Paksi Hírnök, 1998 (10. évfolyam, 1-47. szám)
1998-03-13 / 9. szám
Paksi Hírnök 1998. március 13. EMBERMESÉK A PAKSI CSILLAGVILÁG ✓ Állok a hűvös-hideg szélben a lakótelepi strand fordulójánál, ahol a paksi amatőr csillagászok távcsöveikkel éppen a Hold Aldebarán okkulációt (elfedést) figyelik meg. SZARKA JÓZSEF Az égbolt most nagyon gazdag a fényes csillagokban, ezért a kezdők, mint jómagam is, könnyen tájékozódhatnak az égen. Tizennyolc paksi, illetve Paks környéki amatőr csillagász Dalos Endre úr kitartó, önzetlen munkájának köszönhetően összefogott, hogy az ég titkait közösen vizsgálják meg a paksi amatőr csillagászok, illetve a világűr csillagcsoportjait közelebbről is megmutathassák távcsöveiken keresztül az éppen arra „tévedt” érdeklődőknek. A paksi csillagászok távcsövein keresztül megfigyelhetem a Hold hegyeit, krátereit, völgyeit, rianásait, láthatom, hogy hogyan fedi el mellékbolygónk a Bika csillagkép legfényesebb csillagát, az Aldebarant. Minden erre járó, legyen kisgyermek, vagy felnőtt, szívesen várt és szívesen látott vendég a távcsövek mögött. A tél csillagképei közül a Szekeres (Aurgia) jár a legmagasabban. Február van még, s a télbúcsúztató ideje, hogy csodájára járjunk a csodának, miből megszülettünk, s mi egy napon visszafogad magába mindannyiunkat. Tizenkilenc óra negyven perc, kísérő bolygónk eltakarja szemünk elől a hatalmas csillagot, egy másik bolygórendszer Napját. Megtörtént hát a csillagászati esemény, de nincs vége a mindenség csodái megfigyelésének. Csillagászaink távcsövei fordulnak, a Szinusztól a Tejút sávja mentén dél felé haladva előbb a Vitorla (Vela), majd a Hajógerinc (Carina) csillagképet vizsgálják. Láthatunk az Orion Riggeljétől kiindulva az égbolton kanyargó Eridanusz (Eridanus) folyót egészen az Achneraig. Láthatjuk a Canapust, az égbolt Szíriusz után legfényesebb csillagát, melyet gyakran használnak tájékozódási pontként űrszondák navigálásához, s a legismertebb galaxist, az Andromeda csillagvárost. Kissé fázós természetű ember lévén menekülök könyveimhez. Csillagász barátaim lelkemre kötötték, hogy ne legyek ufómániákus, én mégis kezembe veszem Eric von Draniken könyvét. Alcíme a következő: „Csodák, melyek izgalomban tartják a világot”. A felfedező útra indult író a maja indiánok két kalendáriumáról is szól. Az egyik az indiánok hite szerint létező „Istenek kalendáriuma”, a másik naptár pedig az emberek életét szabályozza. (mózus null I. e. 3114.) A paksi amatőr csillagászok bizonyára megmosolyognak (?), amikor a megfigyelést követően, este visszatértem a Paksi Városi Múzeumba, ahol egyebek mellett a Nap tevékenységét vizsgálták videofilm vetítések segítségével. A film készítői megállapították egyebek mellett a jelenlevő csillagászok meglepetésére, hogy Nap-csillagunk békéje háborgása olyan, mint egy édesanya óvása-intése „állócsillagunk” értünk haragszik, nem ellenünk. -Nem mertem feltenni a jelenlevő paksi asztronómusoknak a kérdést; a körülöttünk végtelenbe tűnő csillagvilágok, ismeretlen planéták a szubsztancia, a mindenség hatalma hol kezdődik, és hol ér véget? Az Univerzum végeláthatatlan térsé, gében megannyi égitestet és jelenséget figyeltek meg a csillagászok, hogy képet kapjanak a táguló világegyetem csodáiról. A Szeniczey Kúria műszerei ma is megvannak, melyet a tatai Kuny Domonkos Múzeum a hatvanas években vásárolt meg. Ebből az anyagból indult meg 1973-ban a tatai Uránia ( ma Városi Csillagvizsgáló). A lejegyzett írások alapján 1905-ben Posztóczky Géza vásárolta meg a Szeniczey műszerparkot, majd fel is állította a távcsöveket erdő tagy ősi csillag vizsgálójában, innen kerültek aztán Tatára. Szeniczey Géza 1858 júniusában született egy jómódú paksi közbirtokos családban. A XIX század elején nagyapja igen jelentős paksi postaállomás tulajdonosa volt. A Petőfi utca 4. szám alatt felállított csillagvizsgálót csupán CSILLAGDA elbeszélések alapján lehet valószínűsíteni. Ezek alapján a tetőn volt egy kiugró rész, ahonnét Szeniczey vizsgálhatta a csillagokat. Ezt azonban az első világháború idején lebontották. Az „igazi,, csillagvizsgálóját a településtől több kilométerre fekvő hegyes-pusztai birtokán állította fel. A korabeli megyei újság, a Tolna Vármegyei Közlöny 1900-ban így számol be a csillagvizsgálóról: „Még kevesen tudják, hogy Tolna vármegyében is van csillagda, melyben Pünkösd napján volt szerencsénk a felállított csillagászati távcsővel a szende Hold vulkanikus eredetű hegyeit betekinteni. A minden szükséges optikai műszerrel ellátott kis csillagdát Szeniczey Géza állította fel Hegyes-pusztáján, mely a pakskölesdi országút mentén fekszik.,, Valószínű, hogy Szeniczey Géza nemcsak nézegette, hanem figyelte is a csillagokat, feljegyzések azonban nem maradtak fenn. Szeniczey Géza 52 éves korában hunyt el, sírboltja a paksi evangélikus temetőben található.
