Paksi Hírnök, 1998 (10. évfolyam, 1-47. szám)

1998-06-19 / 22. szám

1998. június 19. Paksi Hírnök interjúalany elégedett a város külső megjelenésével, például főutcájával, mások az igazi vá­rosközpontot hiányolják. Más vélemények szerint a jelentős anyagi ráfordítások kevésbé látszanak meg a városképen, amelyen sokat lendíthetne a városszépítés, és ha az Általá­nos Rendezési Terv egyes ele­mei tervszerűbben valósulná­nak meg. A mélyinterjúk válaszaiból összegezhető, hogy a megkér­dezettek Paksot „kétarcú”, de megfelelően urbanizált telepü­lésnek tartják. Infrastruktúrával való ellá­tottsága komfortossá, kényel­messé teszi, a méretei ember­­léptékűek, vagyis egy „élhető, lakható” város, amely azonban mivel nem szerves fejlődés ered­ményeként jött létre, még ma­gán viseli a volt falusi és nagy­községi település nyomait, ezen kívül egy kívülről jövő fejlesztés illeszkedésének nehézségeit. Óváros és lakótelep. Ez a két főrészre osztottság a meg­kérdezettek válaszaiban a vá­rosrészek elkülönülését és a város szerkezetét is jelzik. A szociológusok szerint a vála­szokban a „megosztottság” nemcsak építészeti, hanem társadalomszerkezeti értelem­ben is jelen van, de benyomá­suk szerint a város egyes meg­határozó személyiségei ezt a kétarcúságot szembenállás­nak tekintik, és ebben az érte­lemben túlhangsúlyozzák, a meglévő különbségeket tuda­tosan felnagyítják. A megkérdezettek megkü­lönböztetnek a két fő városré­szen belül további területré­szeket, így a paksi öreghegy, Malomhegy részt (amelyet „Rózsadombnak” is nevez­nek), valamint a régi falut. A lakótelepen belül az eredetileg felépült városrész mellett az újonnan felépült, nagyon kor­szerű „csalóközi” részt külön­böztetik meg, míg a lakótelep északnyugati részét néhányan Chicagónak nevezik. A roma népesség lakóhelye a lakóteleptől és az óvárostól egyaránt jól elkülönülő Dankó köz. Csupán néhány interjúa­lany említette Paks részeként a négy és fél kilométerre lévő Dunakömlődöt, amely nem kaphat olyan szolgáltatást, mint a többi városrész. Gyapá­­ról csupán egy megkérdezett tett említést. A régebbi ellentétek, elkülö­nülések oldódnak, sőt egyesek szerint eltűntek. Az utóbbi év­tizedekben párhuzamosan mindkét városrészben fejlesz­tések folytak. A lakótelepről sokan családi házas övezetbe költöznek, a lakótelepre pedig az elérhető árú, elviselhető re­­zsijű lakást kereső fiatalok, va­lamint a kényelmet, komfortot kereső idősebbek. Segíti a vá­rosrészek közti elkülönülés ol­dását a jól szervezett tömeg­­közlekedés, az érdekek össze­fonódása, közössé válása, és a régi és új paksi családból szár­mazó fiatalok házasság kötése révén a családi kötelékek me­gerősödése. Megállapítható tehát: az 1990-es évektől napjainkig tar­tó demokratikus városfejlesz­tési politikának köszönhetően felgyorsult az óvárosi város­rész felzárkóztatása, és a vá­rosrészek társadalmi elkülö­nülésének megszűnésében je­lentős szerepe volt és van a la­kásmobilitásnak is. A Pakson végzett szocioló­giai mélyinterjú kéréseire adott válaszok alapján cso­korba szedték a paksi lakóte­lepi környezet és életforma előnyeit és hátrányait egya­ránt. A lakások zöme már itt is magántulajdonba került, ha­bár a tulajdonosok nem a leg­módosabb paksi lakossági ré­tegből kerülnek ki. A lakótele­pen élők számára előny a sok zöldterület, park, a tiszta le­vegő, csend, nyugalom, a jó közbiztonság, a gyerekek biz­tonságát szolgáló zárt játszó­tér, a jó tömegközlekedés, az átlagosnál nagyobb méretű la­kások kényelme, a megfizet­hető kényelmes távfűtés, kor­szerű az infrastruktúra (tele­fon kábelcsatorna, stb). Kis területen koncentrálód­nak, helyben könnyen elér­hetők a széles választékú szol­gáltatások, a gyermekintézmé­nyek, az iskolák, az egészség­­ügyi rendszer, a művelődési, szórakozási, sportolási le­hetőségek. Tipikus helyi lakó­telepi előny, hogy szorosak a szomszédsági kapcsolatok, a kisvárosi zárt közösségből adódóan szinte mindenki is­mer mindenkit Ezek a „szép új világ” - hangulatú megítélések azonban nem egészen egyönte­tűek. Mások például éppen a la­kótelepi életforma, magánélet „nyilvánosságát”, a kisvárosi zárt közösségből adódó életfor­mát tekintik hátrányosnak. Szó­vá teszik a lakás- és gépkocsi feltöréseket, lopásokat, mások egyes kamaszok, fiatal felnőttek vandalizmusát, egyes a lakók és környezetük természetes kap­csolatának megromlását. Egy „nagyon jó” áruház, iparcikk szaküzlet is kellene - vélik -, s jelzik továbbá bizo­nyos iskolák - például a hu­mán képzés - hiányát. Többen észrevételezték a lakótelep hátrányaként a rendelőintézet szűkülő keresztmetszetét, a hiányzó szakrendeléseket, to­vábbá a szolgáltatások szem­betűnő drágulását. Időszerű lenne a tömegközlekedés kor­szerűsítése, egyes helyeken buszmegálló - és a járda bur­kolatok - mozgássérültek igé­nyeit is figyelembe vevő felújí­tása. Mások szerint túlságo­san zavaró némely szórakozó hely, diszkó zajszintje, világí­tás kellene a parkokba, építe­ni kellene lakótelepet elke­rülő utat és - megvédve a zöld­területeket, újabb garázsokat. Nem csupán a lakótelepi la­kosok jobb napi közérzete, ha­nem a jövő szempontjából is fontos lenne a jelenlegi laká­sokból a több generáció egy­üttlakását távlatokban megol­dó megfelelő méretű és elren­dezésű, az idősebbek számára pedig kisebb méretű lakások kialakítása. A paksi lakótelep legégetőbb gondja, ha úgy tetszik legfőbb hátránya, azonban jelenleg mégsem a felsoroltak, hanem a 20 éve épült házak és a közmű­vek fizikai elöregedése. Márpedig - ahogy legtöbben állították -, a lakótelep akkor őrizheti meg funkcióját, érté­két, vagyis vonzerejét, ha fo­lyamatosan figyelnek rá. Ezért vált és az idő előrehaladásával válik elkerülhetetlenné a víz­vezeték-, majd a teljes közmű­csere, és a házakon a hő- és a tetőszigetelés elvégzése. A lakótelep és a város jövőjét a Paksi Ato­merőmű Rt. jövője is döntően meghatározza. S mivel a város önkormányzata részéről hatá­rozott törekvés van az erőmű mellett más munkahelyte­remtő beruházások megvalósí­tására is, van okunk bízni a paksi lakótelepen élő emberek jövőjében. Bubor kisváros a miénk” LAKÓTELEPIEK

Next

/
Oldalképek
Tartalom