Paksi Hírnök, 1999 (11. évfolyam, 1-50. szám)

1999-05-14 / 20. szám

www.paks.info.hu/hirnok PAKSI HÍRNÖK Aranylakodalom a Tolnai úton Ma már azonban szerényeb­ben ünnepelünk. Ledneczky Mihály ötven évvel ezelőtt miután a katonaságtól leszerelt, kérte meg az ifjú me­nyecske kezét, s akkor döntötték el: május ki­lencedikén házasságot kötnek. A meghatottság most is könnyet csal a házas­pár szemébe. A szeretet, a megértés és az alkal­mazkodás a hosszú há­zasság titka - mondják mindketten. Voltak nehézségeink - emlékszik Ledneczky Mihály, hiszen még a nászutunkat is a határ­ban töltöttük. A széna gyűjtése nem tűrt halasztást. A boldog családi élet mind­kettőnk vágyai között szere­pelt, és egymás iránti szere­­tetünkkel és tiszteletünkkel jó példát szerettünk volna mutatni gyermekeinknek. Né­ha persze akadt egy kis nézet­­eltérés is. A békülés azonban hamar bekövetkezett, sem a feleség, sem a férj nem haragtartó, de mégis legtöbbször a feleség kezdeményezte a bocsánat­kérést.- Nagy szeretetben és meg­bocsátásban nőttünk fel, s ezt hoztunk magunkkal mindket­ten a házasságba - vallja a fe­leség miközben az ötven év legszebb pillanatait idézi. A legboldogabb perceket azonban mindkettőjük számára a gyerekek szü­letése jelentette. A vidámság sem hiányoz­hatott a házból, s amíg beszélgetünk el-el hang­zik egy - egy emlékezetes történet a fiatalabb é­­vekről. M a már mindket­ten nyugdíjasok, a kert, a szőlő ma sem tűr tétlenséget, s bár a föld nagyobb részét a I gyerekeik megkapták és művelik, a házaspárnak is marad bőven munka. A napi munka mellett azon­ban soha nem felejtkeznek meg egymásról, mert az ötven évvel ezelőtti fogadalom ma is mindkettőjük szívében él. ESE Vöröskeresztes vetélkedő H enry Dunant svájci író 1828. május 8-án szü­letett, aki szemtanúja volt a solferinói ütközet sebesültjei­nek tragikus halálának. E szörnyű pusztulás hatására létrehozott egy nemzetközi segélyszervezetet, így 1863- ban Genfben megalapította a Nemzetközi Vöröskeresztet. Magyarország 1881-ben csat­lakozott a vöröskeresztes mozgalomhoz. A „Nemzetközi Vöröske­resztes Nap" alkalmából az idén ismét játékos versenyre hívta a helyi vöröskereszt az ASE Sportpályán a paksi ré­gió ifjú vöröskereszteseit. A környékbeli általános és kö­zépiskolák 10 fős csapattal képviseltették magukat a megmérettetésen. A május hetedikén megrendezett ve­télkedőn all résztvevő csa­pat közül a Vak Bottyán Gimnázium I. csapata vitte el a pálmát. Hivatásuk: családsegítő K ossuth Lajos u. 12/a. Sok paksi lakosnak ez a cím fogalommá, szinte máso­dik otthonukká vált. Ezen a helyen működik 1997. novem­ber elseje óta a Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat. Az itt folyó misszióról beszélgettem Gungl Brigitta szociális mun­kással. Borbás László kollégája mel­lett Katona Katalin szociális asszisztens segíti a szolgálat munkáját. Az indulást követően az el­telt idő alatt 1998. december 31-ig összesen 2501 esettel foglalkoztak, ez átlagosan napi 10 fő. Az ügyfelek száma pe­dig 2590 fő volt. A kezdet-kezdetén jószerivel csak kíváncsiságból kerestek fel bennünket, elsősorban ab­ban bízva, hogy közreműködé­sünknek köszönhetően anyagi segítségben részesülnek. A szolgálat elsősorban a hajlékta­lanokkal és a rendszeres szoci­ális segélyezettekkel - velük kötelező szinten - foglalkozik az erre vonatkozó törvények és jogszabály értelmében. A legsúlyosabb problémakör­be sorolhatók még a munka­­nélküliek, a lakással nem ren­delkezők és az elváltak. Az esetek zö­­m é b e n többgenerá­ciós csalá­dok együtt­lakásáról le­het beszélni, ami nem örömből, hanem kényszerből alakult ki, s ebből kü­lönböző konfliktusok fa­kadnak. Az elérhető áron hozzáférhe­tő albérletek számának növe­kedése nagymértékben segíte­né a munkájukat, de az a ke­vés is, ami van, az is nagyon drága, legtöbb alanyunk szá­mára elérhetetlen. Több szoci­ális bérlakás létesítése is indo­kolt lenne városunkban. Az al­bérleti lakások számának nö­velését egy nyitottabb rendszer kialakításával lehetne megvaló­sítani. Az önkormányzat bizo­nyos összeggel támogatná az albérletet biztosítókat, termé­­szetesen csak az erre rászorultak esetében. A szolgálat bevételi for­rása éves szinten 300,- Ft/fő, ami a helyi önkormány­­zatokhoz folyik be, s onnan kerül leosztásra a szol­gálatot végző csoportokhoz. Ezen kívül különböző pályáza­tokat futtatnak egyszerre, az ott látható helyiségek berende­zését és felszereléseit is pályá­zat útján sikerült beszerezni. A legfrissebb adatok szerint Paks lakosainak száma 20.500 fő. Ez a szám mindenfélekép­pen indokolttá teszi a szolgálat személyi állományának és fel­szereltségének bővítését. Re­ményeik szerint ez év júliusá­tól plusz három főt tudnak még alkalmazni, de egy számí­tógép is nagyon elkelne. Számos szép eredménnyel büszkélkedhetnek az eltelt évek során végzett munkájuk­nak köszönhetően. Ami engem leginkább meghatott az egy kislány esete volt, akinek mindkét szülője meghalt, s a szolgálat kitartó munkájának köszönhetően a kislány tovább tudott tanulni, kollégiumi ellá­tásban is részesítették, s kéz­hez kaphatta az árvaellátását és családi pótlékot is. Jelenleg is rokonainál lakik. Aztán egy idősebb bácsinak a leszázalékolásánál is bábás­kodtak Gungl Brigittáék. Jó szolgálatot tesz „fél­munkatársuk”, vagyis egy személygépkocsi, amivel a csa­tolt területeket is könnyebben járhatják be, hiszen tennivaló ott is bőven akad. Oláh Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom