Paksi Hírnök, 1999 (11. évfolyam, 1-50. szám)
1999-09-10 / 34. szám
W ww. pans, info.hu/hirnok PAKSI HÍRNÖK 0,' EMBE Rossz szomszédság török átok, jó szomszédság..^?) M ost is olyan, mint máskor, mosolygós, szemüveget, hetyke magyaros bajuszt, és kalapot visel Szinger Józsi bácsi. A kalap alatt, a szemüveg mögött ki tudja hányadszor fedezem fel szemében az elmaradhatatlan huncut mosolyt, mely egyebek mellett ahhoz is hozzásegíti az idős férfit, hogy valódi korából legalább tíz esztendőt nyugodtan letagadjon az idegen előtt. A történetet, melynek okán felkerestem, akár mindennapos, már-már megszokott hírek közé tartozó szerencsétlenségnek is tekinthetik mindazok, akikkel még nem történt meg hasonló. A baj csaknem két esztendővel ezelőtt Józsi bácsi idős szomszédasszonyát, a hetvennyolc éves Till Jánosnét, Éva nénit érte Kosár utcai otthonában. Mindannyian tudjuk, hogy egy idős ember számára mit jelent egy combnyaktörés. Nem egyszer az elképzelhető legrosszabbat. Megesik, hogy a halálos ellenség, a tüdőgyulladás sem kíméli a szerencsétlenül jártat. Ha a szomszédok közti kapcsolat szóba kerül, legtöbbször ama bizonyos török átkot szokták emlegetni. Szerencsére ennek fordítottja, a jó szomszédság is gyakorta fennáll. A jó szomszédság szinte pótolhatatlan, együtt jár a jó közérzettel, és az egymás iránti segítőkészséggel. Józsi bácsi és Éva néni kertszomszédok, csupán egy magas drótkerítés választja el a két egymás mellett futó, Hattyú, illetve Kosár utcához tartozó területet, így aztán egyáltalán nem okoz problémát szót váltani egymással a két szomszédnak. A drótháló nem akadály, innen és túl kitűnően megértik egymást. Amikor a szerencsétlenség történt, mégis felmerülhetett volna - mint ahogy szerencsére nem merült fel - probléma, miszerint Éva néni pincéjét a kerítéstől legalább nyolc-tíz méterre fúrták, körülbelül öt-hat méter mély, ráadásul a lejárat közepe táján a lépcsők élesen elkanyarodnak, így komoly figyelmet igényel a pincelejárás. Nem mindennapi füllel kell, hogy megáldja a sors azt, aki a kerítés túloldaláról is képes meghallani a pincéből érkező, el-elcsukló, fátyolos segélykiáltásokat. Szerencsére Józsi bácsi meghallotta.- Éppen ebédhez készülődtünk - meséli az idős férfi -, de valamiért még hátra kellett mennem a kertbe. Ahogy teszek-veszek, arra leszek fi gyelmes, hogy valami fojtott, túlvilági hang jön a szomszédasszony portájáról. Fülelek, figyelem, milyen hang ez, melyik irányból jön, neme csak a képzeletem csúfolódik velem. Pillanat sem kellett ahhoz, hogy rájöjjek arra, hogy bajba került a szomszédasszony. Szólongatom, és akkor veszem észre, hogy a hang a pincéből érkezik. Amilyen gyorsan csak tudtam, hoztam a létrámat, nekitámasztottam a kerítésnek és átmásztam Éva néni portájára, aztán irány le a pincébe. Szólongatom tovább, hát egyszer csak látom ám, hogy fekszik és nagyon fájlalja a lábát. Mivel nem tudott felállni, óvatosan a hátamra emeltem és felvittem a konyhába, leültettem a sezlonra. Láttam, hogy erősen vérzik a lába. Hiába tiltakozott, gyorsan visszamásztam az udvaromba, kaptam a biciklire és mentem az orvosért. A doktornő megállapította a combnyaktörést, és azonnal hívta a mentőt, én meg rohantam a szomszédasszonyért, hogy jöjjön és öltöztesse fel Évi nénit. Jött is sietve. Nem egészen egy év múlva láttam viszont a szomszédomat.