Paksi Hírnök, 1999 (11. évfolyam, 1-50. szám)

1999-06-25 / 26. szám

www.paks.info.hu/hirnok PAKSI HÍRNÖK Dankó utca Szebb környezetet szeretne a paksi Roma Egyesület, ezért munkára hívta tagjait. A Síp - Klapka és Dankó Pista utca környékén fogtak szemét­­gyűjtésbe, fűkaszálásba közel tucatnyian. Nem a múlt heti volt az első eset és nem is az utolsó, ezért a szervezet vezetői az önkor­mányzathoz fordultak, hogy támogassa anyagilag tevékeny­ségüket. Havi huszonötezer forintot kértek, a körülbelül tízfős brigád általában három naposra tervezett munkájára. Az elmúlt hétfőn érkezett vá­lasz szerint Bor Imre a polgár­­mesteri keretből egyszeri, húsz­ezer forintos támogatást nyújt, de a továbbiakban a parkren­dezést nem tudja támogatni, mert a kezdeményezést nagyon jónak tartja ugyan, de az ingat­lan környékének rendben tartá­sa az ott élők kötelessége, és ha ezt elmulasztják bírsággal sújt­hatok. Ezzel a válasszal az Egyesület elnöke - Solt Pál - és tagsága nem tud egyetérteni. Szerintük ugyanis a terület túl nagy, tisztántartása nem róha­tó a lakosságra. Véleményük szerint munkájuk szükségessé­gét indokolja az is, hogy az el­kerülő út és Dankó Pista utca közötti széles sávot nagyon rit­kán teszik rendbe a hivatal ál­tal küldött közhasznú munká­sok, ezért szinte mindig szeme­tes, rendetlen. Fritzné Rein Magdolna, városgazda úgy tájé­koztatta lapunkat, hogy ezt a kérdés az önkormányzat ér­vényben lévő rendelete a követ­kezőképpen szabályozza: A tulajdonos köteles gondoskod­ni az ingaüana előtti járdasza­kasz valamint a járda és az út közötti zöldterület rendben tartásáról, télen síkosság­mentesítéséről. Ha nincs járda, akkor az ingaüan előtti szakasz­ból két méter szélességűt kell a lakóknak rendezni. A Dankó Pista utcánál a fűtéscsövek alatti területen a növényzetet a szol­gáltatónak - Dunacenter Therm - kell vágnia. E szakasz és a lakóházakhoz tartozó két méteres sáv közötti rész pedig az önkormányzathoz tartozik. A hivatal lehetőségeihez mérten gondoskodik e területen a mun­ka elvégzéséről. Felvidéki testvérvárosunk kiállítása A„Galánta régi képeslap­okon” és a Galántai Nemzetközi Szobrász Mű­vésztelep bronzszobrait bemu­tató időszaki kiállítás megnyi­tó ünnepélyét tartották június 18-án délután öt órai kezdet­tel az Erzsébet Szálló nagyter­mében. Testvérvárosunk be­mutatkozására a VII. Nemzet­közi blues- rock- és gasztronó­miai fesztivál keretében került sor. A tárlatot Záredszky János, Galánta város polgármestere, dr. Blazsek Balázs, városunk jegyzője, Zsillé Éva, a Galántai Önkormányzat tagja és Szabó László, galántai születésű szobrász nyitotta meg a nagy­­közönség előtt. A gyönyörű galántai képes­lapok - amelyeket évekkel kibocsátásuk után is postára lehet adni - a történészek számára felbecsülhetetlen értékek, hiszen többek kö­zött forrásanyagként szolgál­nak a helytörténeti kutatá­sokhoz is: hűen tükrözik azokat a változásokat, ame­lyek a 19. század 90-es évei­től a 20. század 60-as évei­nek végéig történtek a tele­pülésen: többek között be­mutatják azokat az egykori épületeket, utcarészleteket, amelyek azóta már átalakul­tak vagy elpusztultak. A tör­ténelmi jelentőségű esemé­nyek mellett pedig mesélnek az utcán zajló mindennapi életről is. A kiállításon látha­tó 1994-1998 között készült gyönyörű