Paksi Hírnök, 1998 (10. évfolyam, 1-47. szám)

1998-02-06 / 4. szám

1998. február 6. Paksi Hírnök kaknak nem tetsző törvény kemény parag­rafusai - melyek már az Alkotmánybíróság elé kerültek - szelídülni fognak, életteret hagyva a kisebb vállalkozóknak is. Keresztes János szintén bérfőzéssel fog­lalkozik, ő azonban Bölcskét és környékét látja el a maga által előállított gyümölcspá­linkákkal. Elmondása szerint ők is csak sa­ját fogyasztásra gyártanak, azaz 200 liter alatt (100 hektoliterfokig) termelnek, hiszen így az adó mértéke csupán 390 forint, e fö­lött azonban 970 forintot kellene fizetni két literenként. Az ő vállalkozásuk egy milliós jövedéki biztosíték fizetésére kötelezett, melyet bankgaranciaként bocsátanak a vámhivatal rendelkezésére. Keresztes János szerint a magas biztosíték fizetése, a szigorí­tott könyvvezetés, a bonyolulttá váló papír­munkák mellett a csökkenő főzetési kedv is akadályozhatja a szeszfőzdék működését. Elmondása szerint már tizenöt éve dolgoz­nak ebben a szakmában, de a módosulások következtében szinte újra kell indítani a vál­lalkozást, megfelelve a szigorú előírások­nak. Esetükben, mivel raktározásra nem jo­gosultak, 24 órán belül kell az italok után az adót befizetni, így szinte nem is marad sza­badon használható pénz a kasszában, ezért nem érti igazán a bölcskei vállalkozó, mi célt szolgál ez a szigorítás, még lehetetle­nebbé téve a vállalkozók helyzetét. A Györkönyben működő szeszfőzde tevé­se okozna komoly gondokat, de a kocs­mai, italozós, beszélgetős, bluezos hangu­lat is veszítene értékéből. Aki sörözőbe járt és jár tudja jól, mire számíthat, ha me­géhezve, megszomjazva betér ide. Schmidt József, a Diófa kocsma ve­zetője elképzelhetetlennek tartja, hogy e törvénynek valaki is meg tud felelni. Sok vendéglátós mérlegelni fogja majd, mi ke­rül neki kevesebbe: átalakítani a meglévő üzlethelyiséget, vagy pedig kifizetni az előírások megszegéséért járó büntetést. A paksi vállalkozót az új törvény emlékezte­ti arra az egykori rendeletre, mely szerint kilenc óráig nem lehetett szeszes italt áru­sítani hazánkban. Bárhogy dönt a vállalko­zó: átalakít, vagy szelektál, többletkiadás­sal, illetve bevételkieséssel számolhat. A Boogie Club vezetői is megoldhatat­lannak és kivitelezhetetlennek tartják a még elfogadás előtt álló rendelet terveze­tet; úgy vélik az esetek hetven százaléká­ban eleve az építési adottságok sem teszik lehetővé az átalakítást, az anyagi nehézsé­gekről nem is beszélve. A helyzetüket ne­hezítheti az is, hogy a paragrafusok csak a külön helységben történő dohánytermék­értékesítést engedik meg, ennek hiányá­ban tilos lesz az árusítás, ami megint szá­mos helyen bevételcsökkenést eredmé­nyezhet. ? kenysége bővebb, a Vitalis Kft. már kereske­delmi főzéssel is foglalkozik, így a szeszes ita­lok előállításához nekik idén már negyven millió forint jövedéki biztosítékot kell fizetni­ük, amit bankgaranciaként nyújtanak a vám­hivatal felé. Specialitásuk a saját előállítású borpárlat (brandy), mely ez idáig adózatlan termék volt, hiszen a szükséges érlelés miatt nem került ki az adóraktárból. Nagy valószí­nűséggel idén már találkozhatunk e minőségi itallal, melyet a borminősítő intézet kiváló­nak titulált, így kuriózumként nemzeti színű állami zárjeggyel kerül majd a piacra. Márton Jánosné ügyvezető asszony az új törvény el­fogadásának lényegét abban látja, hogy ezzel próbálják megoldani a vámhivatal munka­erőgondját, hiszen a kicsik „megfullasztásá­­val” csökken az ellenőrzöttek száma, így az elvégzendő feladat is. A vállalkozó asszony hozzátette azt is: számukra is nagy terhet je­lent a szigorított nyilvántartás, a kötelező kí­sérő nyomtatványok regisztrálása * * * Most már csak egy