Paksi Hírnök, 1999 (11. évfolyam, 1-50. szám)
1999-02-19 / 8. szám
Paksi Hírnök 1999.február 19. 4___________________ NÁLUNK TÖRTÉNIK HÚSBA VÁGÓ TILALMAK Az Európai Unióhoz való csatlakozás a mezőgazdasági szektorban gondokat jelenthet a hazai termelőknek. Az egységes piac megnyitja az utat a jól képzett, kiváló anyagi háttérrel működő konkurens cégek előtt. Az elkövetkezendő évek a , magyarországi sertéstenyésztők számára a rendkívül kiéleződött versenyhelyzetre való felkészülés időszaka lesz. Úgy kell dolgozniuk, hogy a keleti és a hazai piacon meglévő helyzeti előnyüket kihasználják. A pillanatnyi helyzet segítségükre lehet - ám ugyanakkor a családi farmok háttérbe szorulhatnak, mert a szigorú környezetvédelmi és élelmiszeripari törvényeket minden bizonnyal nem lesznek képesek betartani. Hazánkban egyenlőre még semmi támpont nincs, hogy milyen feltételekkel termelheti meg egy család a saját maga szükségleteinek kielégítésére az évi egy-két sertést, és milyen higiéniai előírások betartásával dolgozhatja fel, illetve tárolhatja a húst. Az állatvédők unió-szerte azt követelik, hogy minden malacnak vagy állatnak külön „otthont” kell biztosítani. A nálunk jól ismert tömeges tartás tehát nem lesz megfelelő. Az egyedi ól megépítése igen költséges, mely más állatokkal való érintkezést kizárja. Ugyanakkor az állatok szállítását is szigorúan szabályozzák az Európai Unió országaiban. A haszonállatok utaztatása speciális szállítójárművek alkalmazásával lehetséges - úgy, hogy nyolc óra utazás után huszonnégy óra pihenőt is kell biztosítani az állatoknak. Ez természetesen csak abban az esetben lehet érdekes, ha lakóhelyet változtatnának a gazdák. A speciális szállítójárműre is vannak előírások. A padlózatának jól almozottnak kell lennie, a járműn pedig elegendő takarmányt kell tárolni, és olyan feljárót kell biztosítani, melyen az állatok könnyedén felmehetnek. Elengedhetetlen továbbá a jó szellőzőrendszer kiépítése és az ivóvíz biztosítása is a szállítójárműveken. Mégis: ezeknek a feltételeknek manapság még ritkán kell megfelelniük a sertéstartóknak - hiszen nagyon kevés azok száma, akik költözés miatt nyolc óránál tovább lesznek kénytelen utazatni állatállományukat. Ugyanakkor a házi sertéstenyésztés alapvető követelményeit be kell majd tartaniuk. Itt elsősorban az ólak szakszerű kialakítása okoz majd némi fejtörést, azután pedig a takarmány tárolása. Természetesen ha sikerül majd minden egyéb feltételnek megfelelni - így például a trágya tárolásának és szállításának valamint hasznosítása előírásainak is - akkor a hízó sertés levágása csak kevés akadályba ütközik. A vágás körülményeire vonatkozó előírások között például az is szerepel, hogy az állat utolsó órái nyugodt körülmények között teljenek el, károsodást ne szenvedjenek, és fájdalom se gyötörje őket. A hazai állatvédelmi törvényben máris megfogalmazódik, hogy az állat életének kioltása kizárólag kábítás után történhet. Ebben az esetben tehát le kell mondani az olyan jól bevált trükkökről is, mint például a vágás előtt álló sertés „agyon itatása”, amellyel a leadási súlyt megnövelik... A családi kisbirtokokon tenyésztett sertés vagy más állat tartása elsősorban nem a munkahelyteremtésre irányul. SokHasítás. Háztájiban nem higiénikus kai inkább a jövedelem-kiegészítést és a megélhetést célozza. Az apáról fiúra szálló házi tenyésztési „tudomány” pedig meglehet: kevésnek bizonyul majd ahhoz, hogy elmondhassuk, szakszerűen lépést tartva a legújabb technológiával neveljük a mindennapi húsadagunkat. A felesleg értékesítésről pedig egyszerűen nem is álmodhatnak a kisgazdaságok - ugyanis az egészségügyi előírásokat, melyek igen magas szintűek, egy családi birtok képtelen betartani. Az élelmiszer törvény meghatározza, hogy mely termékek kerülhetnek piacra -, és amely terméken nincs termékjegy, az piacképtelen - vagyis tüos árulni. A piacra került élelmiszernek azonban minőségi előírásai is lesznek, tehát nem mindegy milyen alapanyagból készült. A sertéstenyésztéshez viszszakanyarodva, az élelmiszeripar számára tenyészett állatoknak fajtatisztának és minőségbiztosnak kell lenniük, továbbá gondoskodni kell a késztermék megfelelő csomagolásáról is. Más a helyzet a nagyüzemi termelésnél, ahol a gazdaság szereplői meghatározzák majd érdekeltségeiket, amelyekhez termelő és feldolgozó egyaránt alkalmazkodik majd. Az állatvédelmi törvény tehát korlátokat szab majd az állattenyésztési ágazatban. A mezőgazdasági munkát továbbra is mellékállásban látják majd el a „parasztgazdaságok”, s a feladatuk is egyszerűen megfogalmazható: csupán talpon kell maradni. Az EU országaiban - különösen Németországban - csökkent a birtokok száma. Legtöbbjük egyszerűen tönkremegy, mert nem hoznak elég nyereséget. Hazánkban az elképzeléseket alapul véve kettőszázötven ezer forint jövedelmet hozó gazdaságokat nem a nagyüzemi kategóriába fogják sorolni, de nekik - ha piacra termelnek - ugyanazokat a feltételeket kell teljesíteniük, mint a nagyüzemeknek. (Seregély)
