Paksi Hírnök, 1999 (11. évfolyam, 1-50. szám)

1999-01-22 / 3-4. szám

1998. január 22. Paksi Hírnök 11- A paksi telefonokat állan­dóan be kellett kapcsolni, bár­milyen fontos tárgyalása is volt. Ha véletlen nem tartózko­dott a helyén, mindig felje­gyeztem, ki mikor kereste tele­fonon, a listán minden egyes alkalommal a paksi telefono­kat karikázta be. Nemrégiben baráti hangulatú levelet is ka­pott onnan. Leginkább Szinger Ferenccel tartotta a kapcsola­tot - emlékszik vissza a tit­kárnő. Mezőfi Éva egykori titkárnő:- Amikor személyesen ta­lálkoztunk, vagy telefonon be­szélgettünk, az első kérdése mindig az volt, tudok-e valamit Paksról. Számára az a város sokat jelentett. Kitüntető fi­gyelemmel kísérte az ottani eseményeket. Szinger Ferenc a PSE ügyve­zetője, képviselő, akivel csak­nem minden hónapban talál­kozott, vagy beszélt telefonon:- Februárban mentem vol­na hozzá személyesen. Úgy terveztem, két órát töltök ná­la. A téma a megyei sportélet lett volna, hiszen szenved­élyes sportoló volt, ismeretsé­günk is a sport révén történt még akkor, amikor ő Duna­­földváron tanácselnök-helyet­tes, és az ottani sport klub el­nöke volt. Természetesen be­számoltam volna neki a vá­rosban folyó eseményekről is, mert ez mindig érdekelte. Gyakran kerestük egymást. Utoljára újévi üdvüzletet küldtem. Az előzmények: Pungomé Keczeli Mária:- Mostanában nem mosoly­gott annyit, mint régebben. So­kat dolgozott, talán többet is, mint amit a szervezete megtor­lás nélkül még bír. Néha elej­tett egy-egy szót, mely arra en­gedett következtetni, hogy csa­lódott azokban az emberek­ben, akikben megbízott. A Vál­lalkozásfejlesztési Alapítvány nehéz anyagi helyzetéből is volt kiút. Mindent lépésről lé­pésre leírt, kidolgozott, kivite­lezni azonban már nem ő fogja. A Tolna Megyei Rendőr­főkapitányság hat megyére ki­terjedő büntetőeljárásában, melyben a vállalkozásfejlesz­tési alapítvány 40 millió forin­tos csalására derült fény, a So­mogy megyei központ igazga­tóját is gyanúsítottként hall­gatták meg. Ezt a kudarcot nem tudta feldolgozni. Fe­lelősnek érezte magát, hiszen Sz. Andrást ő karolta fel, emel­te az igazgatói székbe, és teljes SEREGÉLY ERZSÉBET bizalmat adott neki. Úgy érez­te becsapták - hangoztatják a kollégái. Sz. Andrással úgy áll­apodott meg, hogy fizetés nél­küli szabadságot vesz ki, míg tart az eljárás. Közben lemon­dott a Somogy megyei Vállal­kozásfejlesztési Alapítvány kuratóriumának elnöki tisz­téről. Az utódjával gyakran hosszasan tárgyaltak az alapít­ványi teendőkről. Molnár Mihály, a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapít­vány elnöke:- Két és fél éve napi kap­csolatban álltunk. Egyetlen egyszer sem lépte át a hatás­körét. Egy ideje azonban azt éreztem, hogy változik, de ezt a betegségének tudtam be. Igaz a Magyar Vállalkozásfej­lesztési Alapítvány nehéz hely­zetbe került, s felmerült az ala­pítvány más rendszerű mű­ködtetése is, de nem volt olyan nagy a baj. Az új kor­mányzat decemberben me­gerősítette az országos elnöki tisztében, és hosszú távon szá­mítottak munkájára Dr. Gyenesei István:- Egészen biztos, hogy az alapítvány körül kirobbant