Paksi Hírnök, 1999 (11. évfolyam, 1-50. szám)

1999-07-09 / 28-29. szám

www.paks.info.hu/hirnok EF*i PAKSI HÍRNÖK Szép sikerek az Alpokaljáról Július 3-án és 4-én nemzetkö­zi tájfutóversenyt rendeztek Brennbergbánya környékén. A megmérettetésre nyolc or­szágból 700 induló jött el. A Magyar Tájfutó Szövetség és a Vas megyei szövetség szervezé­sében Alpok-Adria néven futó versenyen megyénket a Paksi SE sportolói képviselték. Az első napon az F-18-as kategóri­ában Rosa Gábor ezüstérmet ért el a kétszáz méter szintkü­lönbségű pályán. Zóka István is e napon próbálkozott az F-16- os mezőnyben, s az első tíz kö­zött - kilencedikként - futott át a célvonalon. Bajtai István ugyanebben a kategóriában, nem sokkal Zóka mögött, a ti­zenkettedik helyet szerezte meg. Ugyancsak szombaton Kürt István az F-40-eseknél az előkelő hatodik helyen ért cél­ba. Vasárnap már eredménye­sebben szerepelt Kürt, felállha­tott a dobogó harmadik fokára. Bajtai szintén javított szombati helyezésén, hatodik lett, Zóka pedig kilencedikként zárta a napot. Összességében tehát sikeresen zárták a paksi ver­senyzők a félévet. A két do­bogós helyezés a népes és erős mezőnyben több mint dicséretes. Vöröss Endre ZÁNKA adott otthont a Nivea Sun országos strandröplabda után pótlás-bajnokságnak. A Paksi RK leánycsapata az ifjú­ságiak, valamint a minik mező­nyében ezüstérmet szerzett HÉTFŐN Braun Ákos (73 kg) és Kanczler István (81 kg) a magyar csapat tagjaként eluta­zott Palma de Mallorcára, ahol részt vesznek az universiadén. A TENISZEZŐK korosztályos vidékbajnokságát Balaton­­bogláron rendezték meg. A fiú 18 évesek csoportjában Oláh László, a Paksi SE versenyzője a Győri BVTC-s Somogyival az oldalán a dobogó legfelső foká­ra állhatott fel. A döntőben 7:5, 6:2-re verték a Herczeg- Szathmáiy (Tisza TC - Hód TC) duót. Lételeme a víz, szívügye a kenu Sikeres a múlt, egyre fényesebb a jelen Június 28-án Budapestre volt hivatalos az Atomerőmű SE kenus mesteredzője, Hajba Antal. A kiváló szakembert a Mező Ferenc Közalapítvány jutalomban részesítette. Lemhényi Dezső az alapít­vány nevében sok neves sportolóval együtt köszöntötte a paksi edzőt. Erről, és a közel­múlt szép sikereiről kérdez­tem „Tóniót”, aki megengedte a tegeződést, ezért a beszélge­tés ilyen formában folytató­dott.- Gratulálok a jutalmadhoz. Kérlek, mondd el az olvasóknak, miről is van szó! Nagyszerű érzéssel töltött el ez a díjazás. Végre van egy olyan szerveződés, mely a „kivénhedt bajnokokkal" fog­lalkozik. Ez az alapítvány ösz­­szeszedett egy kis pénzt, és azokat az egykori menőket, akik - egészen a ‘40-es évekig visszamenően - világbajnoksá­got nyertek. Elsősorban az olimpiai sportágak versenyzőit érintette a kezdeményezés. Ed­dig az volt a helyzet, hogy az olimpiai bajnokoknak külön klubjuk volt. Az olimpiai 2. és 3. helyezettek és a világbaj­nokok szintén csoportba szer­veződtek. A Játékok dobogósai ma már évjáradékban részesül­nek. Ezért találták ki Lemhényi Dezsőék („Butykó” bácsiék), hogy jutalmazni kell az edzőiket is. A legjobb az egészben az, hogy találkozhat­nak egymással azok, akik egy­kor a sportban élen voltak. Nem