Paksi Hírnök, 1997 (9. évfolyam, 1-48. szám)

1997-02-07 / 4. szám

Paksi Hírnök 1997. február 7. „MODERNIZÁCIÓS CHARTA 1997” Sokféle gondolattársítás jut eszünkbe, ha azt a szót látjuk leírva, hogy „Charta”. Aki külpolitikával foglalkozik, an­nak a kisebbségekkel, illetve nyelvhasználatukkal össze­függő európai elvárások ígéretei. Aki belpolitikával foglal­kozik, az még emlékszik a Demokratikus Charta tüntetésé­re. Január utolsó napján közel félszáz neves értelmiségi: akadémikusok, nagyvállalati vezetők, tudományos szerve­zetek prominensei egy dokumentumot írtak alá és tettek közzé. A címe: „Modernizációs Charta 1997”. Az öt fejezetből álló doku­­j\ mentumot abban a meg­győződésben hozták nyil­vánosságra, hogy „a tudo­mány társadalmi felelősségét átérezve, s látva egymásra­utaltságát a műszaki haladás­sal, a magyar társadalom egész­séges fejlődését kívánják elő­mozdítani”. Az ország felemelkedésének kulcsát az emberi képességek kibontakozásában látva, csat­lakozásra szólították fel min­dazokat, akik egyetértenek helyzetértékelésükkel és a megfogalmazott célokkal. A jelennel foglalkozva az aláírók mindenekelőtt megál­lapítják: az előttünk álló 20. századnak sem fejlődése, sem veszélyei nem alakulhattak volna ki a tudományos ha­ladás nélkül. Az érzékelhető problémá­kat nem maga a tudomány okozza, hanem az, hogy a megváltozott környezetben is sokak tudata tovább hordozza a 18-19. század mentalitását. Rámutatnak, hogy a humán kultúra és a természettudo­mányok között ma tapasz­talható feszültség mestersége­sen keltett jelenség és törté­nelmi léptékű feladatainkat csak a humanizmus, kutatás, innováció és vállalkozás har­móniája teszi megoldhatóvá. A kortárs történelem siker­­történeteiből tanulva rámu­tatnak: a német, japán vagy legutóbb a koreai fejlődés tit­ka abban keresendő, hogy a képzett emberi erőforrásokat létrehozták és működtetik — minthogy ezek egyike sem nyersanyagokban gazdag or­szág. Van még egy figyelemre mél­tó megállapítása ennek a feje­zetnek: hogy „a múltba vágyó nosztalgiát (a jelen elleni van­dál tiltakozást) leginkább a va­gyonos szülők gyermekei en­gedik meg maguknak”. Az emberi erőforrások ki­képzése az iskolarendszertől függ. Össztársadalmi mére­tekben az iskolázottság hiá­nya szoros összefüggést mutat a munkanélküliséggel, növeli az eltartottak okán az adófi­zetők terheit, sőt a bűnözés potenciális utánpótlását is elő­segíti. Nem véletlen, hogy Széchenyi, Eötvös és Klébels­­berg Kúnó is azt az utat ja­vasolta, amit a mai „ázsiai kis­tigrisek” is bejártak: előbb ok­tatásukat reformálták meg an­nak érdekében, hogy a mun­kaigényes termékek gyártásá­val és exportjával az azokba épített tudást a külfölddel fi­zettessék meg. Hogyan kerül ebbe a prob­lémakötegbe a mai magyaror­szági mindennapi helyzet? „Tehetség” című fejezetében ennek a dokumentumnak rá­mutatnak: a társadalom fele­lőssége, de állami feladattá nyilvánítandó a mindenkori tehetséges felkutatása és gon­dozása. „A magyar iskola ki­emelkedő voltát bizonyítja, hogy számunkhoz képest sok hazánkfia aratott sikert külföl­dön, kapott Nobel-díjat, ala­kította az emberiség kultú­ráját és történelmét.” A Modernizációs Charta sajtóbemutatóján a MTESZ székházában Marx György akadémikus mondta el: a nyu­gati hírszerzés igyekezett fel­tárni a hidegháború