Paksi Hírnök, 1997 (9. évfolyam, 1-48. szám)
1997-08-29 / 30. szám
Paksi Hírnök 1997. augusztus 29. TANÉVKEZDÉS, OKTATÁS ISMÉT SZEPTEMBER Azon a napon mindig rossz volt az idő. Mintha az égiek is szolidaritást gyakoroltak volna az udvaron egybegyűlt gyereksereggel, néha csepergett is az eső, ilyenkor úgy képzeltük, minket siratnak ott fenn, hiszen elképzelni sem lehet borzasztóbbat, mint, hogy kéthónapi megszakítatlan semmittevést az iskola állandó elvárásai váltsanak fel. Emlékszem, alig húsz társammal annyira sajnáltuk magunkat, hogy miközben az igazgató úr előadta az arra az évre szóló, - egyébként az iskolában eltöltött nyolc esztendő alatt alig egy-két kifejezésében változott - dogmát, úgy képzeltük, ez az év kicsit más lesz, mint a többi, elvégre hatodik, hetedik... osztályosok, nagyok lettünk, akik már az Életre készülnek. Hittünk a szavakban: “tanulj, hogy megfelehess az Élet diktálta elvárásoknak, ne törtess...” Aztán kikerültünk az elemiből, végigjártuk, amit lehetett, részt vettünk féltucat évnyitón, ahol az aktuális igazgató fejünkre szórta a kötelező miheztartást, mindvégig fenntartva az illúziót: ha tanulsz, magad alakíthatod a sorsod... Az Élet iskoláját járom, nincsenek évnyitók-zárók. Egyáltalán nincsen pihenőidő. Ha életben akarok maradni, nem válogatom a szépnek tűnő demagógiát a dogmától külön, s gyorsan túlteszem magam azon a megváltoztathatatlan tényen: az életben maradás egyetlen eszköze a törtetés. Sokszor eszembe jutnak azok a bizonyos szeptember elsejei borús napok, ahol egy órára elhitették velünk: ez az év más lesz, mint az előző, azt, hogy irányíthatjuk életünket, hogy a tudás hatalom. Lehet, hogy félrevezettek?- P. I. -A Vak Bottyán Gimnázium és a Tolna Megyei Pedagógiai Intézet szervezésében kétnapos tanácskozáson vett részt az elmúlt héten csütörtökön a megye több, mint húsz településéről érkezett pedagógus, másnap pedig a paksi iskolaigazgatók. Az összejövetelt a Soros Alapítvány jóvoltából rendezhették meg a paksi pedagógusok. Dr. Rosner Gyuláné igazgatónő, C. Szabóné Kocsinszky Ilona, valamint Kárpáti Istvánná, a gimnázium oktatói egy másfél éves tanfolyam sikeres elvégzését követően most megosztották tapasztalataikat a többi oktatóval a tekintetben, hogy hogyan készítsék el szűkebb-tágabb környezetünkben a szakemberek a pedagógiai programot. A megbeszélésen TANÍTSUNK, DE HOGYAN? Az 1998. szeptember l-el életbe lépő Nemzeti Alaptantervnek fontos részét képezi a pedagógiai program, melyet minden iskolának a NAT bevezetéséig el kell készítenie. • POZBAI ILDIKÓ Természetesen elképzeléseik a megvalósítást illetően a különböző iskolákban oktatóknak már van, Pakson az első nap résztvevői mindössze tájékozódhattak arról, hogy eddig mi volt Tolna megyében a tanítás gyakorlata általános illetve középiskolai szinten, majd megbeszélték, mi is legyen a jövőben a vezérlő elv. A második nap, amikor belterjes környezetben, pusztán a paksi iskolaigazgatók, és érdeklődő tanerő vett részt a Paksi Halászcsárda különtermében a megbeszélésen, sajátos feladat kidolgozását határozták el a pedagógusok. Köztudott, hogy ma minden szülő megválaszthatja, azt, hogy melyik iskolában tanítássá gyermekét. Információik a választás tekintetében azonban meglehetősen hiányosak, hallomásokra, intuíciókra szorítkozók. Tapasztalatok szerint sok esetben a szülők megfogalmazzák azt a félelmüket, hogy amennyiben év közben iskolát kell váltania gyermeküknek, nem tudni, mennyire nagy a szakadék a két iskola eltérő tanítási programja közt, így gyermekük lemaradhat az új környezetben a társai által már elsajátított ismeretektől. Ezt kiküszöbölendő, a tanácskozás második napján arról tárgyaltak a pedagógusok, hogy miként lehet a közel teljesen elkészült programcsomagokat az átjárhatóság biztosítása érdekében összehangolni. A cél letéteményese álláspontjuk szerint egy olyan vizsgarendszer bevezetése, mely egy minimális egységes tudásszint meglétét biztosítaná, és mérné. A tervek szerint a hatodik és a nyolcadik osztály elvégzését követően tehet a tanuló vizsgát. Ez persze nem volna kötelező. A készülő programcsomag minden iskolában hasonló, elveiben megegyező volna. Ez tenné lehetővé a vizsgarendszert is. A programcsomag elvi összehangolása mellett gazdasági kérdésekről is szó esett a pedagógustanácskozáson. Korábban az önkormányzat képviselő testületé olyan határozatot fogadott el, melyben az iskolák normatív finanszírozását fektette le. Ennek lényege, hogy a ténylegesen oktatásra szánt költséget, elválasztva a korábban összetartozó dologi kiadásokkal, egységesen finanszírozza majd az önkormányzat minden iskolájában Pakson. Az összejövetel értékeléséről a képviselő testület oktatási, kulturális, és sportbizottságának elnöke, dr. Ferenczy Istvánné úgy nyilatkozott, hogy miután közel nyolcvan százalékig az iskolák igazgatói elkészítették a már említett programcsomagot, nincsen akadálya, hogy azt a nevelőtestület elé terjesszék, mindenki saját iskolájában, majd a képviselők is megtárgyalják, és lehetőség szerint támogatásukról biztosítsák, hogy jövő szeptemberben az abban foglalt elvek szerint láthassanak munkának a paksi pedagógusok.
