Paksi Hírnök, 1998 (10. évfolyam, 1-47. szám)

1998-09-11 / 30. szám

Paksi Hírnök 1998. szeptember 11. BEKOPOGTATOK Iegtöbbünknek az is a vágyai I közé tartozik, hogy a napi munka befejeztével, iüetve a hét végeken becsukjuk magunk mö­gött lakásunk ajtaját, egyúttal kirekesszük az idegeneket, vagy éppen azokat az ismerősöket, akikkel nincs közös témánk, ám az élet úgy hozta, hogy il­lendőségből rendre szót keU ve­lük váltanunk. Szóval becsuk­juk az ajtónkat, hogy együtt le­hessünk családunkkal - vagy magunkkal - s nyugodtan él­vezzük a pihenést, az olvasást, a tévézést, vagy akár a hét végi takarítást. S ha mindebből ele­günk van, akkor felüdüléskép­pen meghívjuk barátainkat, vagy hívásukra ellátogatunk hozzájuk egy kis tere-ferére. Persze, a dolog ennyire nem egyszerű, csupán a lényeg áb­rázolását szolgálja. Azt, hogy minden embernek joga van ah­hoz, hogy szabadidejét, a ki­­kapcsolódás óráit azzal és úgy töltse, ahogyan kedvére való. Ezzel szemben hogyan telik a szerda este? Vagy éppen a szombat délután? Csönget ez, csönget az, csönget amaz. Az ember mit tesz ilyenkor? Ro­han ajtót nyitni, ha odaég a hús, hanem, ha „takarítás-sze­relésben” van, vagy nem abban, ha azt kell mondania a telefon­ba budapesti, vagy német is­merősének, hogy „bocsáss meg, csöngettek, pár perc múlva visszahívlak...” S az ember nem azért nyit ajtót, mert bű­nös kíváncsisága hajtja, ha­nem azért, mert jöhet a „távira­­tos postás” valamilyen fontos üzenettel, de figyelmeztetheti a szomszéd, hogy csőrepedés mi­att pár percen belül elzárják a vizet, úgyhogy gyűjtse össze magának a szükséges mennyi­séget az ember, és így tovább... Ezzel szemben ki csöngetett, ki kopogtatott be? Hát nem, a kopogtató cédulák aktuális gyűjtögetőjére gondolok, hiszen ilyen „vendég” normálisan csak négyévenként érkezik két időintervallumban. Bár velük kapcsolatban megjegyzem, mi több, felhívom a figyelmüket, néhányuk elég ostobán teszi a dolgát. Mert egyikük, másikuk imigyen kezdi mondandóját: „kopogtató-cédulát gyűjtünk... Ön kire akar majd szavazni?” Mit lehet erre mondani? Azt, hogy magánügy a dolog, és puff, be az ajtó. Szóval nem az említett cédu­lák gyűjtőire gondolok, hanem például a színes csíkos, mű­­háncs-cekkeresekre, akik haj­szárítókat, valódinak mondott, ízléstelen műbőrdzsekiket, edény- és evőeszköz készleteket akarnának ránk sózni az „év­század legjobb vására” fűzgé­­vel. Ugye, találkoztak ilyenek­kel, akik a lábukat készenlétben tartják, ha netán csukódásra indulna a nyílászáró, s gyors mozdulattal eláüják az útját. Ugye, nem egyszer, nem két­szer olvastunk hasonlóan kezdődött történeteket az újsá­gokban, amelyeknek az lett a végük, hogy a nagy-nagy un­szolásra, árkedvezmény-aján­latra beengedte a portékát kíná­lót a potenciális vásárló a laká­sába. S míg a hálószobába ment a pénzért, egy-két dísztár­gyától, órájától, vagy a hamu­­tálban levő gyűrűjétől megsza­badították az árusok, vagy az ál-fölmérők és ilyenek... „Szeretnénk magával beszél­getni" kezdi az ajtóban a szöve­get a jól ismert nő, aki már leg­alább hetvenedszer csöngetett, vagy kopogtatott be. S máris nyomulna befelé, maga után húzva ifjú tanítványát, s köz­ben monoton hangon el is kezdi mondandóját. S ha az ember el­utasítja, dühödt