Paksi Hírnök, 1998 (10. évfolyam, 1-47. szám)
1998-01-23 / 2. szám
Paksi Hírnök 1997. január 23. EMBERMESÉK GYEREKEK - VÁLÁS UTÁN Az országban a legelsők között indult Pakson a Tolna megyében mindezidáig egyedüli szolgáltatás a Dunapart u. 8. szám alatt: a Nevelési Tanácsadó kapcsolatszolgálata. BUBOR GYULA Az országban felmerült igények alapján az Európai Unió támogatásával országosan elsőként a fővárosi VII. kerületi Nevelési Tanácsadó indította a kapcsolatszolgálatot, amely a paksiaknak is követendő példaként szolgált. A tavaszi megalakulás óta kontaktusban áll egymással a két kapcsolatszolgálat. Az a cél, hogy képzett, tapasztalt szakemberek közreműködésével nyújtsanak segítséget a szülők elválása miatt megbillent családi egyensúly lehetséges helyreállításához. Gyakorta a válókeresetet kimondó bíróság, más esetekben a gyámhatóság, nem egy esetben a gyermek iskolájában a pedagógusok hívták, hívják fel az elvált szülők figyelmét a kapcsolatszolgálatra. Más esetekben maguk a szülők, vagy éppen családtagok jelentkeznek, miután érzékelik, és belátják, hogy a megszakadt házassági kötelék ellenére, éppen úgy, mint korábban, vagy még annál is jobban, szükség van a gyermek(ek)nek mindkét szülőre, sőt, nagyszüleikre is. A paksi Nevelési Tanácsadó kapcsolatszolgálatának vezetője, Béndek Ferencné pszichológus-gyógypedagógus, továbbá as gyógypedagóguspszichopedagógus Noé Krisztina és Viktor Edit pedagógiai asszisztens kéthetenként, de kérésre akár hetenként fogadják az elvált szülőket, családtagjaikat és természetesen a gyermekeket. Emberi módon, empátiával, az illetéktelen, tapintatlan beavatkozásnak a szándékát is mellőzve nyújtanak segítséget az egymást követő találkozókon, kapcsolatfelvételen. Szolgáltatnak és szolgálnak, hogy a nagyon sokszor leginkább vesztes gyermek lehetőleg minél kisebb lelki sérülés nélkül fogadhassa és élje meg a szülők elválása miatti lelki megrázkódtatást, válságot. Ismert és sajnálatosan elszomorító az elvált korábbi házasfelek egymással szembeni ellenséges magatartása, amikor nem egyszer a gyermeket is feláldozzák, eszközként használják az egymás elleni bosszúhadjáratban.- Szerencsére az eddigi paksi kapcsolatszolgálatok alatt szélsőséges, kínos jeleneteknek nem kellett tanúi lennünk-, kaptuk a megnyugtató választ kérdésünkre. -Az itt megforduló szülők közül többen az ország különböző településeiről, sőt, külföldről is érkeznek. Előfordult, hogy itt találkozott unokájával a tőle „eltiltott” nagyszülő... Mindez elsősorban a csonka családokban élő, konfliktusokkal, nehézségekkel küzdő gyermekek szempontjából fontos, akik számára - válás után is-, mindkét szülő példakép és minta. Akikre nemcsak szükségük, de joguk is van, és ahogy felnőnek, minden külső „segítség” és ráhatás nélkül is egyre pontosabban, reálisabban, tárgyilagosabban képesek megítélni mindkét szülőjüket. Ha mindez egyáltalán lehetséges... Anyu, vegyetek nekem is tamagocsit! - könyörgött Zolika nap mint nap. Mert unatkozott, és mert úgy vélte, tamagocsija már mindenkinek van, csak neki nincs. De kérése csupán süket fülekre talált. így hát, ha Zolika unatkozott -mert gyakran tette ezt-, nézhette a tévét, játszhatott a számítógépével, meg a villanyautójával. De neki tamagocsi kellett! Aztán karácsonyra megkapta a tojás alakú ketyerét. A virtuális háziállatot. Zolika nem unatkozott többé. A tamagocsi percenként csipogott, sípolt, követelődzött. Mert éhes volt. Szomjas volt. Álmos volt. Sétálni akart. Vagy, mert csak egyszerűen unatkozott. Zolika aludni is alig tudott. Minden percét lekötötte kvarcelemes háziállata. Tudta, ha elhanyagolja, a tamagocsi elpusztul, aztán vége mindennek. Lehet újra unatkozni. Még az iskolába is magával vitte tamagocsiját. Izgult, hogy csak a szünetek közti időszakokat bírja ki az állatka. Aztán egyszer nem bírta ki. Éktelen csipogásba kezdett. Mert maga alá piszkított, és nem volt, aki eltakarítsa azt. Zolika matekdolgozatot írt éppen, és amint remegő kezekkel elővette táskájából a csipogó ketyerét, a tanárnő lecsapott rá... És elkobozta. Hiába könyörgött Zolika. TAMAGOCSI És mire vége lett az órának, a tamagocsi-lény nem volt többé. Angyalkát rajzoltak a kvarckristályok, feje felett glóriával. Zolika napokig siratta. És amikor unalmában -mert újra unatkozott Zolika- a tévét nézte, az egyik műsoron keresztül tudomást szerzett arról, hogy a tamagocsiknak temetőjük is van már, bizony. Újra kérlelni kezdte a szüleit. Most azért, hogy vigyék el őt Dunaszekcsőre, ahol méltó végtisztességet adhat tamagocsijának. Apja, bár mindig sietett, és nem ért rá soha semmire, megsajnálta Zolikát. Figyelte, ahogy fia lyukat fúr a löszfalba, és belehelyezi a kvarcállatkát. Olvasta a sírfeliratot is: „A tanító néni volt az oka!” De nem jutott eszébe, hogy miért kellett a tanító néniig eljutnia a tamagocsinak. Sőt, büszke volt a gyerekre, hogy lelkiismeretesen gondozta az „állatot” -addig sem unatkozott, és csendben volt Zolika. Arzt is tudta már Zolika apja, hogy hazafelé, vigaszul, új tamagocsit vesz fiának. Hogy ne unatkozzon, és legyen kivel törődnie. Csak Zolikával nem törődött senki igazán. * * * A japán találmány már meghódította és lázba hozta a fél világot. Jobb, mint Rubik Ernő kockája, ezt sem lehet letenni. Azért nem, mert nem hagyja magát. Pakson is megjelent a tamagocsi. Van, ahol már ezernyolcszáz forintért be lehet szerezni ezt az új mániát. Főként gyerekek veszik. - sólya -