bronzszobrok a modern kor hangulatát idé­zik. A galántaiak kiállítása koráb­ban már Budapesten és Veszp­rémben is látható volt. A paksi bemutatkozás után pedig Kecs­keméten, Pécsváradon és Tót­komlóson is lesz bemutató. A paksi kiállítást Paks Vá­ros Önkormányzata, a Paksi Képtár és a paksi Városi Művelődési Központ rendezte. Gólyatragédia ASzociális Otthon egyik használaton kívüli ké­ményén már évtizedek óta költenek a gólyák. Június 22-én a nagy forgó­szél következtében azon­ban a gólyafészek leborult, és a kicsi gólyák elpusztul­tak. A tragédiát követően a három két hónapos gólya közül mindössze az egyik tetemét sikerült megtalál­nia a Duna-Dráva Nemze­ti Park Igazgatósága Paksi Irodájának erdészeti szak­­felügyelőjének, Joó Antal­nak. Feltételezés szerint a másik két gólya a haszná­laton kívüli kéménybe esett, a szülők egészsége­sek - mondta a szakfel­ügyelő. A fészket a tűzoltóság segítségével helyreállí­tották. z emberek általában elége­detlenek, jobbat, többet akarnak. Ez valahol természetes is, ez garantálja a fejlődést. Per­sze kevésbé természetes az elégedetlenség, ha tulajdon­képpen nincs is rá okunk, vagy valami apróság miatt bosszankodunk. A minap velem is megtörtént, hogy „felkaptam a vizet". Felháborodva hagytam ott az egyik éttermet, ahol nem elég gyorsan jött a pincér felvenni a rende­lést. Aztán kicsit elgondolkodtam, hogy mennyire ne­hezen viseljük el, ha nem úgy mennek a dolgok, aho­gyan szeretnénk. Elégedetlenek vagyunk, még mi is pedig ahogy mondják, nekünk könnyebb, mert Paks egy gazdag város. És minden valós vagy vélt nehézség ellenére el kell ismernünk, ez így is van. Jól élünk, job­ban, mint az átlag. Bár ezt nem tanácsos így leírni, mivel sokan azonnal fel kapják a fejüket és tiltakoz­nak. Bizonyára igazuk van, nem könnyű az élet. En­nek ellenére úgy gondolom, mégis csak igaz, jó itt ne­künk. Már csak azért is, mert mi a televízióban kísér­hettük végig az árvizet, ami a Tisza mellett élőket súj­totta. Volt belvíz, amit megint csak hallomásból is­mertünk. Sokhelyütt a tél is kemény volt, falvakat zárt el a nagy hó a külvilágtól. Nálunk csak némi kel­lemetlenséget okozott a téli csapa­dék, leginkább csak élvezhettük, például az új szánkózó dombon, ami szinte egy csapásra nőtt ki a földből, nem is olyan régen. És most itt az újabb ka­tasztrófa. Megdöbbenve ülünk a tévékészülékek előtt és figyeljük, hogyan pusztít a víz. Egymást követik a szá­munkra hihetetlen képsorok, házakat sodor el az ár, utakat szakít le a lezúduló víztömeg. Ez már közel van, hiszen minap Nagydorogra riasztották a tűzoltó­kat felhőszakadás miatt, aztán Bikács térségében állt meg a vasúti közlekedés, mert egyszerűen eltűnt a töl­tés, elmosta csapadék. Nem beszélve Tamásiról, ahol szinte az egész település víz alatt állt, addig biztonsá­gosnak hitt otthonok váltak veszélyforrássá. Az ember nem találja a szavakat. Bár mindez még nem is olyan borzalmas, de itt dúlt déli szomszédunkban a háború, ami véget ért ugyan, de most látjuk csak, milyen áldozatokkal járt. Tömegsírok, elégetett emberi testek Hogy mikor lesz vége, ki tudja? £' s mi itt vagyunk - persze nem egyedül - a béke szigetén és azon bosszankodunk, ha a pincér nem elég gyorsan hozza ki az italt. Vida Tünde A béke szigete

Next

/
Oldalképek
Tartalom