Paksi Hírnök, 1999 (11. évfolyam, 1-50. szám)
1999-07-09 / 28-29. szám
www.paks.info.hu/hirnok PAKSI HÍRNÖK u VI. Országos Alapellátási Konferencia Három napig városunkra figyelt az alapellátás 1999. július 1-3 között Paksra „költözött” az egészségügyi alapellátás. A közel száz előadásról nem tudunk teljes körű képet adni, csupán ízelítőként nyújtunk át három referátumot Olvasóinknak. Az esemény első napján dr. Molnár Ilona országos-, és dr. Brázay László megyei tisztifőorvos tartott sajtótájékoztatót. Molnár doktornő elmondta, azért jók ezek a szakmai összejövetelek, mert az alapellátásban tevékenykedők találkozhatnak egymással. A megbeszéléseken, de akár a szünetek alatt a folyosón is alkalmuk nyílik az egészségügyi hierarchia másmás szintjén dolgozóknak a megismerkedésre, tapasztalatcserére. Hangsúlyozta: az orvosoknak, a védőnőknek és az ápolóknak összehangoltan, egymásra figyelve kell a betegeket ellátni. Mindenképpen fontos az alapellátás színvonalát növelni. Erre lehetőséget kínálnak ezek a konferenciák, amelyeken sok és korszerű információhoz juthat hozzá mindenki. Ezután a bevezető után következhettek a kérdések. A megyei lap tudósítója afelől érdeklődött, hogy hol lehetne meghúzni egy határvonalat, hiszen olyan szerteágazó a konferencia tematikája. Az ÁNTSZ országos vezetője elmondta, hogy ez a sokrétűség probléma, de érték is egyben. A sokféleség az egészségügyben természetes, ám sokszor gondot okozhat a specifikáció. A legfontosabb, hogy emberközpontú legyen a betegellátás. A különböző területek szakembereinek a páciens érdekében együtt kell működni. Törekedni kell arra, hogy a kiváltó okot felismerjék, ne tüneti kezelést nyújtsanak a betegnek. Ugyanakkor kitért arra is, hogy a témaköröket valóban nem árt szűkíteni. Sajnos még ez a konferencia ebből a szervezési szempontból gyerekcipőben jár. Egy másik kérdező a műszerellátottság felől érdeklődött. A főorvosasszony válaszában megemlítette, hogy a minimumrendeletben rögzített minimális felszereltség mindenütt megtalálható. Fontosnak találta elmondani még, hogy a komplex tudás fejlesztése a kívánatos, és hogy az alapellátásban nem indokolt a felszerelések nagyfokú kiegészítése. Ehhez a válaszhoz azért még hozzátette: ma már nem fér be a családorvos eszközkészlete egy orvosi táskába. Elhangzott a tájékoztatón még az orvosi kompetencialista fogalma is. Ez határozza meg, hogy egy családorvos minek a megtételére jogosult és mire nem. Természetesen egy volt fül-orrgégész háziorvos többet tehet meg - éppen képzettségéből kifolyólag - az ő szakterületén belül, mint többi kollégája. Az ő kompetencialistáján több dolog található erről a területről. Ha azonban a szakfelügyelet ennek a listának a túllépését állapítja meg, eljárás indul az orvos ellen. Az utolsó kérdés a konferencián jelenlévő védőnők nagy számára keresett magyarázatot. A válasz: ők szabadabbak, mint az ápolók, inkább urai az idejüknek, mint amazok. Keresik a helyüket, próbálnak kitörni kereteik közül. Mivel közalkalmazottak, az ilyen összejövetelekre el tudnak jutni, s talán még fizetik is az ittlétüket. Ok ambicionálják a leginkább az előrehaladást, hiszen - mint az országos vezető említette - ők a megelőzés letéteményesei. *** A laikus érdeklődő számára is érdekesnek ígérkezett dr. Bárok József, a paksi Háziorvosi Szolgálat Intézményvezetőjének előadása a lipidszűréssel kapcsolatban. A lipid a zsírok gyűjtőneve. Beletartoznak a védő és a kóros koleszterinek egyaránt. A koszorúér-betegségek rizikó tényezőit az orvos két részre bontotta, befolyásolhatóra illetve nem befolyásolhatóra. Előbbiek közé tartozik a zsír, a koleszterin- és a kalóriadús étkezés, a dohányzás, a mozgásszegény életmód és a túlzott alkoholfogyasztás. Utóbbiak közé pedig az életkor, a nem és az öröklött gének. A nők az infarktusveszélyt illetően szerencsésebb helyzetben vannak, mert a szervezetük olyan anyagot (ösztrogént) termel, mely csökkenti a betegség előfordulásának esélyét. Megtudhattuk, hogy a magyar lakosság koleszterinszintje magas: 5.6-5.8. A normálérték 5.2-ig terjed. A népesség közel tíz százalékánál pedig az érték 7.8, vagy annál is magasabb. Ilyen mértékű kóros szintnél már nem elég a diéta, gyógyszert kell szedni. Pakson 1997-ben előadások hangzottak el ebben a témában. Papp Lajos szívsebészprofesszor nagy érdeklődés mellett beszélt a tudnivalókról. Dr. Reiber László az orvosokat, Szarka Ágnes doktornő és Bárok doktor az aszszisztenseket informálta. Ezek után az előadó rátért arra a szűréssorozatra, melynek költsége három millió forintot tett ki. Ezt az összeget az önkormányzattól kapták erre a célra. A célcsoport a 35-59 éves, tehát az aktív kereső korosztály volt, s azon belül is azok, akikről még nem volt adatuk a háziorvosoknak. Összesen tíz orvos működött közre, akik 2600 embert vizsgáltak. Ez a szám azt jelenti, hogy minden második ilyen korú paksi lakost érintett a szűrés. Az 1200 férfit és 1400 nőt felölelő vizsgálat eredménye a következő lett: 860 embert gondozásba vettek, további 290 pedig gyógyszeres kezelésre szorult. Ezt egy másik helyi illetőségű felszólalás követte. Ennek a témája a rák volt. Soksok áldozatot szednek ennek a betegségnek a különböző fajtái. Nálunk, Pakson semmivel sem rosszabb a megbetegedési arány, mint másutt a megyében - tudhattuk meg Kaszás Líviától. 1995-ben