Paksi Hírnök, 1998 (10. évfolyam, 1-47. szám)
1998-02-06 / 4. szám
1998. február 6. Paksi Hírnök kaknak nem tetsző törvény kemény paragrafusai - melyek már az Alkotmánybíróság elé kerültek - szelídülni fognak, életteret hagyva a kisebb vállalkozóknak is. Keresztes János szintén bérfőzéssel foglalkozik, ő azonban Bölcskét és környékét látja el a maga által előállított gyümölcspálinkákkal. Elmondása szerint ők is csak saját fogyasztásra gyártanak, azaz 200 liter alatt (100 hektoliterfokig) termelnek, hiszen így az adó mértéke csupán 390 forint, e fölött azonban 970 forintot kellene fizetni két literenként. Az ő vállalkozásuk egy milliós jövedéki biztosíték fizetésére kötelezett, melyet bankgaranciaként bocsátanak a vámhivatal rendelkezésére. Keresztes János szerint a magas biztosíték fizetése, a szigorított könyvvezetés, a bonyolulttá váló papírmunkák mellett a csökkenő főzetési kedv is akadályozhatja a szeszfőzdék működését. Elmondása szerint már tizenöt éve dolgoznak ebben a szakmában, de a módosulások következtében szinte újra kell indítani a vállalkozást, megfelelve a szigorú előírásoknak. Esetükben, mivel raktározásra nem jogosultak, 24 órán belül kell az italok után az adót befizetni, így szinte nem is marad szabadon használható pénz a kasszában, ezért nem érti igazán a bölcskei vállalkozó, mi célt szolgál ez a szigorítás, még lehetetlenebbé téve a vállalkozók helyzetét. A Györkönyben működő szeszfőzde tevése okozna komoly gondokat, de a kocsmai, italozós, beszélgetős, bluezos hangulat is veszítene értékéből. Aki sörözőbe járt és jár tudja jól, mire számíthat, ha megéhezve, megszomjazva betér ide. Schmidt József, a Diófa kocsma vezetője elképzelhetetlennek tartja, hogy e törvénynek valaki is meg tud felelni. Sok vendéglátós mérlegelni fogja majd, mi kerül neki kevesebbe: átalakítani a meglévő üzlethelyiséget, vagy pedig kifizetni az előírások megszegéséért járó büntetést. A paksi vállalkozót az új törvény emlékezteti arra az egykori rendeletre, mely szerint kilenc óráig nem lehetett szeszes italt árusítani hazánkban. Bárhogy dönt a vállalkozó: átalakít, vagy szelektál, többletkiadással, illetve bevételkieséssel számolhat. A Boogie Club vezetői is megoldhatatlannak és kivitelezhetetlennek tartják a még elfogadás előtt álló rendelet tervezetet; úgy vélik az esetek hetven százalékában eleve az építési adottságok sem teszik lehetővé az átalakítást, az anyagi nehézségekről nem is beszélve. A helyzetüket nehezítheti az is, hogy a paragrafusok csak a külön helységben történő dohánytermékértékesítést engedik meg, ennek hiányában tilos lesz az árusítás, ami megint számos helyen bevételcsökkenést eredményezhet. ? kenysége bővebb, a Vitalis Kft. már kereskedelmi főzéssel is foglalkozik, így a szeszes italok előállításához nekik idén már negyven millió forint jövedéki biztosítékot kell fizetniük, amit bankgaranciaként nyújtanak a vámhivatal felé. Specialitásuk a saját előállítású borpárlat (brandy), mely ez idáig adózatlan termék volt, hiszen a szükséges érlelés miatt nem került ki az adóraktárból. Nagy valószínűséggel idén már találkozhatunk e minőségi itallal, melyet a borminősítő intézet kiválónak titulált, így kuriózumként nemzeti színű állami zárjeggyel kerül majd a piacra. Márton Jánosné ügyvezető asszony az új törvény elfogadásának lényegét abban látja, hogy ezzel próbálják megoldani a vámhivatal munkaerőgondját, hiszen a kicsik „megfullasztásával” csökken az ellenőrzöttek száma, így az elvégzendő feladat is. A vállalkozó asszony hozzátette azt is: számukra is nagy terhet jelent a szigorított nyilvántartás, a kötelező kísérő nyomtatványok regisztrálása * * * Most