megnye­résének folyamatában meg­búvó okokat. Arra a követ­keztetésre jutottak, hogy pél­dául a lökhajtásos repülés, az atomerőmű és a számítógép­építés elmélete és technikája hihetetlen előnyt jelentett a versenyben. Mindhármat ma­gyar résztvevőknek lehet kö­szönni: Kármán Tódor, Szi­lárd Leó és Neumann János nélkül tán másként alakult volna az ezredvég. S míg itthon egy utca sincs róluk elnevezve, a világ inkább szá­mon tartja őket - ami persze mutatja a humán erőforrás­nak manapság kijutó megbe­csülést. Az olvasó ne higgye, hogy egyszerű értelmiségi doho­­gásról volt szó. A kreativitás igénye oly­annyira a sikeres jövő fel­tétele, hogy nem hagyhatjuk elveszni. De amikor szemlé­letváltást sürgettek, nem csu­pán az oktatási rendszerekre költött pénzre gondoltak. Például, ami a sajtót illeti, a tömegtájékoztatás is megkap­ta a magáét (jogosan), amiért a mindennapi szenzációéhség oltárán túl sokat áldozva az aktuális botrányok krónikája vagy (horribile dictu) egyes sportolók sikereinek ünnep­lése lényegesen előkelőbb tá­lalást kap, mint mondjuk a tengerentúlon olimpiai sikert elért, miniszteri kitüntetést is átvett diákolimpikonjainké... Márpedig az oly sokszor hangoztatott és számon kért magyarságtudat ápolásában ez is számítana, példaértékű­vé válhatna, hiszen az elekt­ronikus médiák hatása foko­zottabb, mint az eddig meg­szokottaké. Csak ezúton le­het objektiven kimutatni, hogy „egy népnél sem va­gyunk alábbvalóbbak”. A tanulás, a tudomány, az innováció társadalmi rangjá­nak visszaállítása érdekében tehát - pártállástól és politikai meggyőződéstől függetlenül - összehangolt társadalmi cse­lekvésre hívnak fel mindenkit az aláírók, rámutatva, hogy „a modernizáció nem szimplán pénzügyi, hanem elsősorban tudati kérdés”. És - végigte­kintve történelmünkön és az ezredvég időszerű kihívásán - leszögezik: „Ezer éve sikerült. Most is sikerülnie kell.” Akik egyetértenek ezekkel a megállapításokkal és célok­kal, aláírásos támogatásukat postán elküldhetik az Eötvös Loránd Fizikai Társulat cí­mére: Budapest, 1026, Fő ut­ca 68. Akik csatlakoznak, s felvál­lalják a szükséges tudatfor­málás propagálását, azoknak aláírása többek között Ádám György akadémikus, Czeizel Endre genetikus professzor, Fodor István, az Ericson Hun­gária elnök-vezérigazgatója, Havass Miklós, a MTESZ el­nöke, Marx György akadémi­kus, továbbá Rubik Ernő és Vámos Tibor akadémikus tár­saságába kerül, azok közé, akik tenni szeretnének, s erre szólítják fel mindazokat, aki­ket érdemes. Hogy ez a kis ország ne veszítse el azt a képességét, amiben eddig az élvonalba tartozott: a kreatív emberfők nemzetközi szinten is sikeres erejét. Érdemes végiggondol­ni. Még akkor is, ha nem lesz sem könnyű, sem egyszerű. KÖVÉR TAMÁS Paksi Hírnök PAKS ÉS A VÁROSKÖRNYÉK HETILAPJA Főszerkesztő: KISS G. PÉTER A szerkesztőség címe: Paks, Dózsa György út. 51-53. Pf. 26. Telefon: 75-311-611 Telefax: 75-313-522 A Paksi Hírnököt kiadja: Paks Város Önkormányzata. Felelős kiadó: HERCZEG JÓZSEF polgármester. HU ISSN 0865-560X Szedés, tördelés: Ruskó István, Paks - Képrepró: Umigráf Bt., Szekszárd, telefon: 74-317-895 - Nyomtatás: Hermann Frigyesné, Szekszárd, telefon: 74-316-830. ___________Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza!___________

Next

/
Oldalképek
Tartalom