Paksi Hírnök, 1998 (10. évfolyam, 1-47. szám)

1998-04-10 / 13. szám

1998. április 10. Paksi Hírnök 11 |ISISlSi§STMffiiTM^^K A dátumokkal mindig baj van. Nem ott és nem ak­kor jutnak az ember eszébe, amikor kellene. Mindenki fe­lejtett már el házassági évfor­dulót, vagy évszámot a vizs­gán. A következmény: dado­gás, hebegés, izzadó tenyér, a kézenfekvő tárgyak gyűrkö­­dése. Társadalmi kitekintésben sem különb a dolgok állása: ebben az országban - átjáró­ház-történelme okán - folyton átnevezik az utcákat: Novem­ber 7-ről elkeresztelt (s külön­ben is október 25-re utaló) ut­­cákból-terekből Október 23-ra változó helynevek lesznek, az „Április 4” elnevezést viselők meg lehet, hogy visszakapják a dátumot, ha a menetrend előírása szerint pont akkorra leszünk NATO-tagok... „Április 11” a történelemben annak dá­tuma, hogy a király (I. Ferencz József ő apostoli királyi fensé­ge) végre magyar királyként jóváhagyta azokat az áprilisi törvényeket, amelyeket az 1848-as március 15-ikei forra­dalmat letiporva, a szabadság­­harc után éppen Bécs vett semmibe. Egyszóval: Április 11a kiegyezés egyik valóságos ünnepe volt, a polgári kultúra fejlődésének lehetőségéé. Mellesleg nem csak József At­tila, hanem Márai Sándor is e napon született; meg is írta: kisgyermekként azt hitte, hogy szülinapi ajándékként lo­bogózzák fel szülővárosát, Kassát... Akkor még nagy volt az ország, és létezett az Oszt­rák-Magyar Monarchia. A költők - mi tagadás, tes­sék a könyvespolcra nézni: költöttek. Ha nem volt miből, akkor számlaszegélyre, papír­fecnire írtak, Gyula főúr, a New York kávéház főpincére Budapesten csak felírta a „kis irodalmi imbiszt”, voltaképp tehát hitelre lehetett fogyasz­tani, mert a fecniken szereplő sorokat később kinyomta a nyomda -, könyv, olvasnivaló, idézhető-szavalható kultúra lett belőlük. Rejtő Jenő P. Ho­­wardként, József Attüa vagy Kosztolányi Dezső a saját ne­vén - mindegyikük ettől lett valaki. Jólszituált családok til­tották leánykáikat a velük való túl szoros ismerkedéstől - a költő mégis csak aféle félvüági ember, legtöbbször beteg, tele adósságokkal, s nincs jólmenő üzlete, havi 200 pengő fixe, és így tovább - még a megyénél sincs egy tiszteletreméltó ál­lása... De volt irodalom, és az em­berek olvastak. Sok-sok gaz­dag családban a „pubi” - mi­ként Molnár Ferenc zseniáli­san megírta - dilettánsként szavalt, játszott, „élőképek­ben” vett részt - de az igazi művészetnek is volt becsüle­te... József Attila egyszer így tört ki indulatában: „Ha egy vérbeli költő a sz...ros gatyáját teszi egy nyamvadt szerkesztő íróasztalára, azt is tessék ki­nyomtatni...” És kinyomtatták; egy épp­hogy érettségivel rendelkező, mások pénzén Párizst járó, az éjszakai világot jobban ismerő lázas szemű fiatalember a Nagyváradi Naplótól versben leírta az épp egzisztáló magyar miniszterelnökről: „Szeressé­tek őt is, a vad geszti bolon­dot, Úrnak, magyarnak egy­ként rongyot” - és a haja szála sem görbült meg. Volt költé­szet és volt demokrácia Most megjelennek kötetek, elhangzanak beszédek, évszá­mokat is mondanak - csak ép­pen nem olvas senki. Nem idézzük azt sem, amit a költők ma írnak. Ott van a tévé a hir­detésekkel. A virtuális világ­ban bámuljuk a csupasz em­beri húst, s két költői sor nem zeng fel soha róla bennünk. Azt meg, hogy mennyire van demokrácia, a közeljövő dönti el. A szívünk, a kedvünk, a be­fogadó készségünk - az mint­ha kisebb lenne, mint az elődöké volt. Április 11-én kiegyezett a nemzet és az uralkodó. Az ide­gen császár is magyar királlyá tudott lenni. S ez a költészet napja is. Legalább a legna­gyobb ma élő öregbe, a halha­tatlan Faludy György életmű­vébe lapozzunk bele e napon. Senki sem fogja megbánni. S egy kissé olyan világot érez majd általa maga körül, amibe jobb elmenekülni a mindenna­pokból, mint tévéképernyő bárgyú üvege mögé bámulni. Életnek és irodalomnak ne ma­radjunk passzív fogyasztói, le­gyünk kreatív és aktív élvezői. A költészet itt van, és úgy­szólván ingyen van. Csak az íróink halnak éhen. ROVER TAMAS: APRILISTIZENEGY PÁLYÁZAT Az Ö K O Munkacsoport szeretné, ha stilszerű emblémája lenne. Elkészítésére, megtervezésére pályázatot hirdet. Az embléma legyen találó, egyszerű vonalvezetésű, szimbolikus. Foglalja magába a jelképet és a munkacsoport nevét és címét is. A legjobbnak ítélt munkákat kiállítjuk és díjazzuk. A FÖLD napja rendezvénysorozat keretén belül kerülnek átadásra a díjak. A pályázatokat 1998. Április 15-ig kell eljuttatni az alábbi címre: ÖNZETLENÜL KÖRNYEZETÜNKÉRT OTTHONUNKÉRT MUNKACSOPORT Paks, Tolnai u. 10. ÖNZETLENÜL KÖRNYEZETÜNKÉRT OTTHONUNKÉRT MUNKACSOPORT PAKS, Tolnai u. 10. 75/310-642 Munkacsoportunk tagjai: óvodapegagógusok, tanítók, tanárok, környezetvédelmi, és atomenergiai szakemberek. CÉLUNK: A környezeti, környezetvédelmi nevelés kiszélesítése az oktatási intézményeken túl, eljutva a lakosság többi rétegeihez is. Közösen összeállított munkaterv szerint dolgozunk. Felhívásunk a következő: KÉSZÜL a TOLNA MEGYEI ZÖLD HÁLÓZAT című kiadvány. Várjuk a környezeti neveléssel, környezetvédelemmel kapcsolat­ban álló szakemberek, civil szervezetek, munkaközösségek, egyesületek, alapítványok, egyéb társulások jelentkezését, be­mutatkozó levelét, ami alapján összegyűjthetnénk, rendszerez­hetnénk a megyében ilyen tevékenységet folytatók listáját. Ne egymás mellett, hanem együttműködve dolgozzunk, a közös célokért!

Next

/
Oldalképek
Tartalom