Paksi Hírnök, 1999 (11. évfolyam, 1-50. szám)
1999-08-13 / 30. szám
www.paks.info.hu/hirnok PAKSI HÍRNÖK Cseresznyési olvasótábor 1999 Dunának, Oltnak egy a hangja? SZAKOLCZAY LAJOS író, kritikus, a Kortárs című folyóirat szerkesztője a határon túli magyar irodalomról tartott előadást. A témából adódóan kissé hosszúra sikeredett, de annál nagyobb tetszést aratott előadást követően kaptam diktafonvégre az írót.- Dunának, Oltnak lesz-e végre egy hangja, van-e erre reális esélye a magyarságnak, s amennyiben igen, akkor ez mikorra várható ?- Egyelőre úgy fest a dolog, hogy a szomszéd kezek, a románok, szlovákok nem fogadják el a mi kezünket. Azért az Orbán-kormány - ellentétben a Hóm kormánnyal - már tett olyan lépéseket, amelyek biztatóak lehetnek a jövőre nézvést, de ez igen hosszú folyamat, nagyon sok víz lefolyik addig a Dunán és az Oltón egyaránt, míg egy lesz a hangjuk. Az identitástudat helyrebillentésére a legnagyobb esélye most a vajdasági magyarságnak van. Az is örvendetes, hogy Marosvásárhelyt újra lesz magyar nyelven oktató egyetem, s hogy közösen emlékeztek meg magyarok, románok a Petőfi-évfordulón. A tervek szerint hasonlóképpen fog ez történni október hatodikán Aradon is. Tehát vannak bíztató jelek, mert Szlovákiában új fent kétnyelvű bizonyítványt vehetnek kezükbe a diákok, viszont Duray Miklós halálos fenyegetést kapott a közelmúltban. Vagyis a szellemi élet emberei, - elsősorban a költőkre, írókra, társművészekre gondolok - jelen pillanatban nem túl sokat tehetnek ez ügyben, egyértelműen a politikusoké a főszerep.- Mint író hogyan éled meg ezt a mai időt? Nehezen, de bizakodóan, mert a mai politikai vezetés olyan úton jár, hogyha mi már nem is, de gyerekeink vagy unokáink megélhetik azt, hogy a kinyújtott magyar kéz parolázhat a szomszéd nép fiainak kezével, de addig is végzem a munkám, írok, krónikusa vagyok ennek a kornak, én csak ennyit tudok tenni a boldogulásunkért. Hiteles Hitel, valós Valóság Tőkéczici László., az Eötvös Lóránd Tudományegyetem bölcsészettudományi karának docense, a Valóság című folyóirat főszerkesztője, a Hitel című folyóirat szerkesztője.-Milyen szívvel látogatott ide Cseresznyés-pusztára?- Több ízben jártam már Pakson, többféle alkalomból tartottam itt előadást, mindig kedvesen fogadtak. A kisebbségi magyarság mivoltáról mindig is szívesen beszélek.- Ön szerint „pusztába kiáltott szavak”-e az itt elhangzott gondolatok?- A fő foglakozásom pedagógus, tehát a tevékenységem mindenkor olyan, függetlenül az alkalomtól, hogy a munkám eredményét csak jóval később tudom meg, sikeres volt-e vagy sem. Nem várok gyors sikereket.- A mostani Magyarországon mennyire hiteles a „Hitel", s valóság-e a „ Valóság"? Ezek nagyon nehezen eldönthető kérdések, mert a kulturális életben a fórumok, szakfolyóiratok nagyonnagyon nehéz helyzetben működnek és nem csupán azért, mert a fenntartási költségek és egyebek mindenkor nehezen jönnek össze, bár én igazán egyik folyóirat esetében sem panaszkodhatok, azonban úgy gondolom, hogy az igazi probléma az, hogy mindezt, mármint hogy hiteles-e a „Hitel” és hogy mennyire valóság-e a „Valóság” csak az olvasó döntheti el. Sajnos az utóbbi időkben az olvasóközönség különböző okokból kifolyólag szétesett, nem áll módjában megrendelni a lapokat, sok esetben még a könyvtárak sem tudják megvásárolni azokat. Igazából tehát ezeket az ítéleteket, ezt a fajta értékelést azoknak kell megtenniük, akik a szerkesztői munkákat tanulmányozzák, ők tudják megmondani, hogy mindaz, ami ezekben a folyóiratokban található csupán ígéret avagy beteljesült ígéret. Ami a magyarságot illeti: kétségkívül sok problémája van. A legnagyobb baj az, hogy az öntudat meggyengült. Az a fajta típusú közösségi sorsvállalás s az ezzel kapcsolatos felelősségnek a vállalása, gyakorlása gyengült meg. Volt azonban ennél nehezebb helyzetben is a magyarság, s én úgy gondolom, hogy csakis reálisan, türelmesen, kizárólag az utópiáknak, meg a felesleges kapkodásnak kerülésével szabad ennek a népnek, közösségnek a felemelkedését remélni.- Rendhagyónak mondható-e ez a cseresznyési kirándulása ?- Nem szívesen dicsekszem, csak éppen a realitásokhoz tartozik, hogy a minap voltam Pannonhalmán, rá egy nappal Budapesten erdélyi történészhallgatóknál, tegnap pedig Vésztőn a református általános iskolában tartottam előadást, ma pedig itt vagyok Pakson, úgyhogy szorgalmasan járom az országot. Ha hívnak szívesen megyek bárhová, ez a feladatom.-Milyen könyvön dolgozik most ?- Réz Mihályról, az egykori egyetemi tanárról, aki az első modem magyar politikus volt, valamint Tisza Istvánról és Trcfort Ágostonról, a dualizmus nagyhírű kultuszminiszteréről írok könyvet.- Hogyan bírja ezt a tempót ? Úgy, hogy a hobbim a munkám, a munkám pedig a hobbim, vagyis az igazán kevés szerencsés emberek közé tartozom. Oláh Zoltán
