Paksi Hírnök, 1997 (9. évfolyam, 1-48. szám)

1997-02-07 / 4. szám

Paksi Hírnök 1997. február 7. 4 VÁROSI MOZAIK Á SZEXUÁLIS KAPCSOLAT NEM SEGÍT A MAGÁNYON Ünnep közeleg vagy csak hétvége - egyre megy Őt senki sem várja, nem kérdezik hol járt és egy társ karjai helyett is csak a négy csupasz fal öleli közre. Magányos, s ez a kínzó gyötrelem lassan elemészti. Nem pusztán magyar sajá­tosság, hogy manapság so­kan választják az önálló, kötöttségektől mentes élet út­ját. Ők választottak. Motivá­cióik - gazdasági, társadalmi tendenciákat figyelemmel kí­sérve - érthetők. Egyre többen vannak azonban a klasszikus értelemben vett magányosok is, s ennek magyarázatául nem elegendő szemrevételezni a megélhetési gondokat, az egy főre jutó életben maradáshoz elegendő költségeket. Ők ugyanis szenvednek. Hogy megértsük őket, nem árt ismer­nünk, mi is zajlik lelkűnkben kapcsolattartás, -alakítás terén. A pszichológus szerint két­féle embertípus létezik kap­csolatteremtés téren: egyikük nehezen oldódó, zárkózott, be­felé forduló. A tudomány úgy ítéli, ő feltehetően alacsony ön­értékeléssel bír, kétkedik ké­pességeiben, bizonytalan. Vá­ratlan helyzetekben - és egy új ismeretség bizony váratlan - kétségbe esik, veszni hagyja. A másik közösség tagja, mely kifejezetten keresi a kapcso­latokat, új ismerősök társasá­gát. Ő - a zárkózott szellem szemében — talán habzsolja az életet, keresi a társat. Ez utóbbi embertípus kevésbé veszélyez­tetettje a magánynak. De mi történjék a társtalan­­nal? Erre bizony nincsenek sé­máink. Próbálkozások ugyan vannak, de igazi megoldás nem mutatkozik. Az idősebb nemzedék szá­mára nem túl egyszerű, még ha hajlandóság mutatkozik is ré­széről a társ találásra. Hangos diszkók, zajos, füstös szórako­zóhelyek nem bizonyulnak tar­tós kapcsolat jó táptalajának. Mit tehetnek? Igénybe vehetik például mások segítségét. Pakson évekkel ezelőtt mű­ködött egy társkereső szolgálat. A közel kétszáz ember nevét, legjellemzőbb adatait tároló iroda aztán valamilyen okból megszűnt, mígnem évekkel ké­sőbb, idén januárban újraéledt. Hogy az igény azóta sem lan­kadt arra bizonyíték, hogy két hét leforgása alatt több tucat telefonáló kért prospektust szolgáltatásaikról és tíz bátor jelentkező már regisztráltatta magát az Új templom utcai he­lyiségben. A megdöbbentő: most sem igazán a klasszikus értelem­ben vett magányos talál társat a közvetítő által. Mint megtudtam: a legtöb­ben szexpartnerre vágynak, ami ugyan a magány egyfajta kompenzációja, ám nem a tartós kapcsolat letéteményese. Aki a kevésbé tartós együttlétre vágyik valószínű nem a zárkó­zott, visszahúzódó. A magány kérdésköre min­denki számára ismert: ki így, ki úgy éli át átmeneti vagy tartós­nak bizonyuló egyedüllétét. Hogy valós, létező probléma, csak nem ejtünk szót róla, az tény, mint ahogy az is, hogy nem alakítottunk ki hatékony eszközöket megoldására vagy megelőzésére. A pszichológus elmondta: igen sok gyermek is küzd ma­gányával. Ilyenkor bezárkóz­nak, emészti őket valami, amit a szülők vagy felismernek vagy sem. A szülői segítséget nem mindig fogadják meg, holott sok esetben náluk a megoldás kulcsa: túlzott elvárásaik, eset­leg saját társtalanságuk okozta terhet teszik gyermekük vállá­ra. Talán többre vágynak szex­partnernél? -pozbai-KLAUDIA, Paksi résztvevője is lesz az országos gitárversenynek, Wolf Klaudia szemé­lyében. A háromévente Vácott meg­rendezésre kerülő verseny területi válo­gatója január 25-én volt Pécsen, ahol a paksi Művészeti Iskolából Szabados Lász­ló tanár úr vezetésével nyolcán is neki­vágtak a megmérettetésnek. Hogy min­denki jól szerepelt és tudása legjavát ad­ta, azt az ezt követő hétfő esti paksi elő­adás is bizonyította, ahol a szokásos fél évi vizsgán bemutatkozott az iskola gitár­tagozata, a legkisebbektől a legnagyob­­bakig. Wolf Klaudia, aki a Vak Bottyán Gim­názium első osztályos tanulója, ötöd­évesként játszott a vizsgahangversenyen. Neve bizonyára sokaknak ismerősen GITÁRRAL cseng, az ifjú leányzóval sok helyütt talál­kozhattak már. Többek között a Tehet­séges Paksi Fiatalok Alapítvány díjkiosz­tó ünnepségén, a Ki Mit Tud? megyei döntőjén, ahol prózát mondott és gitáro­zott. Rendszeresen műsorokat szervez a Vöröskereszt ifjúsági elnökeként, verset mond - mindemellett várják a próbák, a gyakorlások. Jelenleg készül a márciusi háromnapos versengésre, majd - vár­hatóan májusban a zeneiskolával koncer­tezni mennek Ausztriába. A „szép” zenék fognak meg - feleli Klaudia arra a kérdésre, hogy mit játszik szívesen. A tanár úr hoz egy listát, amiből választhatok, mert jól el­játszani csak azt lehet, ami igazán közel áll a szívemhez. préházi KATI ZÜRICHBEN. VÁRÓLISTÁN Svájcba utazott a közelmúltban Kóti Katalin. Az igen ritka érrendszeri megbetegedésben szenvedő kislányt egy héttagú orvosdelegáció fogadta egy zürichi klinikán - tudtuk meg az édes­anyától, Kóti Lajosnétól. A szakemberek megállapodtak abban, hogy Katalint várólistára veszik, ami azt jelenti, hogy fél éven belül visszahívják, majd tüzetesebb vizsgálatnak vetik alá és csak ezt követően nyilatkoznak a gyó­gyulást hozó műtétről. A több mint 10 éve tartó küzdelemben ismét felcsillant egy reménysugár.

Next

/
Oldalképek
Tartalom