- Nem tudom, hogyan eshettem el - mondja az idős asszony - egyszerűen nem emlékszem rá. A hűtőt akartam kiolvasztani, így a pincébe vittem le a benne tárolt élelmiszereket. Csúsztarn-e vagy botlottam-e nem tudom, csak azt tudom, hogy a lépcsőkanyarban estem el először, de ekkor még fel tudtam állni. Nagyon fájt a lábam, ráadásul még egyszer elestem. Ahogy ilyenkor lenni szokott, kórházba vittek, megműtötték, aztán a fiamék vettek magukhoz, Budafokra vittek, ott voltam télen. Egy biztos, ha a Jóska akkor nem jön a segítségemre, estig is ott szenvedhettem volna, mivel a testvérem esténként szokott eljönni hozzám megkérdezni, szükségem van-e valamire. Nagyon jó hozzám a szomszédasszony meg a Jóska is. ’94-ben halt meg a férjem, azóta egyedül élek, de szerencsére nagyon jó emberek a szomszédaim. Éva néni az ajtóig kísér minket, a búcsúzás pillanatában még egy jelentőségteljeset koppant botjával a járda betonján, és Józsi bácsihoz fordulva mondja: „Ezt sohasem tudom magának eléggé megköszönni, Jóska.” Józsi bácsi valami olyasmit mond, hogy semmi az egész, kötelessége volt megtenni, amit tett, nem vár ő ezért köszönetét senkitől. Egy ideig némán ballagunk egymás mellett, végre aztán megszólal bölcselkedve: „Hát igen. Nem nagy ügy. Rossz szomszédság török átok, jó szomszédság, hm... Jó ha van." Szarka József Ha a szomszédok közti kapcsolat szóba kerül, legtöbbször ama bizonyos török átkot szokták emlegetni. Szerencsére ennek fordítottja, a jó szomszédság is gyakorta fennáll. A jó szomszédság szinte pótolhatatlan, együtt jár a jó közérzettel, és az egymás iránti segítőkészséggel. Lakótelepi utcánkban é/szakánként teljes a nyugalom, mind a tíz lépcsőházra szorgalmasan vigyáz Berci, a kutya. A zsemleszínű jószág farkcsóválva üdvözöl minden jó szándékú arra járót, a kétes céllal érkezőket pedig tisztességgel megugatja. A derék állat nagy szeretetnek örvend, a hatos lépcsőház bejárata mellett még saját kutyaól is várja, ahol mindig többfogásos maradék-menüből választhat kedvére valót. Berci mindenki kutyája. Az utcában lakók elviszik beoltatni, és nemrég saját nyakörvet is kapott. Emlékszem, egyszer karácsony este kellett elvinnünk állatorvoshoz, Berci, a mi kutyánk mert nem tudtuk mire vélni, hogy az ajtónk előtt lecövekelt, és a világért nem mozdult onnan. Az állatorvos enyhe gyomorrontást állapított meg nála, amit valószínűleg a karácsonyi kosztbőség okozhatott. Mikor visszaértünk az állatklinikáról, a Berciért aggódó utcabeliek sorban felkeresték a gyengélkedőt. Berci az eset óta minden este a házunk előtt fogad, amikor hazaérek Ilyenkor nem maradhat el a szokásos has- és fülvakarás, amiért a hálás kutyaszemek „mondanak” köszönetét. Hogy mindez miért jutott éppen ma eszembe? Nemsokára helyi lapunk sorsáról születik majd döntés, a lapról, amihez sokan úgy kötődnek, mint az utcámbeliek Berci kutyához. Jövő szerdán a testület állást foglal, eladja-e a város hetilapját, vagy marad a régi gazdánál. íváncsi vagyok, amennyiben a lap új tulajdonosra talál, vajon az új gazditól várhatunk-e majd kutyaólat, has- és fülvakarást? KÖVl Gergő
