Paksi Hírnök, 1999 (11. évfolyam, 1-50. szám)
1999-02-26 / 9. szám
1999. február 26. Paksi Hírnök KIVEL LEGYEN? tam: azért megyek Pestre, mert jó egyetemre szeretnék járni és azért, mert utána ott szeretnék maradni... A fővárosban, ahol élni is kényelmesebb, mint itt (ott minden hozzám igazodik), több lehetőség várt volna rám. Aztán mégis maradtam, mert jött a szerelem és megszületett az első kislányom, még mielőtt megkaptam a diplomámat. Gyerekkel, férjjel már nem mehettem el... Most vendéglátóiparral és irodatechnikával foglalkozunk, vállalkozásban. A férjem nem akarja itt hagyni azt, amiért eddig dolgozott, én pedig sajnálom, hogy itt maradtam, részint azért, mert nem csinálhattam karriert... A csoporttársaim nagy része mostanra népszerű vállalatoknál, cégeknél vezető beosztásban dolgozik - ez sok pénzt is jelent. Persze, nekem is volt munkahelyem. Szakközépiskolás éveim alatt a dunaszentgyörgyi szövetkezetnél voltam gyakorlaton, akkor még az volt a vágyam, hogy egyszer itt majd főkönyvelő lehessek. Ez a kívánságom az egyetem elvégzése után teljesült is... Főként idősebbekkel dolgoztam együtt, akik gyakran a magánéletembe is beleszóltak és úgy tűnik számomra, hogy (a főnököm kivételével) nem tudták elfogadni, hogy fiatalabb vagyok náluk. Budapesten is volt állásom míg az egyetemre jártam, de ott nem volt ilyen probléma. Aztán felmondtam, és otthon segítettem a vállalkozásunkban, amíg meg nem született a második kislányom. Sajnos, itt nem tudok érvényesülni, és apránként eltékozlom, amit megtanultam. Nyelvtanfolyamra szeretnék járni majd, hogy valahogy megmentsem magam. Észreveszem már a beszédemen is, hogy visszafejlődök... Itt nem jutok hozzá szakkönyvekhez sem. Elő szerettem volna fizetni egy gazdasági hetilapra, a postás akkor megjegyezte: „minek az, abban még keresztrejtvény sincs”... Azután lemondtam az előfizetést, mert ide háromnapos késéssel jutott el az újság. Úgy vélem: itt lehetne tartani a hozzám hasonlókat. Nem hátráltatni kellene a vállalkozókat, az új kezdeményezéseket, hanem támogatni és ösztönözni az értelmiségieket foglalkoztató munkahelyteremtő beruházásokat. Dunaszentgyörgyön igazából egyetlen dolog működik, küzd a fennmaradásért: a sport. Most csökkentették a költségvetését... Igaz, „visszahúznak” a gyerekeim, de kárpótolnak is. őket nem bántam meg és férj sem választanék mást. Gondolkodom rajta, ha a lányok megnőnek, máshol keresek munkát: Szekszárdnál alább nem adom. Városban az embereknek nincs idejük egymással foglalkozni... Az önkormányzatnak sincs azonban könnyű dolga. Dunaszentgyörgy idei költségvetése alig több, mint 144 millió forint és a település 5 millió 411 ezer forintos forráshiánnyal is küszködik. Az csak költői kérdés marad, hogy miből, hogyan lehetne pénzt csinálni, és főleg: a fiataloknak munkát adni? Herman János polgármester:- Számolni kell azzal, hogy az önkormányzat nem tud munkát biztosítani a gyermekeinknek, és így nehezen tudjuk őket itt tartani. Most abban bízunk, hogy ha Pakson az ipari park beindul, a mi öt hektáros iparterületünkre is érkeznek befektetők - megpróbáljuk ide csalogatni őket - és olyan üzemet építenek, ahol a fiatalok is állást kapnak. Az agglomeráció eddig is . mentsvárat jelentett a dunaszentgyörgyieknek: Szekszárdra, Paksra ingázik a munkaképes korú lakosság nagy része, hogy családja számára megteremtse a mindennapit. Aztán csak aludni járnak haza, a családi életről, szórakozásról pedig lemondanak. Ez elől is menekülnének a fiatal értelmiségiek. Pozitív változásokat helyben, valóban