Paksi Hírnök, 1999 (11. évfolyam, 1-50. szám)

1999-06-04 / 23. szám

PAKSI HÍRNÖK www.paks.info.hu/hirnok Június 5. - Környezetvédelmi Világnap Amiből sohasem elég... Az 1972 június 5-én az „Ember és bioszféra” cím­mel Stockholmban megrende­zett ENSZ világkonferencián résztvevők egy határozatban kör­nyezetvédelmi nappá nyilvání­tották ezt a napot. Az emberek jogos igénye, hogy kényelemben éljenek, és a min­dennapi szükségleteiket megfele­lő színvonalon tudják kielégíteni. Ugyanakkor jogos kívánság az is, hogy szabad idejükben a termé­szet adta csodálatos világban oxi­géndús levegőt szívjanak, és gyö­nyörködjenek a növények és az állatok harmonikus élővilágában. Sajnos azonban az ember egy­re intenzívebb és folyamatosan terjeszkedő tevékenysége igen nagy rombolást végzett a termé­szeti környezetben. A fáit és bok­rok lombozata már nem olyan dús és zöld, mert savas esők pusztítják, a madarak és a négy­lábúak száma pedig jelentősen megcsappant. A természeti rongálásnak egyik jelentős tényezője a légkör szeny­­nyezése, melynek egyik tettese a hagyományos alapú (szén, szén­­hidrogének) energiatermelés. A légkör minőségének megóvása egyre inkább elsőrendű feladata mindazoknak, akik az emberi­ség, a Föld jövőjéért aggódnak. A hagyományos ásványi tüze­lőanyaggal működő erőművek elképesztő mennyiségű oxigént fogyasztanak el a légkörből. Cse­rébe nagy mennyiségű szén­dioxidot, kén-dioxidot bocsáta­nak ki, s ezek erősen károsító hatásúak. Egyre súlyosabb hely­zetet teremt például a légkör nö­vekvő szén-dioxid tartalma. Az üveghatás következtében a Föld éghajlatának beláthatatlan kö­vetkezményekkel járó felmelege­dését okozza ez a folyamat. A fenyegető veszély láttán a fejlettebb országok máris kötele­zettséget vállaltak a káros kibo­csátás csökkentésére, de mivel az energiaigény egyre növeltszik, elemzők szerint nem fog sikerül­ni a vállalások betartása. A har­madik világ országai viszont nem vállaltak semmit, pedig gyorsuló fejlődésük következményeként energiaigényük 2040-re várható­an a mai kétszeresére növekszik majd. A zöld mozgalmak által java­solt út, a megújuló energiaforrá­sok hasznosítása és az intenzív energiatakarékosság jó irányt je­löl ki, de a problémák megoldá­sához sajnos nem elegendő. A legutóbbi felmérések alapján még ha a megújuló forrásokból való energiatermelést maximáli­san fejlesztenék, 2040 körül is csak a várható igények legfeljebb 20 százalékát tudnák e módszer­rel fedezni. Van azonban egy olyan termelési mód, mely máris kellő mennyiségben rendelkezé­sünkre áll, megfelelő beruházá­sokkal teljesítménye szükség sze­rint növelhető, és jórészt mentes a jelenleg általánosan használt energiatermelési módok káros hatásaitól. Ez nem más mint az atomenergia. Légszennyezés szempontjából igen kedvezőek tulajdonságai. Ha különböző erő­műveket hasonlítunk össze, meg­állapíthatjuk, hogy ha a paksi atomerőművet széntüzelésű erő­művel helyettesítenénk, akkor évente közel hét és fél millió ton­na oxigént fogyasztana el a lég­körből, és több mint 10 millió tonna szén-dioxidot bocsátana ki. Ez a mennyiség megközelítő­en annyi, mint amennyi oxigént hazánk összes erdője egy év alatt termelni képes. N em árt azonban azt is tud­ni, hogy az atomerőmű más légszennyezés fajtákat sem bocsát lő, ám ha a szenes erőmű helyettesítené, akkor 