Paksi Hírnök, 1998 (10. évfolyam, 1-47. szám)
1998-04-10 / 13. szám
1998. április 10. Paksi Hírnök 11 |ISISlSi§STMffiiTM^^K A dátumokkal mindig baj van. Nem ott és nem akkor jutnak az ember eszébe, amikor kellene. Mindenki felejtett már el házassági évfordulót, vagy évszámot a vizsgán. A következmény: dadogás, hebegés, izzadó tenyér, a kézenfekvő tárgyak gyűrködése. Társadalmi kitekintésben sem különb a dolgok állása: ebben az országban - átjáróház-történelme okán - folyton átnevezik az utcákat: November 7-ről elkeresztelt (s különben is október 25-re utaló) utcákból-terekből Október 23-ra változó helynevek lesznek, az „Április 4” elnevezést viselők meg lehet, hogy visszakapják a dátumot, ha a menetrend előírása szerint pont akkorra leszünk NATO-tagok... „Április 11” a történelemben annak dátuma, hogy a király (I. Ferencz József ő apostoli királyi fensége) végre magyar királyként jóváhagyta azokat az áprilisi törvényeket, amelyeket az 1848-as március 15-ikei forradalmat letiporva, a szabadságharc után éppen Bécs vett semmibe. Egyszóval: Április 11a kiegyezés egyik valóságos ünnepe volt, a polgári kultúra fejlődésének lehetőségéé. Mellesleg nem csak József Attila, hanem Márai Sándor is e napon született; meg is írta: kisgyermekként azt hitte, hogy szülinapi ajándékként lobogózzák fel szülővárosát, Kassát... Akkor még nagy volt az ország, és létezett az Osztrák-Magyar Monarchia. A költők - mi tagadás, tessék a könyvespolcra nézni: költöttek. Ha nem volt miből, akkor számlaszegélyre, papírfecnire írtak, Gyula főúr, a New York kávéház főpincére Budapesten csak felírta a „kis irodalmi imbiszt”, voltaképp tehát hitelre lehetett fogyasztani, mert a fecniken szereplő sorokat később kinyomta a nyomda -, könyv, olvasnivaló, idézhető-szavalható kultúra lett belőlük. Rejtő Jenő P. Howardként, József Attüa vagy Kosztolányi Dezső a saját nevén - mindegyikük ettől lett valaki. Jólszituált családok tiltották leánykáikat a velük való túl szoros ismerkedéstől - a költő mégis csak aféle félvüági ember, legtöbbször beteg, tele adósságokkal, s nincs jólmenő üzlete, havi 200 pengő fixe, és így tovább - még a megyénél sincs egy tiszteletreméltó állása... De volt irodalom, és az emberek olvastak. Sok-sok gazdag családban a „pubi” - miként Molnár Ferenc zseniálisan megírta - dilettánsként szavalt, játszott, „élőképekben” vett részt - de az igazi művészetnek is volt becsülete... József Attila egyszer így tört ki indulatában: „Ha egy vérbeli költő a sz...ros gatyáját teszi egy nyamvadt szerkesztő íróasztalára, azt is tessék kinyomtatni...” És kinyomtatták; egy épphogy érettségivel rendelkező, mások pénzén Párizst járó, az éjszakai világot jobban ismerő lázas szemű fiatalember a Nagyváradi Naplótól versben leírta az épp egzisztáló magyar miniszterelnökről: „Szeressétek őt is, a vad geszti bolondot, Úrnak, magyarnak egyként rongyot” - és a haja szála sem görbült meg. Volt költészet és volt demokrácia Most megjelennek kötetek, elhangzanak beszédek, évszámokat is mondanak - csak éppen nem olvas senki. Nem idézzük azt sem, amit a költők ma írnak. Ott van a tévé a hirdetésekkel. A virtuális világban bámuljuk a csupasz emberi húst, s két költői sor nem zeng fel soha róla bennünk. Azt meg, hogy mennyire van demokrácia, a közeljövő dönti el. A szívünk, a kedvünk, a befogadó készségünk - az mintha kisebb lenne, mint az elődöké volt. Április 11-én kiegyezett a nemzet és az uralkodó. Az idegen császár is magyar királlyá tudott lenni. S ez a költészet napja is. Legalább a legnagyobb ma élő öregbe, a halhatatlan Faludy György életművébe lapozzunk bele e napon. Senki sem fogja megbánni. S egy kissé olyan világot érez majd általa maga körül, amibe jobb elmenekülni a mindennapokból, mint tévéképernyő bárgyú üvege mögé bámulni. Életnek és irodalomnak ne maradjunk passzív fogyasztói, legyünk kreatív és aktív élvezői. A költészet itt van, és úgyszólván ingyen van. Csak az íróink halnak éhen. ROVER TAMAS: APRILISTIZENEGY PÁLYÁZAT Az Ö K O Munkacsoport szeretné, ha stilszerű emblémája lenne. Elkészítésére, megtervezésére pályázatot hirdet. Az embléma legyen találó, egyszerű vonalvezetésű, szimbolikus. Foglalja magába a jelképet és a munkacsoport nevét és címét is. A legjobbnak ítélt munkákat kiállítjuk és díjazzuk. A FÖLD napja rendezvénysorozat keretén belül kerülnek átadásra a díjak. A pályázatokat 1998. Április 15-ig kell eljuttatni az alábbi címre: ÖNZETLENÜL KÖRNYEZETÜNKÉRT OTTHONUNKÉRT MUNKACSOPORT Paks, Tolnai u. 10. ÖNZETLENÜL KÖRNYEZETÜNKÉRT OTTHONUNKÉRT MUNKACSOPORT PAKS, Tolnai u. 10. 75/310-642 Munkacsoportunk tagjai: óvodapegagógusok, tanítók, tanárok, környezetvédelmi, és atomenergiai szakemberek. CÉLUNK: A környezeti, környezetvédelmi nevelés kiszélesítése az oktatási intézményeken túl, eljutva a lakosság többi rétegeihez is. Közösen összeállított munkaterv szerint dolgozunk. Felhívásunk a következő: KÉSZÜL a TOLNA MEGYEI ZÖLD HÁLÓZAT című kiadvány. Várjuk a környezeti neveléssel, környezetvédelemmel kapcsolatban álló szakemberek, civil szervezetek, munkaközösségek, egyesületek, alapítványok, egyéb társulások jelentkezését, bemutatkozó levelét, ami alapján összegyűjthetnénk, rendszerezhetnénk a megyében ilyen tevékenységet folytatók listáját. Ne egymás mellett, hanem együttműködve dolgozzunk, a közös célokért!
