egymás iránt érzett megbecsülésnek, mert nincs jövője annak, akinek nincs múltja. Fontosak ezen kimondott gondolatok mindannyiunk számára. Vallja, ahogy az akkori nagyközség kormányzása idején is tette, hogy élni kell, méghozzá úgy, hogy másokat is élni hagyjunk. Szarka József
