Paksi Hírnök, 1997 (9. évfolyam, 1-48. szám)
1997-02-14 / 5. szám
1997. február 14. Paksi Hírnök 3 MUNKÁSGYÜLÉS, ÉS... Remélem, tudom majd ígére, teimet tartani - mondotta a bevezetőjében Gombos László, a Paksi Konzerv Kft. tulajdonosa, a Sygma Ex Kft. ügyvezető igazgatója a gyár munkásgyűlésén, február 3-án. A tulajdonos első szavait az összegyűlt dolgozók moraja követte - éppúgy, mint azt a kijelentését, hogy a paksi üzem élére új igazgató került, Bán Gábor személyében - ez utóbbi tényt tapssal üdvözölték a munkások, kifejezve az „előddel”, Szeredi Attilával szembeni elégedetlenségüket. „Dolgozni csak pontosan és szépen...” E „formaságok” után a gyűlés légköre, témája a konzervgyárban tartott, hasonló jellegű összejövetelek medrébe terelődött: Gombos úr ígért, a dolgozók kételkedtek és panaszkodtak. A tulajdonos elmondta: a szezonrendszer miatt nem a műszakórákat, hanem az egy évben munkában töltött időt határozzák meg. Azonnali hatállyal (február 1-jével) 15%-os alapbéremelést helyezett Gombos László kilátásba, s célja, hogy további 15%-kal növelje a fizetéseket, ám ez személyes teljesítménytől függ majd, s a szezon kezdetétől, júniustól lesz esedékes. A szakszervezet kevesellte a beígért összeget, hiszen már közel egy éve 30%-os emelésért küzdenek - a reálbér 20%-kai csökkent, a 15% ezért kevés. Gombos úr szerint a béremelés csak lépcsőzetes lehet - hivatkozott a magyar gazdaságpolitika helyzetére, döntéseire, az eladhatóság lehetőségére - illetve annak hiányára, s a konzervgyár előző tulajdonosától átvett adósságokra; az elmúlt években, 218 millió forintot fizettek ki, amely mögött termelés nem volt. Ez az átalakulás rögös útja, amelyet mindenkinek végig kell járni - hangoztatta a tulajdonos - ám: „aki el akar menni, azt nem tartóztatom”. Az elégedetlen dolgozók felháborodása ez utóbbi kijelentés hatására a tetőfokára hágott. Szószólójuk, Tar István tolmácsolta: sokan menekülnének a gyárból, de nem tehetik, mert nem kapnak végkielégítést. Az érdekképviseleti szervezet titkára a munkakörülményekre utalt: nincs bakancs, munkaruha, fűtés - persze, pénz sincs arra, hogy legyen, de Gombos László az elviselhetetlen körülményekre is magyarázatot talált:- Nyugat-Európában mások a munkafeltételek, de ott egy órából ötven percet munkával töltenek a dolgozók, míg Magyarországon csupán harmincöt percet. Optimizálni kell az effektivitást: ellenőrizze mindenki önmagát, szembesüljön saját munkájával - így javulnak a körülmények a teljesítménnyel együtt... Megtudhatták továbbá a dolgozók azt is: a gyár üzleti tervében nem szerepelhet például a targonca cseréje (amelyen nincs fék), mivel állóeszközt, karbantartást sehol nem finanszíroznak, ezekre hitelt nem adnak. A gyűlés fő témája, a béremelés kérdése újból előtérbe került. A tanácskozáson vendégként jelen volt Kállai István, az MSZOSZ Tolna megyei képviselője, aki közelinek érezte az érdekképviselet és a tulajdonos álláspontját a 30, illetve az azonnali 15%-os emelést illetően, ám javasolta bértárgyalások elindítását, bizottságok létrehozásával. A képviselő elmondta: kölcsönösen segíteniük kell egymás munkáját a feleknek, s kollektív szerződésben rögzíteniük elvárásaikat. A néhol parttalannak tűnő viták, a panaszáradat („dolgozunk a semmiért, lehetetlen körülmények között, kifizetetlen túlórában”), végül, úgy tűnik, eredményre vezettek: február 10-vel a bértárgyalások megkezdődnek, s a tulajdonos hajlandóságot mutatott a kollektív szerződés megkötésére. Gombos László a gyűlés záró mondatában így fogalmazott: a Közös Piac felé haladó ország jól működő vállalatává szeretném tenni a Paksi Konzerv Kft.-t - a dolgozók pedig döntsék el: bírják-e a megfeszített iramot?-sólya-ÁRVA FENYŐFÁK November vége felé még örültünk, hogy megjelent az első fenyőfaárus az utcán. Akkor még nem sejtettük, mennyire közönyösen viselkedünk a karácsonyfával. Az ünnepeknek vége, hanyagul eldobált, természetes szépségétől megfosztott karácsonyfák halmaza tudatja a műló ünnepeket. Nem kell messzire mennünk. A főutcán egyébként is örökösen gazos telek telis-tele van a fákkal. Azt bizonyára sokan tudják: az idén a túlkínálat ellenére nem volt olcsó. Most látható, semmit nem ér senkinek. Pedig hasznos anyag, de valóban senki nem tesz érte semmit? A városban a kommunális szolgáltatást végző kft. összegyűjtötte, majd reklámozta, hogy akinek nincs elegendő tüzelője, azok ingyen elvihetik. Begyújtósnak valóban kiváló, de sajnos tüzénél csak akkor melegedhetünk, ha tábortüzet csinálunk belőle. A másik elgondolkodtató kérdés: ebben az esetben, hogy vajon gondoltunk-e rá, hogy környezetvédelmi szempontból nem célszerű ezzel fűteni, mert megemelkedhet a levegő szén-dioxid tartalma. A kérdés igencsak költői, vajon mit tegyünk a megmaradt felhalmozott fenyőfával? A legtöbb város ezeket a fenyőfákat komposztolja. A komposzt pedig kiválóan alkalmas fák, cserjék, növények ültetésénél. Ez aprólékos munka, mert fel kell aprítani a fát, de évek múltán meghozza gyümölcsét. A fenyőfa más szempontból is értékes, tűleveleiből illóolaj és terpentin készül. Már ahol. -ese-
