Paksi Hírnök, 1998 (10. évfolyam, 1-47. szám)
1998-11-06 / 39. szám
Paksi Hírnök 1998. november 6. VÁROSI MOZAIK FIGYELEM: GYAKORLAT! A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD), melynek Magyarország is tagja, évek óta szervez nemzetközi gyakorlatokat feltételezett atomerőművi balesetekkel. A Nukleáris Energia Ügynökség (NEA) felkérésére, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséggel és az Európai Közösségek Bizottságával együttműködve, magyar kormányzati döntés alapján a feltételezett baleset színhelye november 3-án a Paksi Atomerőmű volt. Az adatszolgáltatást igénybe véve közel harminc ország és négy nemzetközi szervezet folytatta le saját gyakorlatát. Dr. Rónaky József, a Paksi Atomerőmű baleset-elhárítási vezetője lapunknak elmondta: az első szimulált gyakorlat 1993-ban volt. A jelenlegi gyakorlat jele az INEX-2, fő célja a nemzetközi tájékoztatási módszerek ellenőrzése. A gyakorlat sorozat zárt rendszerű volt, nem érintette a lakosságot, ám fő célkitűzése a lakosság védelmének megszervezése, valamint a hiteles tájékoztatás gyakorlása volt. A gyakorlat során viszonylag súlyos, részleges zónasérüléssel járó eseménysort jelentett be a Paksi Atomerőmű. A kiinduló esemény bekövetkezte után törzsvezetési gyakorlat keretében riasztották a nukleárisbaleset-elhárításban érintett hazai szervezeteket, folyamatos adatközlést biztosítottak a várható kibocsátás becsléséhez, és sajtóközleményeket fogalmaztak meg. Csupán egy tevékenységet érzékelt a lakosság a gyakorlat ideje alatt: a Tolna Megyei Védelmi Bizottság Gerjenben jódtablettákat osztott ki (természetesen a jódtabletta nem volt valódi). Ez a magyarországi gyakorlat lehetőséget adott a hazai szakembereknek, hogy nukleárisbaleset-elhárítással kapcsolatos tudományos és műszaki felkészültségükről a nemzetközi bizottságok előtt számot adjanak. KÖZÖS ELLENSÉG A LÖSZ Paks ama negyvenhárom település egyike, ahol sok-sok éve próbálkoznak több-kevesebb sikerrel a helyi pincerendszer és egyéb mesterséges földi üregek kárelhárításával. Érdemes felidézni, hogy vidékünkön a jégkorszak végén az éghajlatváltozások új építőelemként telepítették ide a löszt. Kezdetben a típusos lösz mintegy 1040 méterrel magasította a dombhátakat „hegyhátakká”. A lösz mélyutak két oldalán ezek feltárulnak. A Mezőföld löszfala helyenként ősidőktől a Dunáig ért, és nem ritkán leereszkedik odáig még manapság is. Pakson a téglagyár feltárásánál található a legmagasabb löszfal Európában, ez hatvanhat méteres. Geológusok tanulmányozták itt a jégkorszak emlékeit. Tolnánál a löszfal már lealacsonyodik, de római neve még ma is őrzi a magaspart emlékét (Alta Ripa). Felette a Paksi Atomerőmű kolosszusa magasodik a tolnai panorámába.. A geológiai történelem egymást váltó másfélkétmillió éves periódusaiban a lerakodott por (lösz) sárga rétegei és a humuszban gazdag földrétegei egy-egy intervallumot jelentenek a paksi téglagyár feltárásában. A hatalmas téglagyári löszfalon úgy nyújtóznak el egymáson a sárga és barna földrétegek, mint egy nyitott könyv lapjai, és a szakértő szem pontos információkat olvas le e lapokról. A téglagyárnál található kút - ahogy ez például Tolna megye Kézikönyve Paksról szóló fejezetében is olvasható - a sekély tengeri Pannon homokig hozta felszínre a rétegeket, amelyeknek alig látható vonásai a 45 méter magas löszpartfalon folytatódnak. Ez a „geológiai csoda” a híres Bulla-féle fal, amelynek a feltárása Bulla professzor nevéhez fűződik. A Duna vonala mutatja azt a jelentős törésvonal rendszert, amellyel a Kárpát-medence alföldi része tovább süllyed, elválva a Dunántúli tájegységtől. Paks-Dunakömlődön a Sánchegyről tekintve ez a földtörténeti „folyamat” az ismert, messzeföldön híres panorámában is megmutatkozik. A „geológiai csoda”, ez a páratlanul szép panoráma azonban csak az érem egyik oldala A másik oldalhoz tartoznak a nevezetes paksi pincék is, s nem utolsó sorban az ezekhez kapcsolódó ldsebb-nagyobb hétköznapi gondok, amelyeknek enyhítéséért nem kevés erőfeszítést tett és tesz a kormány tárcaközi bizottsága, s még inkább hosszú évek óta Paks Város Önkormányzata is. Egyébként Magyarországon már 1976-ban indult az úgynevezett „pinceprogram” és 1992 óta működik a települési veszély elhárítására indított pályázati rendszer. Ennek nyomán 1994 óta tárcaközi bizottság foglalkozik az ország negyvenhárom településén lévő sok száz kilométer hosszúságban kialakult pincerendszer és más mesterséges földi üregek kárelhárításával. A veszély-elhárítási munka Pakson is összehangolódik az önkormányzatnak a település egészét szolgáló településpolitikájával. Ez a feladat volumenében sem csekélység, hiszen Szekszárd és Dunaföldvár között Paks a második legnagyobb Duna menti lösztelepülés, amely tizennégy kilométer összhosszot kitevő településként az egyik legveszélyeztetettebb magyar város. Az üregek egy része az omlásveszélyes löszmagas partokról indul, amelyek - miként erről a Paksi Hírnök hasábjain korábban írtunk - önmagukban is a felgyorsult tönkremenetel fázisában vannak. Paks a hazai típusos, úgynevezett pleisztocén lösz előfordulások helye, így üregkialakításokra mindig is kedvező adottságú hely volt, s jellemző még az is a város üregrendszerére, hogy az itt kialakított nagy tengerszint alatti légterek nem, illetve nem csak tárolás céljából jöttek létre, hanem az innen kitermelt „sárga föld” jelentette a városban több évszázadon keresztül az egyik legfontosabb építőanyagot. Támfalépítés Kömlődön A sürgető veszélyelhárításokat, miként ez korábban történt, ezután is szükséges összehangolni a város egészét szolgáló településpolitikával. Jelenti ez azt is, hogy az említett, pályázat útján elnyerhető központi állami költségvetési támogatások egyben a település közterületei, közintézményei működőképességét, a települési élet zavartalanságának fenntartását is kell, hogy szolgálják. A veszélyelháratásnál természetesen azt is figyelembe kell venni, hogy a magántulajdonú területek alatti pincék és üregek (különösen ha megerősített, megszüntetett pincerészek folytatásai), ne okozzanak a tulajdonosok számára veszélyhelyzetet. Ezt jogszabályi szinten bonyolíthatja, ha az egyes pince- és üregágak egymás alatt és felett több ingatlanra is kiterjednek. Számolni kell emellett a partfalkárosodásokkal is, amelyek a pincékkel és üregekkel nem hozhatók ok-okozati összefüggésbe, ezek önmagukban azonban külön is kezelésre szoruló kockázatot jelentenek. Elmondható: Paks nagyon rászorul az eddiginél is nagyobb központi költségvetési támogatásra az itteni löszfalak, pincék, földi üregek okozta veszély elhárítása érdekében. Bubor