a kistelepülések társadalmi-gazdasági, és kulturális átstrukturálódása hozhat. (Folytatás az 1. oldalról) A félelem a munkahely elvesztése, vagy az előmenetel lehetőségének kudarcba fulladása, esetleges anyagi problémák okán gyakran motiválja a házastársakat arra, hogy pótmamára, esetleg éppen egy hozzá nem értő dadára bízzák az apróságokat. A legnehezebben a csecsemőkorú gyermeket lehet másra bízni, mert a pelenkázást, a szakszerű etetést nem minden esetben tudják vállalni a másodállásban, sokszor feketén dolgozó babysitterek. Egyesek „szaktudása” pedig gyakran csupán nem más, mint a saját családjukban született baba gondozása során szerzett tapasztalat - ez azonban nem elég, hiszen sok esetben rendkívüli helyzetet kell megoldaniuk az alkalmi „mamáknak”. Laszlóczki Lászlóné, a paksi módszertani bölcsőde vezetője fontosnak tartja a szakképzett gyermekgondozó jelenlétét, ha a szülők távol vannak. Intézményükben két éve működik a házi felügyelet, melyet hétköznapokon 6 órától 19 óráig lehet igénybe venni. Sok szülő élt ezzel a lehetőséggel, s a szolgáltatással elégedettek voltak. A szülők többsége azért kéri a gyermekfelügyeletet, mert tanul, vagy orvoshoz megy, vagy több órás ügyintézés előtt áll. A szakképzett csecsemő és gyermekgondozó naplót vezet ottlétéről, a babával kapcsolatos teendőket szakszerűen ellátja, és anyagi felelősséget vállal a lakás berendezési tárgyaira, ott-tartózkodása ideje alatt. E felelősségvállalással egyfajta bizalom is létrejön a szülők és a bölcsőde között. A munkaszüneti napokon azonban nem sok lehetőség kínálkozik a gyermekfelügyeletre. Ha minden kötél szakad, a telefon után nyúlunk és feltárcsázzuk az alkalmi gyermekfelügyelőt. Ilyenkor a tarifa háromszáz forint óránként. Ellentétben a szakszerű felügyelet csupán százhúsz forintos tarifájával, ugyanakkor az alkalmi megoldás bármikor igénybe vehető. Az alkalmi gyermekfelügyelők egységárat kémek az éjszakai és a hétvégi szolgálatért egyaránt. Nem vállalnak anyagi felelősséget, nem viszik orvoshoz a gyermeket ha szükséges, sőt lázat sem mérnek. A gyereket tisztába teszik, ha kell megetetik, és játszanak vele. A szakellátást nyújtók számára fontos az ismerkedés a gyermekkel, így előző nap látogatást tesznek a családnál, hogy ne idegenként menjenek a házhoz. A baby-sittereknek viszont úgy tűnik, nincs szükségük az ismerkedésre. Számukra a gyermek munkaeszközként jelenik meg. Nekik mindegy, hogy a baba végigsírja-e az együttlétet, vagy sem. Természetesen sokszor hallunk olyan kedvező esetről is, amikor nagyon jó a kapcsolat a gyermeket felügyelő hölgy (férfiakról még nem hallottunk) és a szülők között. A baráti légkörben a gyermek is jobban érzi magát. A kialakult jó kapcsolat miatt egyre több házimunkát is elvégez a gyermekfelügyelő. Azoknál a családoknál, amelyeknél rendszeresen kell felügyelni a gyermekre, különösebb probléma nem adódik. A kicsi megszokja egy új szereplő jelenlétét, és érzelmileg is kiegyensúlyozottabb. Ahol azonban néha, csak szorult esetben bízzák a kicsit másra, nem is sejtik, milyen kárt okoznak gyermeküknek ezzel. A gyermekfelügyeletre olykor a szülők barátaikat, ismerőseiket hívják - ők a legjobb megoldásnak tartják ezt, de a gyermek idegenként kezeli a szülők ismerőseit. Hogy mi lehet a megoldás arra az esetre, amikor halaszthatatlannak tűnik valami, és a gyermekfelügyelet hiánya az akadály? A szülők éppúgy keresik erre a választ, mint a szakemberek. Sajnos, többnyire mikorra a megfelelő diagnózis megérkezik, addig felnő gyermek... Seregély
