Paksi Hírnök, 1999 (11. évfolyam, 1-50. szám)

1999-05-28 / 22. szám

www.paks.info.hu/hirnok Túrák vadvízen és kerékpáron A CKM magazin, egy menedzser újság a tavasszal Budapesten megrendezett Utazás '99 kiállítás alapján összeállított egy TOP listát. Azt az ötven legjobb utat közölte a lap, amit a szerkesztőség a felmérések alapján a legjobbnak, legkeresettebbnek, legkülönö­sebbnek talált. Megtiszteltetésünkre az ötvenes TOP listán a paksi Popeye Bt. három út­ja is szerepel: az írországi kerékpártúra, a Loire kenutúra, valamint az angliai kenus­kerékpáros túra került fel a legjobb utak közé. Leskó Lászlót, a Popeye utazási iroda vezetőjét kerestük meg, meséljen a vál­lalkozásukról.- Kilenc-tíz évvel ezelőtt, a rendszerváltás idején kezdtünk családommal azon gondolkoz­ni, hogy vállalkozni kellene. Sportszervezőként dolgoztam, és úgy gondoltam, hogy kenu túrákat fogunk szervezni. Bele is kezdtünk, aztán idővel sok­rétűvé alakult ez a tevékeny­ség. Mi voltunk az elsők, akik Magyarországról vadvízi túrá­kat szerveztünk. Jelen pillanat­ban ott tartunk, hogy van egy­­egy kempingünk Angliában és Ausztriában, amit mi üzemel­tetünk . Ausztriában saját bázi­sunk van hajóparkkal, raktár­­készlettel, speciális ruhákkal, és évente 3000-3500 potenciá­lis utassal. Emellett mi voltunk az elsők, akik úgy szerveztük a külföldi kerékpártúráinkat, hogy mi adtunk hozzá kerék­párt és teljes körű szolgál­tatást. Nagyon nagy sikere van, és az idén először már februárban az összes helyünk elkelt a fran­ciaországi Loire-túrára. Tavaly először kerekeztük végig Íror­szágot, de a szomszédos sziget­­országot, Angliát is be lehet barangolni kenuval, kerékpár­ral. A CKM magazinban megje­lent Top listára nagyon büsz­kék vagyunk, ez nagy erkölcsi elismerés számunkra. Mi arról vagyunk „híresek”, hogy minden őrültségbe bele­mászunk, és nem elsősorban profitorientáltan. Amikor kita­láltuk, hogy Írországba me­gyünk kerékpárral, mindenki azt mondta, hogy bele fogunk bukni, mert messze van, két komppal kell átkelni... stb. Va­ló igaz, hogy nagyon kevés hasznunk volt, de mégis mi voltunk az az első magyar uta­zási iroda, aki Írországba ke­rékpártúrát szervezett, és erre is nagyon büszkék vagyunk. Az idén a tapasztalatokat szem előtt tartva már másképpen csináljuk, és szerencsére már most majdnem megtelt a repü­lőre tervezett csoportunk.- Hogy jönnek ezek az őrült­nek tűnő utazási ötletek? Ál­matlan éjjeleken kitalálod, hogy Írországba mentek ke­nuzni, vagy kerékpározni?- Az írországi túra terve úgy született, hogy szeretünk extrákat csinálni. Kitalál­tuk, hogy szervezzük meg Európa legnyugatibb túrá­ját. Európa legnyugatibb pontja pedig Írország. így tavaly negyven emberrel elmentünk és végig csinál­tuk. Fantasztikus volt, cso­dálatos élményekkel tér­tünk haza. Nagyon jó a visszhangja is, olyannyira hogy teljesen ismeretlen emberek hívnak fel telefo­non, és érdeklődnek, jönné­nek, ha van szabad hely.- Honnan bonyolítjátok le ezt a hatalmas szervezést igénylő munkát?- Üzlethelyiséget nem üze­meltetünk, az irodám a laká­som nappalija. Mi abból élünk, és az a munkánk fokmérője, hogy az utas eljön, jól érzi ma­gát, újra jelentkezik és tovább­adja a barátainak, ismerőseinek is a hírünket.- A vadvízi sport nagyon ve­szélyes, kell-e valami előkép­zettség ahhoz, hogy valaki részt vegyen egy ilyen túrán, vagy kap a helyszínen alapkép­zést is?- A túra tartalmazza a kikép­zést. A jelentkező kijön egy kétnapos túrára, ahol az első nap első másfél órája abból áll, hogy kiképezzük. Bemutatjuk, hogy hogyan kell ülni a hajó­ban, és elmondjuk, hogy mikor mit kell tenni. Profi túraveze­tőkkel dolgozom, ezek közül az egyik a fiam, aki Magyaror­szág legfiatalabb nemzetközi licenses vadvízi-túra vezetője. Minden túravezetőnk az ösz­­szes magyar vizsgát letette, mind nagyon jól tud menteni, egy része ipari alpinista is mel­lette. Azonkívül a túravezetők kiválasztásánál igen nagy gon­dot fordítottunk arra, hogy emberileg is megfeleljenek a feladatra. Ha vadvízről van szó, akkor szinte automatikusan minket keresnek meg Magyarorszá­gon, számos tv műsorban mu­tattak már be bennünket. Úgy gondolom, ez is a munkánk egyfajta elismerését jelenti.- Ezekre a kerékpáros, vagy kenus- és vízi-túrákra kell-e valamilyen edzettségi fokkal rendelkeznie annak, aki jelent­kezik?- Nem, mi ezt úgy találtuk ki, hogy mindenkinek jó le­gyen, pl. a Loire kerékpártúrá­nál, ne egy „inkvizíciós együtt tekerésre” gondoljon az utas. Mindenki kap egy-egy térké­pet, és az adott napra meg­adunk nyolc-tíz útvonal variá­ciót. Mindenki azt választja ebből a kínálatból, ami neki a legjobban tetszik. Egyetlen ki­kötésünk, hogy legkevesebb két embernek együtt kell ma­radni, ha esetleg bármilyen probléma adódik, altkor az egyik beér a célba és kihívja a segélykocsit. A csomagokat nem kell a kerékpáron cipelni, azt mi szállítjuk el a következő táborhelyre. Hadd mondjam el, hogy mi magunk nagyon rossz levélírók vagyunk, de olyan jóleső érzés, amikor karácsony táján ka­punk 100-150 képeslapot az utasainktól, akik már akitor szólnak, hogy gondoljunk rá­juk jövőre is. Ez olyan nagy erőt ad. Lehet, hogy fennköl­­ten hangzik, de sokszor ezek a dolgok többet érnek a pénznél. Teljesen kívülállóként csöppentünk bele felesé­gemmel az idegenforgalomba, de úgy érzem sikerült valami olyat alkotni, ami tényleg nem mindennapi.-cm-

Next

/
Oldalképek
Tartalom