események játszottak közre a tragédiában. Azonban azt is le­hetett érzékelni rajta, hogy be­teg, szívpanaszai voltak, gyógyszert szedett, de soha nem volt téma a betegsége. A munkáját maximálisan elvé­gezte, nem tartottam fontos­nak, hogy beszéljünk róla Szinger Ferenc: - Újévi üdvözlő lap jött tőle. Sajnos nyár óta nem úgy rea­gált a dolgokra mint korábban. Mezőfi Éva:- Halálát megelőző csütör­tökön telefonon szerettem vol­na vele beszélni, de nem hívott vissza. Korábban ilyet nem tett. A halál órája: Szalai Tamásné:- Csütörtökön még két je­gyet rendelt a vállalkozók bál­jára. Nemrégiben sapkát és sá­lat vett magának, de nem állt valami jól neki, így azt a napok­ban kicserélte. Hétfőn, amikor felakasztotta magát lakásuk garázsában, többször beszélt velem telefonon. Azt mondta, orvosnál van, mert rosszul érzi magát. Nem csodálkoztam raj­ta, hiszen valóban sokat dolgo­zott az utóbbi napokban. Tizen­négy óra után néhány perccel még telefonon megbeszéltünk néhány munkát. Dr. Gyenesei István:- A titkárnőjével üzent, hogy később jön dolgozni, mert orvoshoz megy, közben pedig háromszor dátumozta fel a családnak írt búcsúle­velet. Nem tudtuk mire ké­szül. Délután telefonon ke­restem, de ki volt kapcsolva a mobilja. Többen úgy vélekednek: a búcsúlevelet még szombaton megírta, ám a Somogy megyei rendőrkapitányság a család kérésére nem ad információt a dátumokról. Tény azonban, hogy volt egy szombati kelte­zés a levélen. A levél tartalmát sem lehet tudni, csupán néhá­­nyan olvashatták el. Annyi azonban kiszivárgott, hogy a levélben bocsánatot kért a családjától, azért, mert önke­zével végzett magával, majd hivatkozik: „ Nem vagyok ké­pes elviselni a Magyar Vállal­kozásfejlesztési Alapítvánnyal kapcsolatos terheket.” A levél­ben, mely a mellére egy nylon­zacskóba volt tűzve - három piros szívecske is volt. A sze­retet jelképe, mely egyben ta­lán üzenet is a kollégáknak ba­rátoknak és a hozzátartozók­nak. Egy bizonyos: a Vállakózás­­fejlesztési Alapítványnál vég­zett nyomozás során a Tolna Megyei Rendőrfőkapitánysá­gon még tanúként sem merült fel Jákli Péter neve. Ezt a So­mogy Megyei Rendőr-főkapi­tányság is megerősítette, ezért érthetelenül áll mindenki a történtek előtt. Ami biztos, hogy a főjegyző érzékeny volt és lelkiismeretes, aki mindig elszámolt azzal a munkával amit rábíztak. Felelősséget ér­zett minden, és mindenki iránt, ahol tevékenykedett, vagy akinek bizalmat adott. Hogy mégis mi vezetett a végső döntéshez, talán többen is kutatják. Beszélnek arról, hogy már a hétvégén szerette volna kivite­lezni tervét, de a család megza­varta. Mások azonban azt állít­ják: szombaton és vasárnap többször beszélt telefonon a Vállakozásfejlesztési Alapít­vány ügyeiről, sőt hosszasan tárgyalt is. Ezt azonban senki nem tudta megerősíteni. Hogy mi volt az utolsó csepp a pohár­ban talán saját maga Jákli Péter tudná csak megválaszolni. Végszó: Jákli Péter temetésén dr. Blazsek Balázs Paks jegyzője képviseli városunkat. rr DIAGNÓZIS [>ri tanácselnöke, a ny Kuratóriumának ínek 50. életévében ;ok és kollégák áll­­rságán, s csak a tit­­or főnökének lépte-

Next

/
Oldalképek
Tartalom