Paksi Hírnök, 1998 (10. évfolyam, 1-47. szám)

1998-02-13 / 5. szám

1998. február 13. Paksi Hírnök Fksot gazdag városnak tartja a közvélemény. Mégis, az idei évi költségvetés-tervezetet, amelyet első fordulóban február 3-án tárgyalt a képviselő testü­let, az előterjesztő az eddigi évek legnehezebb, legmunkai­gényesebb koncepciójának ne­vezte: a működési költségek korlátái lazultak, s a jövő évi visszafizetési kötelezettségbe beépítettek százmillió forintnyi hitelfelvételt - ezek a változá­sok, arányeltolódások ked­vezőtlenül befolyásolják a város lehetőségeit, gazdasági életét. A költségvetés jelentős há­nyadát a személyi jellegű jutta­tások és a munkáltatót terhelő járulékok jelentik - ezek fejlődési üteme magasabb a do­logi költségeknél, míg a bevéte­lek növekedése ennél kisebb mértékű. Honnan, miből takaré­koskodjanak ezek után a város gazdái? Az emberek többsége, ha rá­szorul, a hasán takarít meg. A költségvetés elkészítőire ez nem jellemző, hiszen szociális kiadásokra az idén 146 millió forintot terveztek ez - az új szo­ciális és gyermekvédelmi előírások bevezetése miatt - mintegy 14 százalékkal haladja meg az 1997-es évi módosított előirányzatot. A tervezett összeg nagyságát befolyásolja az is: milyen köte­lező ellátásokat ír elő a helyha­tóságoknak a szociális törvény? A törvény által kötelezett .jó­tékonykodás” mellett felvetődik annak kérdése: az önkormány­zati választások közeledte mennyire engedte lazábbra a nadrágszíjat a szociális kiadá­sok terén? Mennyire érvényesül - ha kissé elvonatkoztatva is eredeti jelentésétől -, az „etetni kell, ha fejni akarjuk” - pórias­gyakorlatias elve? Dr. Bencsik Lajos, a paksi ön­kormányzat gazdasági bizottsá­gának elnöke:- A képviselő-testület fontos feladatának tartja azt, hogy a rá­szorulók megfelelő ellátásban részesüljenek: a központi szabá­lyozás és a helyi szociális rende­let alapján széles körben nyújt­hatunk segítséget - mint például a lakhatási támogatást is. Részünkről kiemelten kezelt kérdés a város lakóinak szociá­lis helyzete - ezzel is összefügg­nek a gazdaságfejlesztés, a mun­kahelyteremtés érdekében vég­zett gyakorlati lépéseink épp­úgy, mint az elképzeléseink. Úgy gondolom, hogy a törvény, illetve a helyi szociális rendelet által előírt, lehetővé tett közvet­len beavatkozást, támogatást, valamint az önkormányzat által szorgalmazott munkahelyterem­tést együttesen kell figyelembe venni akkor, amikor a szociá­lisan rászorulók helyzetének ja­vításáról beszélünk. A Családvédelmi és Szociális Osztály szakembere tájékoztat­ta lapunkat arról, hogy a tavalyi évben milyen szociális támoga­tási formákban részesültek a paksiak, melyek tükrében - az infláció által befolyásoltan - hasonlókra számíthatnak az idén is. A kiskorúak - illetve család­jaik - közül rendszeres pénzel­látást - illetve napközi ellátást 2014-en kaptak 1997-ben ha­vonta - a rendszeres nevelési segély helyett 1997 novembe­rétől a nyugdíjminimum alatt élő családok rendszeres gyer­mekvédelmi támogatást kap­nak. Ápolási díjban 29-en része­sültek olyanok, akik állandó ápolásra szoruló hozzátartozói­kat gondozták. A díj költsége az idén nagyon megemelkedett, hiszen nőtt a TB-járulék mérté­ke és a nyugdíjminimum is ma­gasabb az elmúlt évinél - a költ­ségvetésben 1998-ra tervezett összeg 30 fő részére, a nyugdíj­­minimum szintjén biztosítja az ellátást. Rendszeres szociális segélyt már csak a tartós munkanélküli­ek, valamint az aktív korú és 67 százalékban csökkent munka­­képességű személyek kaphat­nak, ám a 62 éven felüliek szá­mára bevezették az időskorúak járadékát - előbbi segélyezési formában mintegy 15 paksi la­kos részesül, akiknek száma a munkanélkülieknek járó ellátás­ból kiszorulók, a tartósan állás­talanná válók számával emel­kedhet majd - ha ez megtörté­nik az elbírálók megvizsgálják egyéb, nem az önkormányzatot terhelő pénzellátáshoz juttatás lehetőségét is. Az időskorúak járadékára 12, jövedelemmel nem rendelkező nyugdíjas korú jogosult. Méltányossági alapon 335 da­rab közgyógyellátási igazol­ványt adtak ki, ám ettől az évtől emelkedtek a gyógyszerárak il­letve változott a gyógyszerek tá­mogatási összege, ezért újabb igények jelentkezésével számol­nak a szakemberek. Átmeneti segélyben 540 csa­lád részesült. A lakásfenntartási támogatás legmagasabb összege a lakásrezsi fele lehet - mintegy 390 paksi családnak juttattak az erre elkülönített keretből. Az évente egyszer igénybe vehető áramdíj támogatás - legmaga­sabb összege 6000 forint lehet -, 101 család helyzetét könnyítette meg, míg az első lakáshoz jutók között négymillió forintot osz­tott szét az önkormányzat - az 1998-as évre is ennyit tervezett. A helyi támogatásokra az el­múlt évben 10 millió forint állt rendelkezésre, ebből fizette az önkormányzat a lakhatást vesz­élyeztető támogatásokat is, így a teljes összeg elfogyott. Ugya­nekkora összeget terveztek a jövő évre is, s mivel a támogatás iránti igény töretlen, egyéb meg­oldásokkal (például az előtaka­­rékos bérlakások) csak szűk körben rendelkezhetnek az elbí­rálók. A közalkalmazottak, köztiszt­viselők nagy számban vették igénybe a munkáltatói kölcsön felvételének lehetőségét, az idei évre kétmillió forint odaítélését tervezi a hivatal. Temetési segélyre 96 esetben szorultak rá a lakosok, közteme­tés egyszer történt, de az árak emelkedése miatt, a támogatási forma előirányzata nőtt. A mun­kanélküliek jövedelempótló tá­mogatására jelenleg 259 lakos jogosult - a támogatás egy ré­szét az önkormányzat utólag a központi alapokból visszaigé­nyelheti. A számok tükrében elmond­ható: Paks meglehet, gaz­dag város, ám az itt lakók nagy része egyáltalán nem az, bár az is igaz: az éhenhalástól itt senkinek nem kell félnie. Sólya Emma HELYI SZOCIÁLPOLITIKA EGY „GAZDAG” VÁROSBAN

Next

/
Oldalképek
Tartalom