Paksi Hírnök, 1999 (11. évfolyam, 1-50. szám)

1999-08-27 / 32. szám

PAKSI HÍRNÖK www.paks.info.hu/hirnok Olvasói levél Szombat este SZOMBAT ESTE van, el kellene menni, szóra­kozni. Hova? A két paksi szórakozóhely közül az egyik tömve van, a másik­ban pedig nincs már zene. A városon kívül nem mehe­tek, mert a szüleim nem örülnek annak, ha elme­gyek, és nem szívesen en­gednek el. Akkor hova? Ez játszódik le minden hétvé­gén a paksi fiatalok nagy része között. És igazán vá­laszt nem találunk arra, hogy hol szórakozhatnánk. Csak korlátokat állítanak fel előttünk. Arra viszont egy szülő vagy felnőtt sem gondol, hogy a korlátokon belül nincs semmi. A paksi fiatalok helyzete egyszerűen borzalmas. A szombati napjuk és a hétvé­géjük abból áll, hogy kocs­máról kocsmára mennek, és itt próbálnak kialakítani maguknak egy-egy baráti kört. így viszont nem lehet bulizni. És a szülők csak tiltják, és nem engedik a gyereket a kocsmába. Pedig ő nem kocsmatölteléknek készül csak egyszerűen nincs hol szórakoznia. Min­den hétvégén ezerszer el­hangzik, hogy úgy buliznék, táncolnék egyet, de nincs hova menni. Sajnos ezen a gondon a paksi fiatalság nem tud segíteni. Ezen a felnőtt embereknek kell változtatni! A fiatalság nem azt szeretné, hogy szervezzék meg az életét. Csak működő, bulizóhelyet kérne, aminek segítségével magunk ki tudjuk alakítani a megfelelő légkört. Es akkor talán nem kell azt hallgatnunk, hogy már megint melyik kocsmá­ban voltál? Pedig a paksi szülők nagy része így is na­gyon megértő. Név és cím a szerkesztőségben Paksi fiatalok, lehet választani! EGY OLVASÓI levél nyomán útnak eredtem, hogy vajon a tinédzser lányaimnak milyen kikapcsolódást nyújtó kulturált helyet találnék, ha mégis meg­gondolnám magam és egy estére elengedném szórakozni őket. Vakító lámpafény, sötét füst­felhő fogadott a patinásnak mondott helyen, mellesleg a sa­ját hangomat sem hallottam, mert a zene túlharsogta szavaim. A pultnál fiatalok sokasága, akik legtöbben az üdítő mellé alko­holt is kértek, a táncparketten pedig a bátrabbak próbáltak mo­zogni a zenére. Szombat esti láz, amolyan ezredfordulós stílusban. Itt csak az a menő, aki a na­rancslét vodkával issza, sorban szólítja le a lányokat, gömböket fújva a szájában lévő rágógumi­ból. Hamar átvándorolok egy másik szórakozóhelyre abban bízva, talán ott szolidabb a kö­zönség. Tévedtem. Püst és az áporodott sör „illata" csapja meg orrom, mikor kinyitom az ajtót. Fiatalok, akik sörözgetnek, mert unalmasan telik a nyári szünidő. Aztán egy tizenhét év körüli lány, aki az egyik fiú öléből a másikba ül, beleiszik mindegyik poharába, majd az asztal végén helyet foglal. Elgondolkodom: vajon az igénytelenség miatt züllenek el egyre jobban gyermekeink vagy a kínálat teszi őket ilyenné ami­lyenek... Mindenesetre választási lehe­tőség, ha nem is régóta, de akad már, hiszen az Evangélikus Egy­ház támogatásával egy olyan klub alakult, amely füst-és alko­holmentes. Nincsenek színes fé­nyek, menő diszkószámok, de van pingpongasztal, barátságos környezet és hit, hogy a mai fia­talságnak erre is szüksége van. Ferenci Richárd, a klub vezető­je már a Paksi Ifjúsági Iroda vezetőhelyetteseként azt fontol­gatta, hogy egy olyan klubot hoz létre, mely csakis a fiatalok ízlé­sét és érdeklődést helyezi előtér­be. A klubhelyiséget a fiatalok közreműködésével kívánják be­rendezni. Előadásokat terveznek, melyek egyfajta prevenciós fel­adatokat is ellátnának, szólná­nak egészségmegőrzésről, család­ról, szexről és mindenről, ami a fiatalokat érdekelné. A klub az önkormányzat kul­turális bizottságától kapott nyolcvanezer forintos támogatás­sal indul útjának. Az első szárny­próbálgatáskor csupán néhányan néznek be. Zenét hallgatni úgy lehet, hogy a kedvenc slágert hozzák magukkal a fiatalok, s a meglévő hifi-berendezésen le­játsszák. Később majd saját köre­ikből kikerülő zenelovast szeret­nének - tervezgeti a klubvezető. Nincs cigaretta, és nincs alkohol. Itt a mámort nem ismerik, annál inkább a józan beszélgetést egy­­egy témában. A kéthetenként működő klub, mely a Kossuth Lajos utca 29. szám alatt az evangéli­kus iskola egyik helyiségében található, a fiataloknak később internet-hozzáférhetőséget, szá­mítógépes játékokat ígér. Tervek szerint lesz majd büfé is - al­koholmentes -, de egyelőre be kell érni a festői környezettel, mely már maga megér egy lá­togatást.-ese-Belgium után, Ciprus előtt I Bor Imre polgármesteri keretből vásárolt fűnyí­róval ajándékozta meg a mosdósi kórházat. A gép nagy segítség a szin­te beláthatatlan méretű park rendben tartásában és a betegek egészséges környezetének kialakí­tásában. A Somogy megyei Tü­dő- és Szívkórház nem ismeretlen a paksi aszt­más és allergiás betegek körében, hiszen nem csak a parlagfű elleni akcióban, hanem sok paksi beteg kezelésében is nyújtottak és nyújta­nak segítséget. ■ A Dunakömlődi utat ezen a héten ismét lezár­ják, mert újabb burkolat­­bontási munkák kezdőd­tek. A Sánchegyi zártker­tek tulajdonosai ismét nem tudják gépjárművel megközelíteni a telkeiket. Az önkormányzat illeté­kesei kérik a lakosság tü­relmét és megértését. Belgiumban vendégszere­peit a paksi Tűzvirág táncegyüttes augusztus 1-19 között. Mádi Magdolna, a Tűzvirág táncegyüttes művészeti veze­tője utazásuk céljáról szólva elmondta, hogy Belgiumban egy olyan nemzetközi fesztivá­lon vettek részt, ahova az öt kontinens legjobb néptánc­együtteseit hívták meg. Ezen a rangos fesztiválon a paksi együttes egyedül képviselte Európát. Több nagyvárosban - például Antwerpenben is - be­mutatkoztak: a magyar nép­táncok mellett bolgár, ír és in­diai táncot is előadtak. Mádi Magdolna azt is el­mondta, hogy néhány közülük szeptember elején Cipruson vendégszerepei. A közeljövő­ben pedig várhatóan az egész együttes is bemutatkozik majd Cipruson. Jóllehet fellépést fellépés követ, szeretnének új, azaz török és spanyol tánco­kat is megtanulni. Az új ír tánc-koreográfia megtanulásá­nak előkészületei pedig már folynak. I i zenkívül a paksi közön- JLj ség előtt is ismert - utol­jára augusztus 20-án látott - ír és skót kocsmazenét játszó MÉZ együttessel közös fellé­pésen is gondolkodnak. BE

Next

/
Oldalképek
Tartalom