Paksi Hírnök, 1998 (10. évfolyam, 1-47. szám)

1998-05-08 / 16. szám

VENDEGEK. Dr. Gilián György azxl|íari|:Kf |es|ce(féjríii és Idegenforgalmi Minisztérium közigazgatási államtitkára, Hegyhát József az IKIM helyeftés áHamtitkára, Hatvani György a Magyar Energia Hivatal főigazgatója és dr. Ördög József az Országos Atomenergia Hivatal vezetője egész napos paksi programjának keretén belül az atomerőművet tekintették meg, majd a Paksi Ipari Parkba látogattak, s végül Bölcskén a falusi turizmus helyi lehetőségeivel, specialitásaival ismerkedhettek meg. A vendégeket fogadta és látogatásuk során elkísérte Herczeg József polgármester és Szabó József, az atomerőmű vezérigazgatója.

1998. május 8. PAKS ÉS A VÁROSKÖRNYÉK HETILAPJA X. évf. 16. szám

7 7 77 7

VÁLASZTÁS ’98 - OK ES MI

MAJÁLIS

Már rég nem dobog úgy az ember szíve május elseje közeledtével, mint annak idején; legfeljebb talán azért izgulunk mindannyian, hogy ne mossa el az eső a szabadtéri rendezvényeket.

Ma, már felnőtt fejjel - köszönhetően a változásoknak is - merőben mást jelent a május elseje. Nincs felvonulás és tribün; nincs ajándék virsli és meggyes traubi; megszűnt az

előző esti alvást is akadályozó bizsergető izgalom, majd a családot megkeserítő gyomorrontás; ellenben van közös főzés, vállalat szervezte családi piknik, a sportpályán színpad, rajta változatos programok; az Ürge-mezőn körhinta, céllövölde és menetenként háromszáz forintos dodgem, és vannak árusok, akik a szalmakalaptól kezdve a gumicukorig, a gyermekruhától kezdve a giccses dísztárgyakig mindent árulnak, még akkor is, ha nem igazán találják meg számításukat, de mondják: a majális mégsem múlhat el nélkülük.

Jobb volt régen - mondják sokan - akkor még volt összetartás és önzés nélküli munkatársi barátság az emberek között; mások viszont kimondottan örülnek az új szokásoknak, a felhajtás nélküli munkaszüneti napnak, mikor nincs kötelező megjelenés, ,jópofizás” és mindenki azt csinál amit jónak talál: kertet kapál,

horgászni megy, vagy éppen pihen.

Kinek a pap, kinek apapné - szól a mondás; egy azonban biztos: a május elsejei családi séta, ne adj isten egész napos szabadtéri program rendszertől, párttól és vállalattól függetlenül mindenképpen kellemes kikapcsolódás, melyre több év múltán is jó érzéssel emlékezhetünk vissza. Főleg akkor, ha amúgy, az év maradék ötvenegy hetében - igen helytelenül - egyetlen egy napot sem szánunk az e fajta kikapcsolódásra.