Paksi Hírnök, 1999 (11. évfolyam, 1-50. szám)
1999-01-22 / 3-4. szám
Paksi Hírnök 1998. január 22. SVÉDASZTAL M „U1NEK”A GYÓGYVÍZEN (Folytatás az 1. oldalról) Vass György, a polgármesteri hivatal műszaki osztályának munkatársa elmondta: az újabb minősítés eredményét a tavaly nyáron elvégzett kísérletek után jelenleg várják az Egészségügyi Minisztériumból. Azt, hogy mennyit kell még várni kérdéses, de tudni kell azt is: országos hírű gyógyfürdőink is csak több év eltelte után kapták meg a fürdő létrehozásához szükséges engedélyeket. Vass György elmondta: miután a gyógyvízzé nyilvánítás megtörténik (erre a szakember jó esélyt lát), a képviselő-testületnek kell döntenie arról, vállalja-e gyógyfürdő építését. Amennyiben igen: egyik alternatívaként a fürdő Tanuszodával együtt üzemeltetése is lehetséges. Ebben az esetben is külön épületet kellene létrehozni a gyógyfürdő számára, de például a szociális blokkok az uszodában lennének - ennek költsége Vass György szerint legalább nyolcvanmillió forint lenne. A másik változat, mely szerint a gyógyfürdő önállóan működne, több pénzt emésztene fel, hiszen az üzemeltetés költségeit külön kellene finanszírozni. Természetesen az sem mellékes a ráfordítás szempontjából, hogy milyen szolgáltatásokat (pezsgőfürdő, szauna, masszázs) vehetne igénybe a közönség a gyógyfürdőben, amely esetleg országos vonzáskörzettel rendelkezhetne. Ebben az esetben újabb kút fúrása is szükségessé válhatna. A minősítés kézhezvételét követően beruházási programot kell készítenie az önkormányzatnak. A hasznosíthatósági tanulmány és a beépítési terv költségének finanszírozására pályázatot nyújtottak be a Nemzeti Kulturális Alaphoz - a pályázat eredményéről ez idáig még nem érkezett visszajelzés. (S.E.) SEREGÉLY ERZSÉBET (Folytatás az 1. oldalról) Valószínű: az első pillanatban a boldogságban úsztak azok, akik még soha életükben nem kaptak ingyen semmit, és eszükbe sem jutott telefonon érdeklődni: kitől, és hogyan jött a szerencse. Ám azoknak, akiknek feltűnt, hogy a szomszédasszony is meséli a közértben, hogy nyolcvanezer forintos nyereményutat vehet át, bizony megfordult egy és más a fejükben. Nem tagadom: én közéjük tartozom, bár a telefonmeghívást valójában az édesanyám kapta. Kíváncsiságomat először a megadott telefonszámon szerettem volna kielégítevásárlásának lehetőségeit. A fő szezonban „csakis ezen az egy napon” nagy kedvezményekkel juthattunk volna hozzá egy kéthetes, hatszemélyes üdülési joghoz - potom négy és fél millió forintért. A gond - azon kívül hogy nekem nincs, és várhatóan nem is lesz négy és félmillióm - csupán annyi volt, hogy a főmenedzser nem tudta igazolni cégét. A Kereknap Kft. cégbejegyzésénél nem tüntették fel a törzstőkét. A fénymásolt papíron nem volt egyértelmű információ a cégről. Azt sem tudták megmondani: ha esetleg foglalót adnék egy üdülési jog megvásárlására milyen garanciákat tudnak biztosítani. A cég adatait sem kívánták nyereményt átvenni. Kissé becsapva éreztük magunkat. Hogy miért? Azért, mert szüleim, akiknek szólt a meghívás, elmúltak hatvan évesek. Az utalványon egyértelműen rögzítik: 25-60 év közöttiek vehetik csak igénybe az amúgy nagylelkű lehetőséget, az ötcsillagos szállást. Az utazás és az étkezés költségeiről (az ötcsillagos szállodában!) mindenkinek magának kell gondoskodnia A szállásfoglalási utalványon az áll: két hónappal indulás előtt jelezzem utazási szándékomat, és ötezer forint ügyviteli költséget is fizessek személyenként. Amennyiben késve értesítem a céget utazásom szándékáról, ez az összeg 7500 ÜDÜLÉS A DUNA SZÁLLÓBAN ni, de sajnos nem volt, aki felvegye a kagylót a túloldalon. A meghívásra érkezve a Duna Szállóban tapasztalhattuk: valóban nem az egyetlen nyertesei vagyunk az útnak... Kedves öltönyös urak és kosztümös hölgyek fogadtak az ajtóban, egy terembe invitáltak, ahol még vagy harminc másik házaspár várta kíváncsian a nyereményét. Tőlük is azt kérdezték: jámak-e nyaralni és mennyit, de a foglalkozásuk és családi állapotuk is érdekelte a menedzsereknek nevezett alkalmi kérdezőbiztosokat.- Mi csak a nyereményünket szeretnénk - hajtogattuk, de hajthatatlanok voltak vendéglátóink:- Csak a film megtekintése után - nyugtatgattak - majd a beszélgetés után - mondták, és ez így ment közel három órán keresztül, mire végre kezünkben volt a nyeremény. Meg kellett dolgoznunk érte. Végignézhettünk egy reklámfilmet, mely egy öt csillagos szállodarendszer kialakításáról, szolgáltatásairól szólt, majd megismertették velünk az úgynevezett „üdülési jog” megadni. Egy azonban biztos volt: csak most azonnal tudom lefoglalni az általam kiválasztott üdülési időpontot, nyÁR ‘99 mert különben nem tudnak kedvezményeket adni, ha esetleg később mégis be kívánnám fektetni a megtakarított pénzem. A foglaló azonban nem jár vissza... Nem vitatom: valóban jó dolog egy üdülési jog, de nem mindenáron, nem beszélve a mi esetünkről. Mi nem vásárolni mentünk, hanem az ígért forintra emelkedik. (Egy spanyolországi apartmant körülbelül ennyiért lehet bérbe venni egy hétre.) Kételyeim azonban még ezen felül is maradtak: az utalványt hiteles aláírás nélkül nem lehetett igénybe venni, de a „hiteles aláírásokat” látva: utazó legyen a talpán, aki kihámozza belőlük, kitől is származik az a néhány görbe vonal. A cég bélyegzője azonban - igaz, adószám nélkül - szerepel az utalványon. Sajnálattal vettem tudomásul azt is: nem a kedvem szerint utazgathatok Spanyolországban a nyereményemért, hanem a cég által kijelölt helyen és a férőhely függvényében... Voltak, akik nem viselték el a tortúrát és elköszöntek: nekik nem járt a nagylelkű nyeremény. Voltak olyanok is, akik felháborodva kérdezték: milyen jogosítványok alapján merték adataikat használni egy ilyen méltatlan tevékenységhez? Mások egyszerűen csak megköszönték a nyereményt és elmentek. A nagylelkű ajánlat két napig lázban tartotta Paks lakosságát.