választ kap, aminek a lényege: akit az imént dicsérni kezdett, az szór­jon átkot arra, aki a kedves in­­vit helyett ajtót csuk(na). De bekopogtat a vadidegen szombaton délután az ember házába, hogy ugyan segítse már ki ezer forinttal, hogy ha­zautazhasson gyermekeihez, unokáihoz a „messzi-távolba”. Zavartalanul döngeti a kaput az is, aki éppen vasárnap dél­után kettőtájt próbál gyerekei­nek használt ruhákat gyűjtö­getni... hogy hétfőn a bizomá­nyiban pénzre, majd a cseme­gében italra csereberélje. Vajon ezek a kopogtatók mi­ként reagálnának, ha őket zaklatnák idegenek az úgy­mond tiltott időben, vagy akár­mikor? VHM Egy várhatóan hosszú távra szóló együttműködési megállapodást írt alá szep­tember 8-án a paksi városhá­zán Herczeg József polgár­­mester, valamint az Első Ma­gyar Ipari Parkokat Fejlesztő és Szervező Kft. ügyvezető igazgatója, Janzsó Tamás. Mint azt Vincze Zoltán, a Paksi Ipari Park Kft. ügyve­zetője elmondta: az amerikai érdekeltségű cég jelentős be­fektetői kapcsolatokkal ren­delkezik, melyek gyors és ha­tékony eredményeknek lehet­nek biztosítékai az ipari park „benépesítésének” érdekében. A fent említett kft. a tervek szerint kisebbségi tulajdonrészt vásárolna a Paksi Ipari Park Kft.-ben és erősítené annak marketing munkáját. Vállalná a befektetők felkutatásának költ­ségeit, és bármilyen haszon - csak sikeres beruházás esetén - a Paksi Ipari Park Kft. tevé­kenységéből fakadó nyere­ségből illetné meg. Az együtt­működésről és annak feltétele­iről az önkormányzat képviselő­testületének kell majd dönte­nie. Janzsó Tamás az együttmű­ködési szándékot azzal indo­kolta, hogy megismerve az or­szágban jelenleg ipari park­ként funkcionáló területek ál­tal nyújtott feltételeket (pél­dául: közlekedés, közművek, hosszú távú fejlesztési le­hetőségek) úgy tapasztalták: a paksi ipari park számottevő előnyökkel rendelkezik. En­nek mintegy bizonyítéka, hogy várhatóan a jövő héten érkezik ide egy közel három­száz főt foglalkoztatni kívánó japán vállalat képviselője is, hogy egy esetleges beruházás lehetőségét megvizsgálja. Ugyancsak a jövő héten jön egy forgatócsoport Paksra, aki a városról és legfőképpen az ipari parkról készít felvételeket egy ké­szülő multimédiás anyaghoz, melyet október végén Japán­ban mutatnak be a befektetők számára. S. E. KIPRÓBÁLT SZIRÉNÁK Ismét szirénapróbát tartot­tak a paksi Atomerőmű­nél. Az erőmű harminc kilomé­teres körzetében szeptember 7-én tizennégy órakor először a „katasztrófa riadó” hangját, majd a „veszély elmúlt” jelzést hallhatta a lakosság. Apróba sikeresnek bizo­nyult, de a tervek szerint a Paksi Atomerőmű a polgári védelemmel és az önkormány­zattal közösen egy emberi hang közlésére is alkalmas új szirénarendszer kiépítésén fá­radozik. I PAKS ES A VAROSKORNYEK HETILAPJA Főszerkesztő: KISS G. PÉTER A szerkesztőség címe: Paks, Dózsa György út 51-53. Pf.: 26. Telefon: 75/311-611. Telefax: 75/313-522. Internet: himok@mail.matav.hu A Paksi Hírnököt kiadja: Paks Város Önkormányzata. Felelős kiadó: Herczeg József polgármester. HU ISSN 0865-560X v Számítógépes munkálatok: Megapress Bt Nyomtatás: DC Nyomda, Paks. (Kéziratokat nem őrziink meg és nem küldünk vissza!) ÉLÉI ÉRDEKLŐDÉS AZ MI PARK IRÁNT

Next

/
Oldalképek
Tartalom