Paksi Hírnök, 1997 (9. évfolyam, 1-48. szám)
1997-10-17 / 38. szám
Paksi Hírnök 1997. október 17. EMBERMESÉK Mióta önmagára eszmélt az ember, csak jót akar, és jót akar. Mindig is jót akartak uralkodók, mindenféle politikus alkatú emberek, -törvényhozók és törvényeket betartatni „kényszerültek”. Jót akart mindenki. Természetesen elsősorban magának akart jót. Jót akartak azon gondolkodók, akik az ember egyetemessé válása, esetleg pusztulása érdekében tevékenykedtek. Jópofa jóakarók mindannyian. Szarka József írása Mindenféle praktikákkal jött.” Nem láttam át a szitán. Végül kiderült, hogy eladta a földemet, most meg a házam kell neki, mivel ő építkezni akar. Jópofaságának köszönhetően az én házam valóban az ő háza. Most mehetek, - ha ugyan mehetek az idősek, vagy a hajléktalanok otthonába- Nekem jóakaróm az egyik biztosító - mondja Antal. Átrázzák az embert még itt Pakson is. Kocsim összetört, házam tetejéről lefújta az őszi szél a cserepeket, fizettem nekik becsülettel, ahogy illik, de tőlük a szőrözésen kívül semmit sem kaptam. Jópofák. Ha valakik, ők aztán jót akarnak. Ferenc így beszél:- Engem maga ne faggasson politikáról. Ez a Parlament az ország jóakarója. A francba küldeném ezeket a jóakarókat. Megmondom őszintén magának, hogy maga meg én, meg a többi kisember a hülye, hogy tűri. Azért is hülyék vagyunk, mert megszavaztuk, hogy hülyéskedjenek velünk. Eladni lelket, földet, Hazát? Miféle jóakarókról ír maga?- Igazi jólelkű emberek is vannak - mondja egy idős, nyugdíjas pedagógus asszony -Nem bántani, hanem szeretni kell az embert. Tudom, hogy nem könnyű, de hinnünk kell abban, hogy a jóakarók jót akarnak, komolyan gondolják a jótéteményt. JÓPOFA KIS JÓAKARÓK Jól lerendezném én az én jóakarómat - mondja a 74 éves özvegyasszony - élnek még ,jóakaró emberek, meg élni is fognak, amíg ember az ember. Itt van például a vejem. A lányomra és magára íratta darabka földemet, házamat. Egyáltalán nem baj, ha jópofáskodnak egy kicsit. Végülis az a fontos, hogy egymás segítségére legyünk. Ez így volna helyes. Csak nem mindig így sikerül. Mert végtére is „csak” emberek vagyunk. A MEGTÉRÉS BIZONYSÁGA Az elmúlt héten, pénteken a Jézus Szíve római katolikus templomban Eperjes Károly tett tanúságot több, mint száz hívő előtt megtéréséről. A színművész - akit Isgum József, római katolikus pap köszöntött - közel másfél órán keresztül mesélt önmagáról, hitvallásáról. •o VOLF MÓNIKA A nagytemplom padsorai megteltek a figyelmesen hallgató, vallásukat naponta gyakorló fiatalabb, idősebb emberekkel, de voltak olyanok is, akik kíváncsiságuktól és a színész iránt érzett nagyrabecsülésüktől vezérelve mentek el az eseményre. Eperjes Károly elmondta: közel harmincnyolc évig élt az isteni szeretet nélkül, „langyos” katolikus, modernkori farizeus módjára tengette mindennapjait s csak négy évvel ezelőtt találta meg Istent és annak minden jóságát, szeretetét, és ekkor tanulta meg a „szabad akarattal való jó bánást”. Hitvallása szerint az a legnehezebb a mai ember számára, hogy a ,jóra” törekedjék, a sok „rossz” között csak ezt lássa meg, és hiába lehet a mai korban mindent megtenni, amit az ember akar, csak Jót” szabad cselekedni. A mai Magyarországon, a lakosság közel nyolcvan százalékát keresztelték meg, de valójában kevesen tudják, mit is jelent ez. Nem lenne szabad minden csecsemőt a szentelt víz alá tenni, hiszen senki nem tudja garantálni, hogy felnőtt korában igaz hívőként fog élni. Mindenki maga választja ki azt az utat, amit be akar járni, s ha a vallás mellett dönt, felelőssége teíjes tudatában tegye azt, hiszen nekünk, katolikusoknak hét szentségnek kell megfelelni, míg egy ateista számára az egyetlen szentség a saját élete. Mindezek után a fő bűnökről és a nagy tévedésekről beszélt, amiket manapság oly gyakran követ el az ember. Hangsúlyozta: nincs reinkarnáció, újraszületés, hanem csak inkamáció, azaz újjászületés létezik, hiszen Isten senkiben nem születhet újra. Kiemelte azt is, a mai szülők legfőbb bűne, hogy gyermeket nevelni csak szóval és tettel lehet, azaz „ne prédikálunk vizet, miközben bort iszunk”. Amit a szülő mond, azt hasonló tettel erősítse is meg; nyíltan és érthetően beszéljen. Mondjuk el gyermekeinknek, hogy mi is az az abortusz, milyen kegyetlen dolog megölni egy olyan magzatot, akinek már dobog a szíve az édesanya hasában, s milyen iszonyatos bűn, ha egy anya saját magzatának gyilkosává válik. Ne fékünk attól sem, hogy megmutassuk milyen is egy haldokló szenvedése, elmondjuk, mit is jelent ez a szó: halál. Hiszen ha tudatában vagyunk ezeknek a dolgoknak, nem követünk el bűnt, hanem közelebb kerülünk Istenhez, közelebb a lelki megtisztuláshoz. Mindenkinek szüksége van a megtisztulásra, s ne csak a templomban imádkozzunk, hanem otthon is, majd zárásként bocsánatot kért mindazoktól akiket nyíltságával és őszinteségével esetleg megbántott volna * * * Körülbelül „huszadmagam. mai” szerettem volna személyesen is beszélni a művésszel, s egy fotót készíteni róla Önöknek. Eperjes Károly elfoglaltsága, az idő szűkössége miatt nem történt meg. Talán majd egy másik alkalommal erre is lehetőség nyílik.