650 ezer tonna kén-dioxid, 60 ezer tonna nitrogén-oxid, 100 ezer tonna por és hamu, 40 ezer tonna szén­­monoxid kerülne a levegőbe. Az Aranykalász MGTSZ jövőképe Nem egyszerű dolog elérni kompetens vezető embereket. Tárnái Mihály úrral, az Arany­kalász Termelő Szövetkezet elnökével is így van ez. M i tagadás, nem volt könnyű elérni az ismert és elismert mezőgazdasági szak­embert, mindenesetre jóleső ér­zés volt leülni vele, a dolgai közt nekem szánt órában, s be­szélgetni a Szövetkezetről, a kilencvenes évek utáni változá­sokról, jövőképről, tennivalók­ról. A Paksi Aranykalász TSZ jelenlegi helyzetét így látja az elnök:- Hatszáznyolcvan hektár kö­zösen művelt szántóterületet tudhat magáénak Szövetkeze­tünk, ezen kívül százötven teje­lő szarvasmarhát, ezek szaporu­latát, továbbá van egy tizenegy hektáros bérbe adott vízterüle­tünk is. Nyolcvanöt nyugdíjas tagunk van, ezen kívül huszon­négy aktív tagunk, de tizenhat alkalmazottat is foglalkoz­tatunk. A változásokat követően a tagok nem vitték ki a szövetke­zetből vagyonrészüket, igaz a kárpótlások következtében a bérelt szántóterület nagysága kétszáz hektárral csökkent. Az ebből fakadó árkiesést pótoljuk a tagjainknak, és a kívülállók­nak is egyaránt nyújtott gépi szolgáltatásokkal. Reményeink szerint az elkövetkező időszak­ban minden nehézség ellenére eredményeink tovább fognak növekedni.- A lehetőségeket és az adottságo­kat tekintve milyen esélyeket lát a jövőre nézve?- Építettünk egy vadonatúj, korszerű német Stella típusú szemes termény szárítót, mely megfelel a nyugati elvárásoknak és energiatakarékos. Gyakorlati­lag az elmúlt időszakban hitel nélkül gazdálkodtunk, így arra is lehetőségünk nyílott, hogy az idei évben egy harminckét mil­lió forint értékű John Deer típu­sú aratógépet vásároljunk. Kor­szerű gabona, szemestakarmány tároló kapacitásunk lehetővé teszi számunkra az eredményes gazdálkodást. Tagjainktól és kívülállóktól is felvásároljuk ter­ményeiket, szárítjuk, tisztítjuk és nagyban értékesítjük.- Milyen szemes növényeket ter­meszt jelenleg a Szövetkezet?- Fő növényeink: őszi búza, kukorica, napraforgó, árpa, s természetesen a lucerna, ami az állatok ellátásához szükségel­tetik.- Önök nem váltottak működési formát. Mi ennek az oka?- Azért nem váltunk gazdasá­gi társulássá, mert tagjaink, il­letve alkalmazottaink úgy ítélik meg, hogy az önkéntes szövet­kezésnek van jövője. Elmondha­tom, hogy nagy tételben vásá­roljuk a vetőmagot, s ez lehető­séget nyújt arra, hogy az őster­melőknek jutányos, számultra is elfogadható áron továbbítsuk. Komoly figyelmet fordítunk a minőségre, ami nyugati viszo­nyok közt is megállja a helyét. Mi úgy ítéljük meg, hogy nem a név határozza meg a fennmara­dást, hanem a kölcsönös érde­kek alapján való szövetkezés. Véleményünk szerint ez a for­ma legalább olyan biztonságos jövőt, megélhetési forrást nyújt­hat az érintetteknek, mint bár­mely más vállalkozás. Igaz, vár­juk a szövetkezeti törvényt, me­lyet a Parlament talán ősszel tárgyal. Reméljük, hogy a Tisz­telt Ház a kívülálló tulajdono­sokat is elszámolásra kötelezi. Az Aranykalász Mezőgaz­dasági Termelő Szövetke­zet él, s véleményem szerint még nagyon sokáig működni is fog. Biztosíték erre a korszerű technológia, és a felelős pénz­­ügyi gazdálkodás. Szarka József

Next

/
Oldalképek
Tartalom