Paksi Hírnök, 1997 (9. évfolyam, 1-48. szám)
1997-09-05 / 31. szám
1997. szeptember 5. Paksi Hírnök EGÉSZSÉGÜGY Á FÜST EGYRE TÖBBE KERÜL • •• KOPORSÓSZÖGEK - ARANYBÓL • VOLF MÓNIKA (Folytatás az 1. oldalról) A betegek gyógyítása viszont mint jól tudjuk, igen sokba kerül, tehát az egyre üresedő “ TB-perselyt” valamilyen módon pótolni kell. Az egyik megoldás a Népjóléti Minisztérium álláspontja szerint az lehetne, hogy a dohánygyárak adózott eredményükből egy meghatározott összeget fizetnének az egészségügyi alapba, hogy így segítsenek a dohányos betegek gyógyításában. Ez a döntés viszont több dolgot maga után vonhat: az amúgy is drága cigaretta árát újra emelik, emelhetik a dohánygyárak, hogy eredményességüket így tuclják kompenzálni. Az áremelkedés egyenes következménye lehet a feketekereskedelem további élénkülése is. Másik megoldásnak pedig az tűnhet, hogy magasabb TB-járulékot fizessenek azok, akik nem tudnak lemondani szenvedélyükről, hozzájárulva így a későbbi - cigaretta által okozott - betegségük kezeléséhez. Ugyanis a cigaretta árához - tetszik, nem tetszik -, óhatatlanul hozzá kell adni az egészségügyi konzekvenciákból adódó többletköltséget is. * Megkérdeztem néhány helybéli lakost mit gondol e témáról. P. Adrienne, a Györkönyi utcából helyesnek találja azt, hogy szankcionálni próbálják a “füstölgést”, hiszen a nem dohányzók akaratuk ellenére kénytelenek elviselni mások káros szenvedélyét. V. Jánosné, a Kishegyi útról úgy gondola, hogy talán visszafogó erő lehet a magasabb járulék, azt viszont kétségekkel kezeli, hogy megállapítható lesz-e: mekkora a szükséges emelés, amely ellensúlyozná az egészségügyi kiadásokat. Rujdemé, aki a Tolnai úton lakik csak egy újabb állami “turpisságot” vél felfedezni a tervezett járulékemelésből, mert mint Rend a lelke... Izsák Jenő karikatúrája mondja, mi a garancia arra, hogy a most befizetett többlet oda kerül ahol szükség van rá, s vajon ki fogja megmondani, hogy az a tüdőrák, amiben a páciens szenved a cigaretta miatt alakult-e ki, vagy egyéb káros környezeti hatás eredménye. A megkérdezett dohányosok, így többek között Juhász Attiláné, a helyi Távközlési Centrum dolgozója, egyértelműen ellenzi a magasabb járulékot, s nem hajlandó egy forinttal sem többet fizetni, mint eddig. Szerinte minden embernek joga eldönteni: dohányzik, vállalva ezzel az esetleges további következményeket. Azt viszont nem látja be, hogy káros szenvedélye másokra egészségkárosító hatással van, sőt e szenvedély miatt kialakuló betegségek gyógyítása minden adófizető pénztárcáját is mélyen érintheti. Hiszen az egészségbiztosítás egyre növekvő pénzhiányát nekünk, állampolgároknak kell megfizetni. Bár kialakulóban van az az új szemlélet, amely egyre inkább a dohányosok megkülönböztetésére, sőt elkülönítésére törekszik, igazán a társadalom ez iránti érzékenysége még nem fejlődött ki. Megkérdezve néhány paksi munkahelyet (Polgármesteri Hivatal, Tolna Megyei Ruhaipari Szövetkezet, MATÁV Paksi Távközlési Centrum, Városi Könyvtár, stb.) kiderült: kyelölt dohányzóhelyek már vannak, azonban a “játékszabályokat” igen kevesen tartják be. Természetesen vannak kivételek, mint például a bölcsődék és a könyvtár, ahol a gyermekek illetve az olvasóközönség védelme az elsődleges szempont, és erre - némileg -, már a szükséges morál is tekintettel van. "■TJgyelőre Magyarországon, így Pakson is, hiába van a tiltó tábla, a megkülönbözető jelzés, a dohányosok ott, akkor és annyit dohányoznak, amennyit a tüdejük bír. Egyelőre. A “JÖVŐ Drogok Nélkül” Alapítvány és a városi egészségnevelés az idei évben először drogellenes kortárssegítő tábort szervezett 13-16 éves diákok számára. Az öt napos, ingyenes napközis tábornak, s a részt vevő 26 fiatalnak -akik között nem csak Pakson, hanem a város környéki településen élők is voltak- a Városi Művelődési Központ adott helyet augusztus 25-29-ig. HAPCI! Augusztus 15.-én zárult le az A az allergiavizsgálat-sorozat, amelyet az “Együtt A Parlagfű Ellen” Alapítvány szervezett és pártfogolt. Sokan igénybe vették a szolgáltatást a betegek közül, akik közül legtöbben a most virágzó parlagfűre allergiásak. Városunk lakosságának mintegy tizenöt százaléka szenved a gyomnövény pollenje okozta kellemetlen tünetektől. * * * Egyre több elvarázsolt emberrel találkozunk az utcán. Ezeknek a fiira kis lényeknek résnyire szűkült, könnyes szemük van, többnyire látva a szájuk, tízlépésenként tüsszögnek. Amikor egy másik elvarázsolnál találkoznak, egyszavas kérdéseket tesznek fel egymásnak, egyszavas válaszra várva:- Parlagfű?-Feketenadály! - aztán megértőén legyintenek, és tovább poroszkálnak. Máshoz nem is igen szólnak, bizonyos kisebbségi társadalmi létben élnek három hónapig, morózusak és irigykednek arra, aki kap levegőt. Csák egymással társalognak szívesen, a közös téma ürügyén: megbeszélik, ki milyen gyógyszert szed, ki milyen rosszul alszik- vagy egyáltalán nem alszik- éjszaka. Az elvarázsoltak kedvenc tévéműsora a pollenjelentés, cseppet sem bírják elviselni a dohányfüstöt, ugyanakkor nem engedik kinyitni az ablakot. Orrspray -vei és szerncseppekkel teletömött, papírzsebkendőkkel bélelt táskákkal szerelik fel magukat, s úgy várják az esőt, mint a Messiást. F uldokolva, kialvatlanságtól szenvedve minden évben megígérik maguknak az allergia varázspálcájának érintésétől köhögő-tüsszögő méregzsákká változottak: a következő nyáron elutaznak oda, ahol nem nő fű, és nincs virág -mondjuk, az Északi sarkra. -sólya-