mindenkiből lett edző vagy sportvezető. Sokukra nem is emlékszünk, mert az élet más területein érvényesül­tek, a nevükkel nem lehetett találkozni a lapokban. Illuszt­ris társaságban tölthettem a napot. A teljesség igénye nél­kül: például az ’54-ben világ­­bajnokságot nyert kajak né­gyes három tagjával, Nagy La­cival, ICohárral, Vagyoczkival ültem egy asztalnál. Ott volt a kerek fejű Pinokkió, aki elme­sélte, hogy egy nemzetközi versenyen László Pinokkióként mondták be Újvári helyett. Csupa-csupa nagy név, akik nem gyűltek volna össze, ha Lemhényiék nem szervezik meg ezt a találkozót.- Mindennap kijössz ide, hiszen ez a munkahelyed is. Meg tudnál-e lenni távol a víztől? Én nagyon szerencsés fic­kónak mondhatom magam, mert az a foglalkozásom, ami a szenvedélyem. Csak kevés embernek adatik meg, hogy a hobbijának élhet, és még fi­zetnek is érte. Ha megütném a lottó ötöst, másnap akkor is itt lennék, és edzősköd­­nék. Nagyon szeretem a munkámat.- Ez a munka a közelmúltban sikereket hozott a klubnak, és ne­ked is. Ma már Sziklenka László mesteredző foglalkozik a 200 mé­teren világkupa-győztes kenuegy­séggel, ám te voltál a nevelőedző­jük. Kint tudtál-e lenni Duisburgban? Nem tudtam ott lenni, Du­naújvárosban voltam a Dunaferr Kupán, pedig Duisburg a kedvenc helyem. Ott nyertem az első nemzet­közi versenyemet. Mondtam is a fickóknak, hogy a jobbak abban a városban szokták kezdeni a nemzetközi győ­zelmeiket. A viccet félretéve: ez a két srác már évekkel ez­előtt képes volt ilyen ered­ményre, csak akkor még a tanulás és egyebek elvitték őket más irányba. Most jött el az az idő, hogy észreve­gyék: van mit keresniük. A magyar mezőnyben jelen­leg van egy kis elbizonytala­nodás, hiszen a Horváth- Kolonics kettős - akik a vilá­got agyon-vissza verték - nem fogja ezt százéves korá­ig csinálni. Belefáradtak ab­ba, hogy a nemzetközi élvo­nalban vannak már nyolc éve. Állandóan csak hajtani, bizonyítani. Ez vonatkozik más versenyzőkre is. A mi legényeink nagyon kemé­nyen készültek az idei sze­zonra, s ennek eredménye­ként legyőzték a 200-as vi­lágbajnokot annak otthoná­ban. Ez azt jelenti, hogy ma mindenkit megverhetnek a világon!- Ok kimondottan erre a számra készültek? Igen, hiszen a testsúlyuk­hoz képest nagyon erősek, robbanékonyak. Jól ráéreztek arra, hogy nekik itt a helyük. Sydneyben sajnos még nem lesz olimpiai szám a 200 mé­ter, de meggyőződésem, a jö­vő ezé a számé. Nagyon lát­ványos, jól közvetíthető - ma már ez a legfontosabb egy sportág jövője szempontjá­ból.- Milyen versenyekre készül­nek? Kozmann Gyuri és Feil Im­re a zágrábi EB-re készül­nek. Utóbbi négyesben indul 500-on és 200-on. Kozmann 500-on és 1000-en indul a cse­peli Gajárszldval párosban, 500 méteren érdekelt négyes hajó tagjaként is. Az EB után egy héttel lesz a következő válogató­­verseny Szolnokon. Ott kell Fe­héréknek ismét bizonyítaniuk. A világkupa-győzelem az ő olda­lukra billentené a mérleget, még akkor is, ha netalán nem ők nyernék meg a 200 méteres pá­rost. Nagy az esélyük tehát arra, hogy ők képviselik hazánkat a világbajnokságon. Vöröss Endre

Next

/
Oldalképek
Tartalom