Paksi Hírnök, 1999 (11. évfolyam, 1-50. szám)
1999-06-25 / 26. szám
www.paks.info.hu/hirnok PAKSI HÍRNÖK Dankó utca Szebb környezetet szeretne a paksi Roma Egyesület, ezért munkára hívta tagjait. A Síp - Klapka és Dankó Pista utca környékén fogtak szemétgyűjtésbe, fűkaszálásba közel tucatnyian. Nem a múlt heti volt az első eset és nem is az utolsó, ezért a szervezet vezetői az önkormányzathoz fordultak, hogy támogassa anyagilag tevékenységüket. Havi huszonötezer forintot kértek, a körülbelül tízfős brigád általában három naposra tervezett munkájára. Az elmúlt hétfőn érkezett válasz szerint Bor Imre a polgármesteri keretből egyszeri, húszezer forintos támogatást nyújt, de a továbbiakban a parkrendezést nem tudja támogatni, mert a kezdeményezést nagyon jónak tartja ugyan, de az ingatlan környékének rendben tartása az ott élők kötelessége, és ha ezt elmulasztják bírsággal sújthatok. Ezzel a válasszal az Egyesület elnöke - Solt Pál - és tagsága nem tud egyetérteni. Szerintük ugyanis a terület túl nagy, tisztántartása nem róható a lakosságra. Véleményük szerint munkájuk szükségességét indokolja az is, hogy az elkerülő út és Dankó Pista utca közötti széles sávot nagyon ritkán teszik rendbe a hivatal által küldött közhasznú munkások, ezért szinte mindig szemetes, rendetlen. Fritzné Rein Magdolna, városgazda úgy tájékoztatta lapunkat, hogy ezt a kérdés az önkormányzat érvényben lévő rendelete a következőképpen szabályozza: A tulajdonos köteles gondoskodni az ingaüana előtti járdaszakasz valamint a járda és az út közötti zöldterület rendben tartásáról, télen síkosságmentesítéséről. Ha nincs járda, akkor az ingaüan előtti szakaszból két méter szélességűt kell a lakóknak rendezni. A Dankó Pista utcánál a fűtéscsövek alatti területen a növényzetet a szolgáltatónak - Dunacenter Therm - kell vágnia. E szakasz és a lakóházakhoz tartozó két méteres sáv közötti rész pedig az önkormányzathoz tartozik. A hivatal lehetőségeihez mérten gondoskodik e területen a munka elvégzéséről. Felvidéki testvérvárosunk kiállítása A„Galánta régi képeslapokon” és a Galántai Nemzetközi Szobrász Művésztelep bronzszobrait bemutató időszaki kiállítás megnyitó ünnepélyét tartották június 18-án délután öt órai kezdettel az Erzsébet Szálló nagytermében. Testvérvárosunk bemutatkozására a VII. Nemzetközi blues- rock- és gasztronómiai fesztivál keretében került sor. A tárlatot Záredszky János, Galánta város polgármestere, dr. Blazsek Balázs, városunk jegyzője, Zsillé Éva, a Galántai Önkormányzat tagja és Szabó László, galántai születésű szobrász nyitotta meg a nagyközönség előtt. A gyönyörű galántai képeslapok - amelyeket évekkel kibocsátásuk után is postára lehet adni - a történészek számára felbecsülhetetlen értékek, hiszen többek között forrásanyagként szolgálnak a helytörténeti kutatásokhoz is: hűen tükrözik azokat a változásokat, amelyek a 19. század 90-es éveitől a 20. század 60-as éveinek végéig történtek a településen: többek között bemutatják azokat az egykori épületeket, utcarészleteket, amelyek azóta már átalakultak vagy elpusztultak. A történelmi jelentőségű események mellett pedig mesélnek az utcán zajló mindennapi életről is. A kiállításon látható 1994-1998 között készült gyönyörű bronzszobrok a modern kor hangulatát idézik. A galántaiak kiállítása korábban már Budapesten és Veszprémben is látható volt. A paksi bemutatkozás után pedig Kecskeméten, Pécsváradon és Tótkomlóson is lesz bemutató. A paksi kiállítást Paks Város Önkormányzata, a Paksi Képtár és a paksi Városi Művelődési Központ rendezte. Gólyatragédia ASzociális Otthon egyik használaton kívüli kéményén már évtizedek óta költenek a gólyák. Június 22-én a nagy forgószél következtében azonban a gólyafészek leborult, és a kicsi gólyák elpusztultak. A tragédiát követően a három két hónapos gólya közül mindössze az egyik tetemét sikerült megtalálnia a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatósága Paksi Irodájának erdészeti szakfelügyelőjének, Joó Antalnak. Feltételezés szerint a másik két gólya a használaton kívüli kéménybe esett, a szülők egészségesek - mondta a szakfelügyelő. A fészket a tűzoltóság segítségével helyreállították. z emberek általában elégedetlenek, jobbat, többet akarnak. Ez valahol természetes is, ez garantálja a fejlődést. Persze kevésbé természetes az elégedetlenség, ha tulajdonképpen nincs is rá okunk, vagy valami apróság miatt bosszankodunk. A minap velem is megtörtént, hogy „felkaptam a vizet". Felháborodva hagytam ott az egyik éttermet, ahol nem elég gyorsan jött a pincér felvenni a rendelést. Aztán kicsit elgondolkodtam, hogy mennyire nehezen viseljük el, ha nem úgy mennek a dolgok, ahogyan szeretnénk. Elégedetlenek vagyunk, még mi is pedig ahogy mondják, nekünk könnyebb, mert Paks egy gazdag város. És minden valós vagy vélt nehézség ellenére el kell ismernünk, ez így is van. Jól élünk, jobban, mint az átlag. Bár ezt nem tanácsos így leírni, mivel sokan azonnal fel kapják a fejüket és tiltakoznak. Bizonyára igazuk van, nem könnyű az élet. Ennek ellenére úgy gondolom, mégis csak igaz, jó itt nekünk. Már csak azért is, mert mi a televízióban kísérhettük végig az árvizet, ami a Tisza mellett élőket sújtotta. Volt belvíz, amit megint csak hallomásból ismertünk. Sokhelyütt a tél is kemény volt, falvakat zárt el a nagy hó a külvilágtól. Nálunk csak némi kellemetlenséget okozott a téli csapadék, leginkább csak élvezhettük, például az új szánkózó dombon, ami szinte egy csapásra nőtt ki a földből, nem is olyan régen. És most itt az újabb katasztrófa. Megdöbbenve ülünk a tévékészülékek előtt és figyeljük, hogyan pusztít a víz. Egymást követik a számunkra hihetetlen képsorok, házakat sodor el az ár, utakat szakít le a lezúduló víztömeg. Ez már közel van, hiszen minap Nagydorogra riasztották a tűzoltókat felhőszakadás miatt, aztán Bikács térségében állt meg a vasúti közlekedés, mert egyszerűen eltűnt a töltés, elmosta csapadék. Nem beszélve Tamásiról, ahol szinte az egész település víz alatt állt, addig biztonságosnak hitt otthonok váltak veszélyforrássá. Az ember nem találja a szavakat. Bár mindez még nem is olyan borzalmas, de itt dúlt déli szomszédunkban a háború, ami véget ért ugyan, de most látjuk csak, milyen áldozatokkal járt. Tömegsírok, elégetett emberi testek Hogy mikor lesz vége, ki tudja? £' s mi itt vagyunk - persze nem egyedül - a béke szigetén és azon bosszankodunk, ha a pincér nem elég gyorsan hozza ki az italt. Vida Tünde A béke szigete