megválaszolatlan kér­dés maradt. A bérfőzető gazdák, a gyomorbántalmakra panaszkodók (állítólag a házi pálinka kitűnő orvosság), és a „szesz­testvérek” vajon miként és mikor veszik ész­re először a szeszfőző vállakozók bosszúsá­gait? Mert végső fogyasztóként lehet, rajtuk csattan az ostor, és akkor már nem csak a másnaposság okoz majd gyötrő fejfájást. A törvénytervezet elfogadása (egy a kö­zelmúltban a Deilotte és Tauche nevű könyvvizsgáló cég által elvégzett felmé­rés alapján) a munkanélküliség közel hat százalékos emelkedését, az államkassza akár hat milliárdos többletkiadását jelen­tené. Ezt viszont lehetséges részben megté­rítené az államnak abból a hét milliárd forintos beruházásból származó áfabe­vétel, amely a vendéglátósokat terhelné, mint az átalakítások kényszerű költsé­ge. Aki jelenleg ezt nem képes vállalni, az akár be is zárhatja a boltot, ez elsősorban a kis falusi kocsmák, de esetleg nagyobb vendéglátóhelyek fel­számolásával is lehet egyenlő. Az államnak nyilván az is érdeke, hogy a dohányzásból származó egészség­­ügyi következmények anyagi konzekven­ciái kevésbé érvényesüljenek, ugyanakkor nem várható, hogy az intézkedés követ­keztében az elfogyasztott mennyiség lé­nyegesen csökken. E kívánatos ered­ményt nagy valószínűséggel csak akkor le­het elérni, ha már a gyermekintézmények idejekorán megteszik a szükséges ellenlé­péseket, ám a családokból hozott fogyasz­tói szokások és negatív példák még hosszú ideig megmaradnak egészségrom­boló tényezőként. V. M. ÚJ KONZERV? Az elmúlt héten a paksi Városháza egy . ígéretesnek tűnő üzleti megbeszé­lésnek adott otthont, melyet Herbert Weigl kezdeményezett. A volt konzerv­gyári dolgozók képviselői, küldöttei ta­lálkozhattak Herbert úrral és Bemd Christophe igazgatóval, akik a Weigl Ma­nagement Gmbh vezetőiként, 1996 júniu­sától az egykori Sigma-Ex Kft. résztulaj­donosai voltak (Gombos László „társai­ként”), s akik a felszámolás kezdetekor összetűzésbe kerültek tulajdonostársuk­kal a megoldás, a csőd „túlélésének” kér­désében. Az azóta eltelt jó néhány hónap, s a nem kevés bosszúság sem tántorított el komoly szándékától Weigl urat: újra ter­melő, több száz főnek munkát adó, szi­lárd alapokra helyezett, jól működő konzervgyárral kívánja a - véleménye szerint kiváló minőségű - paksi konzer­­vet újra ismertté és kedveltté tenni, nyugati és keleti piacokon egyaránt, fel­téve ha a gyár egészét kínálják majd fel megvételre. Bár a bíztató koncepciók csupán a megvalósításra várnak, és a nürnbergi vállalat Európára kiterjedő piachálóza­ta adott, konkrétumokról mégsem egyezhettek meg a felek, hiszen az új felszámolóbiztos kezében lesz a megol­dás kulcsa, ő az, aki - remélhetőleg a hi­telezői választmány véleményét is figye­lembe véve - dönt egy újabb pályázat ki­írásáról, mely végleges tartalmát tekint­ve még ismeretlen, így voksolni sem le­het a hivatalos megjelenésig a legígére­tesebb pályázóra. Annyi azonban bizonyos, hogy Herbert Weigl - volt résztulajdonosként - jól is­meri a paksi körülményeket és embere­ket, tisztában van a lehetőségekkel, s ez idáig tapasztalt pozitív hozzáállása is mind amellett szól, hogy hamarosan őt tekintsék városunk legújabb régi beruhá­zójának, annál is inkább, mivel informá­cióink szerint a német üzletember még decemberben megvásárolta a Budapest Bank konzervgyárral szembeni három­száznegyven millió forintos követelését; s a tervei szerint évente húsz millió né­met márka értékű termelést kíván foly­tatni, munkát adva ezzel akár hatszáz ember számára is. Ha minden jól megy, talán már idén ősszel élvezhetjük a nyári konzerv­­szezon munkáinak gyümölcsét, azaz zöldségét. A friss, ropogós, sós vízben el­tett: uborkát. (Volf)

Next

/
Oldalképek
Tartalom