már csak egy megválaszolatlan kérdés maradt. A bérfőzető gazdák, a gyomorbántalmakra panaszkodók (állítólag a házi pálinka kitűnő orvosság), és a „szesztestvérek” vajon miként és mikor veszik észre először a szeszfőző vállakozók bosszúságait? Mert végső fogyasztóként lehet, rajtuk csattan az ostor, és akkor már nem csak a másnaposság okoz majd gyötrő fejfájást. A törvénytervezet elfogadása (egy a közelmúltban a Deilotte és Tauche nevű könyvvizsgáló cég által elvégzett felmérés alapján) a munkanélküliség közel hat százalékos emelkedését, az államkassza akár hat milliárdos többletkiadását jelentené. Ezt viszont lehetséges részben megtérítené az államnak abból a hét milliárd forintos beruházásból származó áfabevétel, amely a vendéglátósokat terhelné, mint az átalakítások kényszerű költsége. Aki jelenleg ezt nem képes vállalni, az akár be is zárhatja a boltot, ez elsősorban a kis falusi kocsmák, de esetleg nagyobb vendéglátóhelyek felszámolásával is lehet egyenlő. Az államnak nyilván az is érdeke, hogy a dohányzásból származó egészségügyi következmények anyagi konzekvenciái kevésbé érvényesüljenek, ugyanakkor nem várható, hogy az intézkedés következtében az elfogyasztott mennyiség lényegesen csökken. E kívánatos eredményt nagy valószínűséggel csak akkor lehet elérni, ha már a gyermekintézmények idejekorán megteszik a szükséges ellenlépéseket, ám a családokból hozott fogyasztói szokások és negatív példák még hosszú ideig megmaradnak egészségromboló tényezőként. V. M. ÚJ KONZERV? Az elmúlt héten a paksi Városháza egy . ígéretesnek tűnő üzleti megbeszélésnek adott otthont, melyet Herbert Weigl kezdeményezett. A volt konzervgyári dolgozók képviselői, küldöttei találkozhattak Herbert úrral és Bemd Christophe igazgatóval, akik a Weigl Management Gmbh vezetőiként, 1996 júniusától az egykori Sigma-Ex Kft. résztulajdonosai voltak (Gombos László „társaiként”), s akik a felszámolás kezdetekor összetűzésbe kerültek tulajdonostársukkal a megoldás, a csőd „túlélésének” kérdésében. Az azóta eltelt jó néhány hónap, s a nem kevés bosszúság sem tántorított el komoly szándékától Weigl urat: újra termelő, több száz főnek munkát adó, szilárd alapokra helyezett, jól működő konzervgyárral kívánja a - véleménye szerint kiváló minőségű - paksi konzervet újra ismertté és kedveltté tenni, nyugati és keleti piacokon egyaránt, feltéve ha a gyár egészét kínálják majd fel megvételre. Bár a bíztató koncepciók csupán a megvalósításra várnak, és a nürnbergi vállalat Európára kiterjedő piachálózata adott, konkrétumokról mégsem egyezhettek meg a felek, hiszen az új felszámolóbiztos kezében lesz a megoldás kulcsa, ő az, aki - remélhetőleg a hitelezői választmány véleményét is figyelembe véve - dönt egy újabb pályázat kiírásáról, mely végleges tartalmát tekintve még ismeretlen, így voksolni sem lehet a hivatalos megjelenésig a legígéretesebb pályázóra. Annyi azonban bizonyos, hogy Herbert Weigl - volt résztulajdonosként - jól ismeri a paksi körülményeket és embereket, tisztában van a lehetőségekkel, s ez idáig tapasztalt pozitív hozzáállása is mind amellett szól, hogy hamarosan őt tekintsék városunk legújabb régi beruházójának, annál is inkább, mivel információink szerint a német üzletember még decemberben megvásárolta a Budapest Bank konzervgyárral szembeni háromszáznegyven millió forintos követelését; s a tervei szerint évente húsz millió német márka értékű termelést kíván folytatni, munkát adva ezzel akár hatszáz ember számára is. Ha minden jól megy, talán már idén ősszel élvezhetjük a nyári konzervszezon munkáinak gyümölcsét, azaz zöldségét. A friss, ropogós, sós vízben eltett: uborkát. (Volf)
