Paksi Hírnök, 1998 (10. évfolyam, 1-47. szám)
1998-05-01 / 15. szám
1998. május 1. Paksi Hírnök II NEGYVEN MILLIÓS VAGONOK INNEN ; DUNAFÖLDVAEROL... A megye egyik legnagyobb gazdasági szervezett bűncselekményéről tartott sajtótájékoztatót április 23-án a Tolna megyei Rendőrfőkapitányság, ahol elmondták: tavaly augusztus 14-én a MÁV Rt. dunaföldvári vasútállomása feljelentést tett, hogy az Oroszországból érkező hat vagon alumíniumot hamis okmányokkal ismeretlen tettesek eltulajdonították. A nyomozás során megállapították, hogy a Hovis GmbH osztrák cég budapesti kirendeltsége 1997. júliusában összesen 720 tonna alumíniumot rendelt Oroszországból, melyek meg is érkeztek a célállomásra, de az áruból két orosz vagon tartalma, mely az említett hat magyar vagonba raktak át, más útvonalon folytatta útját. A szállítmány a szokásosnak megfelelően Eperjeske állomásra SZMGSZ külföldi fuvarokmánnyal érkezett meg, és Székesfehérvárra az Alcoa-Köfém Kft-nek címeztek. Július 30-án, amikor a szerelvényt elindították a ferencvárosi rendező pályaudvarra, akkor még a külföldi fuvarokmánnyal engedték útjára. Ferencvárostól viszont már a hat vagon hat darab magyar vasúti okmánnyal indult el az eredetitől eltérő útvonalon, Dunaföldvárra. A hat vagon alumínium augusztus 4-én érkezett Dunaföldvár állomásra, ahol a vagonok átvételét Mézes Bálint néven bemutatkozó személy végezte, akinél a székesfehérvári Alcoa-Köfém Kft. bélyegzője volt. A lopott alumíniumot aztán a lehető leggyorsabban értékesítették az elkövetők és szinte három nap múlva már az olvasztó kemencében találták meg a rendőrség munkatársai. A nyomozás során kiderült: Mézes Bálint megegyezik egy záhonyi lakossal T. Bélával, akinek több cége is működik, és aki jó üzleti kapcsolatban állt K. Gábor dunaújvárosi lakossal. A diplomás férfiak profi módon szervezték meg a lopást. T. B. hamis okmányokkal ellopta a hat vagon alumíniumot és eladta K. Gábornak, aki szintén kapcsolatai révén adta tovább. A Dunaföldvárról elvitt fémet harminc millióért értékesítette T. B., K. G. azonban már 34,7 millióért adta tovább, és míg, az olvasztóig eljutott a hat vagonrakomány addig már 47,6 millió forintot taksált. A bűnügyben a TMRF munkatársai a nyomozást befejezték, és az eredményt lopás csempészet, vámorgazdaság, valamint okirat-hamisítás elkövetésének alapos gyanúja miatt vádemelési javaslattal küldték meg a Paks Városi Ügyészségnek. Seregély Erzsébet AZ ANYAK EJJEL SÍRNAK A nnyiszor eszembe jutott: milyen jó, hogy az anyák napxX ját május elsején tartjuk. Május elsején, amikor nyílik a gyöngyvirág. Mert olyan jó adni és kapni ezt az illatos, szeretetet sugalló szerény virágot. Ha adom, vagy kapom, mindig arra gondolok, hogy a saját leveleivel ölelt hófehér harangocskák az anya és a gyermek, a nagymama és az unoka természetes összeölelkezését jelképezik mégpedig úgy, hogy a földből korábban kibúvó levelek önkéntelenül védelmezik a törékeny, fehér virágocskákat. Most arról akartam szólni, hogy valami rendhagyót írok anyák napjára, de e gondolatot születése pillanatában elvetettem, hiszen az anyai szeretet - akárhányon, akármilyen formában, s akárhányszor írtak, írtunk róla - soha nem rendhagyó. Legföljebb bizonyos élethelyzetek teszik azzá, azaz mássá a mindennapok természetes sugárzásához képest. Gondoljunk csak az első gyermek születése előtti hónapokra. Amikor a kismama már beszél magzatához, énekelget neki... Azután a születés pillanatában egészen más szeretet ébred a szívében. S amikor meglátja a még kicsit maszatos, felsíró csöppséget! Csak arra tud gondolni, hogy ilyen tökéleteset a legnagyobb művész sem tud alkotni. S következnek az élet szebbnél-szebb percei, órái, napjai. A baba és az anya egymásra találása, a közös ritmus, ami létükből fakad. Emlékeznek, anyukák, amikor várták a második gyermeküket? Ugye? Azt hitték, hogy a már meglévőt oly nagyon szeretik, hogy ebből az érzésből több már nem fér a szívükbe. És fért. Lett helye a másodiknak, a harmadiknak... Pontosan egyforma részt foglaltak el életükben. Úgy, mintha mérnöki precizitással osztották volna el a szeretet. Pedig nem külső hatalom munkálkodik ilyenkor az emberben, hanem egyszerűen ilyenek vagyunk mi, édesanyák. Sütő András írta, hogy „az anyák éjjel sírnak". Micsoda igazság rejlik ebben az egyszerű mondatban. Amíg ezt így nem olvastuk, amíg így nem összegeztetett bennünk, addig ugye föl sem tűnt e tény. Mert az anyák a gyermekükkel kapcsolatos gondokat könnyeikkel mondják el éjszaka a párnának. Nappal mosolyukkal öntenek erőt beteg gyermekükbe, majd éjszaka a vánkosba borítják arcukat. A családi, anyagi gondokat is megőrzik az éjszakának, hogy kíméljék gyermeküket a bánattól, s a nincsből is vidáman varázsolnak nekik hol ezt, hol pedig amazt. S ezt teszik a nagymamák, a dédik, de nem azért, hogy a lánygyermek, az unoka, a dédunoka is így tegyen, noha jól tudják, hoyg ez nem lesz másként. Mert mihelyt anyává válik egy nő, védelmező gyöngyvirág levéllé lesz. Szomorúan gondolok azokra a nőkre, akik valamilyen okból nem lehetnek anyák. S örülök velük együtt, ha mégis azzá lehetnek. Ha úgy alakul a sorsuk, hogy örökbe fogadha tnak egy, esetleg két gyermeket, ők ugyanolyan anyák, mint mi valamennyien, csupán a gyremekszülés fájdalmas örömében nem lehetett részük. Egy áltálam nagyon tisztelt ismerősöm örökbe fogadott kislánya hatodik születésnapján azt mondta: „Ennél tökéletesebb nem lehetett volna akkor sem, ha a szó legszorosabb értelmében a mi vérünkből, a mi génjeinkből lenne... És nézd, hasonlít is ránk. Mindkettőnkre" - mosolygott, majd elfordidt, hogy Zsuzsi ne lássa szemében a kicsorduló könnyeket. Most pedig azt mondom, gomdolkodjunk mi anyukák, hogy mit főzzünk, mit süssünk vasárnapra, mert ez sem lényegtelen. Ám közben tűnődjünk valami hangulatos programról. Nem! Ezt bízzuk gyermekeinkre. Legyen az az ő ajándékuk a gyöngyvirág mellé. V. Horváth Mária
