Paksi Hírnök, 1997 (9. évfolyam, 1-48. szám)

1997-08-29 / 30. szám

Paksi Hírnök 1997. augusztus 29. TANÉVKEZDÉS, OKTATÁS ISMÉT SZEPTEMBER Azon a napon mindig rossz volt az idő. Mintha az égiek is szolidaritást gyako­roltak volna az udvaron egy­begyűlt gyereksereggel, néha csepergett is az eső, ilyenkor úgy képzeltük, minket sirat­nak ott fenn, hiszen elképzel­ni sem lehet borzasztóbbat, mint, hogy kéthónapi megsza­kítatlan semmittevést az isko­la állandó elvárásai váltsanak fel. Emlékszem, alig húsz tár­sammal annyira sajnáltuk ma­gunkat, hogy miközben az igazgató úr előadta az arra az évre szóló, - egyébként az is­kolában eltöltött nyolc esz­tendő alatt alig egy-két kifeje­zésében változott - dogmát, úgy képzeltük, ez az év kicsit más lesz, mint a többi, elvégre hatodik, hetedik... osztályo­sok, nagyok lettünk, akik már az Életre készülnek. Hittünk a szavakban: “tanulj, hogy meg­felehess az Élet diktálta elvá­rásoknak, ne törtess...” Aztán kikerültünk az ele­miből, végigjártuk, amit lehe­tett, részt vettünk féltucat év­nyitón, ahol az aktuális igaz­gató fejünkre szórta a köte­lező miheztartást, mindvégig fenntartva az illúziót: ha ta­nulsz, magad alakíthatod a sorsod... Az Élet iskoláját járom, nin­csenek évnyitók-zárók. Egyáltalán nincsen pi­henőidő. Ha életben akarok maradni, nem válogatom a szépnek tűnő demagógiát a dogmától külön, s gyorsan túlteszem magam azon a meg­változtathatatlan tényen: az életben maradás egyetlen esz­köze a törtetés. Sokszor eszembe jutnak azok a bizo­nyos szeptember elsejei bo­rús napok, ahol egy órára el­hitették velünk: ez az év más lesz, mint az előző, azt, hogy irányíthatjuk életünket, hogy a tudás hatalom. Lehet, hogy félrevezettek?- P. I. -A Vak Bottyán Gimná­zium és a Tolna Megyei Pedagógiai Intézet szervezésében kétnapos ta­nácskozáson vett részt az el­múlt héten csütörtökön a me­gye több, mint húsz települé­séről érkezett pedagógus, másnap pedig a paksi iskola­­igazgatók. Az összejövetelt a Soros Alapítvány jóvoltából rendezhették meg a paksi pe­dagógusok. Dr. Rosner Gyulá­­né igazgatónő, C. Szabóné Ko­­csinszky Ilona, valamint Kár­páti Istvánná, a gimnázium ok­tatói egy másfél éves tanfo­lyam sikeres elvégzését kö­vetően most megosztották ta­pasztalataikat a többi oktató­val a tekintetben, hogy hogyan készítsék el szűkebb-tágabb környezetünkben a szakembe­rek a pedagógiai programot. A megbeszélésen TANÍTSUNK, DE HOGYAN? Az 1998. szeptember l-el életbe lépő Nemzeti Alaptantervnek fontos részét képezi a pedagógiai program, melyet minden iskolának a NAT beve­zetéséig el kell készítenie. • POZBAI ILDIKÓ Természetesen elképzelése­ik a megvalósítást il­letően a különböző iskolákban oktatóknak már van, Pakson az első nap résztvevői mindössze tájékozódhattak arról, hogy ed­dig mi volt Tolna megyében a tanítás gyakorlata általános il­letve középiskolai szinten, majd megbeszélték, mi is le­gyen a jövőben a vezérlő elv. A második nap, amikor bel­terjes környezetben, pusztán a paksi iskolaigazgatók, és ér­deklődő tanerő vett részt a Paksi Halászcsárda különter­mében a megbeszélésen, sajá­tos feladat kidolgozását hatá­rozták el a pedagógusok. Köz­tudott, hogy ma minden szülő megválaszthatja, azt, hogy me­lyik iskolában tanítássá gyer­mekét. Információik a válasz­tás tekintetében azonban meg­lehetősen hiányosak, hallomá­sokra, intuíciókra szorítkozók. Tapasztalatok szerint sok esetben a szülők megfogal­mazzák azt a félelmüket, hogy amennyiben év közben iskolát kell váltania gyermeküknek, nem tudni, mennyire nagy a szakadék a két iskola eltérő tanítási programja közt, így gyermekük lemaradhat az új környezetben a társai által már elsajátított ismeretektől. Ezt kiküszöbölendő, a tanács­kozás második napján arról tárgyaltak a pedagógusok, hogy miként lehet a közel tel­jesen elkészült programcso­magokat az átjárhatóság bizto­sítása érdekében összehangol­ni. A cél letéteményese állás­pontjuk szerint egy olyan vizs­garendszer bevezetése, mely egy minimális egységes tu­dásszint meglétét biztosítaná, és mérné. A tervek szerint a hatodik és a nyolcadik osztály elvégzését követően tehet a ta­nuló vizsgát. Ez persze nem volna kötelező. A készülő programcsomag minden isko­lában hasonló, elveiben meg­egyező volna. Ez tenné le­hetővé a vizsgarendszert is. A programcsomag elvi össze­hangolása mellett gazdasági kérdésekről is szó esett a peda­gógustanácskozáson. Koráb­ban az önkormányzat képvi­selő testületé olyan határoza­tot fogadott el, melyben az is­kolák normatív finanszírozását fektette le. Ennek lényege, hogy a ténylegesen oktatásra szánt költséget, elválasztva a korábban összetartozó dologi kiadásokkal, egységesen finan­szírozza majd az önkormányzat minden iskolájában Pakson. Az összejövetel értékelé­séről a képviselő testület oktatási, kulturális, és sportbi­zottságának elnöke, dr. Fe­­renczy Istvánné úgy nyilatko­zott, hogy miután közel nyolc­van százalékig az iskolák igaz­gatói elkészítették a már emlí­tett programcsomagot, nin­csen akadálya, hogy azt a ne­velőtestület elé terjesszék, mindenki saját iskolájában, majd a képviselők is megtár­gyalják, és lehetőség szerint támogatásukról biztosítsák, hogy jövő szeptemberben az abban foglalt elvek szerint lát­hassanak munkának a paksi pedagógusok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom