Paksi Hírnök, 1998 (10. évfolyam, 1-47. szám)
1998-02-27 / 7. szám
Paksi Hírnök 1998. február 27. GAZDASAG TŐZSDE, KLUB A Tolna Megyei Kereskedelmi és Iparkamara az elmúlt héten sajtótájékoztató keretén belül mutatta be az Első Tőzsde Klub alapító szervezetét. A Tolna megyei Első Tőzsde Klub, egy országos hálózat részeként a megyei kamara támogatásával - átérezve a pénzügyi kultúra fejlesztésének, a vállalkozók jövedelmezőbb befektetési lehetőségekhez való segítésének fontosságát - februárban kezdte meg működését Szekszárdon. Az Első Tőzsde Klub munkatársai rendszeres szolgáltatásokkal állnak tagjai részére: folyamatos ismertetőket tartanak a tőzsdéről és a tőzsdei termékekről, befektetési lehetőségekről; heti faxújságokban pedig befektetési javaslatokat, portfoliókat közölnek. Ha nem mulasztotta volna el az elmúlt héten megvenni a Paksi Hírnököt, akkor elolvashatta volna, hogy miről vitatkozott a városépítő bizottság, hogy Paks is a választásokra készül, hogy a konzervgyári ebédlő jéghideg, ám a dolgozók hangulata forró volt a munkásgyűlésen, hogy kinevezték a város áj rendőrfőkapitányát, hogy Németkér polgármestert választott, hogy hogyan és egy nyolcvankilenc éves öregúr Pakson, hogy Komlódon minden adott a labdarúgóknak egy sikeresebb tavaszhoz... Legközelebb megveszi a Paksi Hírnököt? A rendszerváltás éve óta eltelt több, mint hét év. Élveztük előnyét, de leginkább hátrányait: rohamosan csökkenő reálbérek, és életszínvonal, eltűnő középréteg, fokozódó ellentétek a két szélsőséges társadalmi réteg között, és az elkerülhetetlen munkanélküliség. A fogalom jobbára hét éve ismert a magyar lakosság körében; persze az állampárti korban is létezett, a legszigorúbb titoktartás homályában, legkevésbé publikusan. Ma már az. 1990 óta több, mint másfél millió munkahely szűnt meg. Megkülönböztethetünk pályakezdő, időszakos és tartós munkanélkülit, a társadalmi - gazdasági rendszerváltást egzisztenciálisan elszenvedő csoportokat. „Semmittevésük” okai sokrétűek, a folyamatok megismerése nehéz feladat, de mégis megpróbálták: erre az összetett feladatra vállalkoztak az ország munkaügyi központjai, mikor elhatározták, felkutatják a tartós, azaz az egy évnél hosszabb ideje a rendszerükben lévő munkanélküliek munkába állását akadályozó tényezőket, hogy az okok felkutatásával a gondokat enyhíteni tudják. * * * A Tolna Megyei Munkaügyi Központ paksi kirendeltsége is részt vett az országos felmérésben, mely a tavalyi év végén zárult le. Tavaly, január 20-án hatszázhuszonöt fő tartós munkanélkülit regisztráltak a helyi kirendeltség munkatársai; az országos kutatás megkezdésének idejére 491-re csökkent a létszám, de a számadat még így is súlyos. A vizsgálat írásbeli kapcsolatfelvétellel indult, majd személyes elbeszélgetésre hívtak meg mindenkit, mely során a munkaügyi kirendeltség munkatársai a közelmúlt eseményeiről, magánjellegű Szakmunkásképzés, ‘98 problémákról, bajokról és a ritkábban előforduló örömökről diskuráltak a sok esetben fásult, életunt érintettek - mind képzettségüket, mind pedig életkorukat tekintve heterogén - csoportjával, s felajánlották számukra segítségnyújtásukat, az egyre romló helyzetükön talán javítani képes különféle eszközöket. A kiküldött közel ötszáz meghívóból 432-en jöttek el a megbeszélt időpontban, s a közel félórás baráti beszélgetés után csupán huszonhatan(!) jelezték részvételi szándékukat a munkaügyi központ által felkínált több napos tréningre. Az ok a többség számára egyértelmű volt: a legnagyobb és egyetlen segítségnyújtás ezeknek az embereknek a számára a konkrét munkahely felajánlása jelentene valamit, más kiutat életük mélypontjából nem látnak, vagy nem is akarnak látni. Nem veszik figyelembe, hogy gyakran nem megfelelő megjelenésük, hibásan megírt önéletrajzuk, határozatlanságuk az, ami akadálya lehet felvételüknek a kínált állásra. Éppen ennek tudatos kialakítását és elsajátítását szolgálta a felkínált tréning, ahol szakoktató tanította őket az álláskeresés „mesterségére”, s ahol egyik legfontosabb cél az egyén önismeretének kialakítása volt. Hiszen a „kitörés” alapja ez: tisztázni önmagukban és elfogadtatni önmagukkal a fennálló, változtathatatlannak tűnő állapotot, s csak ezek után kerülhetnek előtérbe és alkalmazásra a különböző, hatásosnak tűnő álláskereső technikák. * * * Az elmúlt év végén lezárult kutatást idén megismétlik. A múlt hibáiból tanulva a még hatékonyabb meggyőzés és segítségnyújtás a cél úgy országosan, mint Paks vonzáskörzetében egyaránt. További elképzelések között szerepel az is, hogy kevésbé hatóságként, de szolgáltatóként segítsék e szomorú sorsú embereket úgy, hogy a kapcsolatfelvétel és tréningek után egészen a munkába állásig folyamatosan végigkísérjék sorsukat, együttműködve különböző nonprofit szervezetekkel (például Vöröskereszt, Máltai Szeretetszolgálat). Hiszen nem elég a betegséget, a „gócpontot”, ennek okait megtalálni, gyógyír is szükséges a felgyógyuláshoz. (Volf) M MUNKANÉLKÜLISÉG
