Paksi Hírnök, 1997 (9. évfolyam, 1-48. szám)
1997-08-29 / 30. szám
Paksi Hírnök 1997. augusztus 29. VÁROSI MOZAIK Napjainkban igen elterjedt a fiatalok körében a görkorcsolya használata. Bizonyára mindannyian találkoztak az utcán bő nadrágos, baseball-sapkás, korin száguldó fiúkkal, lányokkal. S valószínűleg önök is láttak már a Kishegyi úton lefelé száguldókat. Mi jutott eszükbe? Hogy milyen ügyesek vagy milyen vakmerőek és milyen balesetveszélyes mindez? korín innen, korín túl.. HÍREK, RÖVIDEN Az államalapító Szent István l ünnepén magasrangú kitüntetéseket adományozott Magyar Bálint művelődési és közoktatási miniszter a budapesti Néprajzi Múzeumban. Kiemelkedő szakmai munkája elismeréseként a Szinnyei József nevét viselő díjazottak között lehetett Herczeg Ágnes, a Paksi Városi Könyvtár vezetője is. * * * Kernné Magda Irén Városunk: Paks címmel a képviselő testület korábbi felkérésére helytörténeti tankönyvet írt, melynek szakmai bemutatóját kedden délután tartották a Városi Múzeum tanácstermében. A szakma neves előadója, dr. Szabolcs Ottó egyetemi docens ismertetőjét Bencze Barnabás, Takács Miklós, Till Józsefné és Valentiny Zoltánné egészítették ki. A szakmai bemutatón a paksi általános iksolák igazgatói, és történelemtanárai ötleteket kaptak arra, hogyan is építsék be a tankönyv ismeretanyagát a helyi tantervbe. * * * A nagydorogi önkormányzat testületi ülésén ismét téma volt a víz minősége, és a megoldást biztosító klórozó megvalósulása. Pincési László polgármester arról tájékoztatta a képviselőket, hogy szeptember 30- ig átadják azt a klórozó helyiséget, mely biztosítja a jobb minőségi vizet a lakosság számára. Mint ismeretes: a nagydorogi víz nitrit és ammonium tartalma jóval nagyobb a megengedettnél, és az önkormányzat pénzeszközei is végesek. Az idei évben elkülönített hatmillió forintból hárommillió-hatszázezer forintot fizettek már ki arra fővezeték építésre, mely a két vízmüvet (Tolna és Nagydorog) összeköti. • KISS KATA Talán ezzel is felzárkózunk a nyugati országok életstílusához... A legifjabb generáció egyértelműen az amerikai életvitel csodálója, magában hordozója. Gondoljunk csak a graffitikre, amelyek száma néhány év alatt a duplájára nőtt,a számítógép előtt hosszú órákat eltöltő akár öthat éves gyerekekre, akiket nem igazán csábít például egy futball, vagy egy kirándulás lehetősége, de gondolhatnánk a chips, hamburger, cola fogyasztására is...ami igazán “amerikais”. A gyerek azt látja, hogy az álmok országában a vele egykorúak hatkeréken száguldoznak, aztán a kirakatban is megpillantja a háromsoros korit, és ekkor már nincs menekvés: meg kell kapnia. Mindez rendben leime, ha nem egy négy éves lábára kerülne, aki nem biztos, hogy meg tud állni vele az úttest előtt. Nagy probléma továbbá, hogy a legtöbb gyerek rögtön elkezd száguldozni a járdákon könyök- és térdvédő használata nélkül. A profik ezek nélkül ki sem mennek az utcára, a kezdők azonban úgy gondolják, hogy kellemetlen ebben a szerelésben mutatkozni. Pedig fontos lenne, mivel ezek sok sérüléstől óvják meg a korisokat. Akit profiként tartanak számon a görkorcsolyás berkekben, az biztosan nem úszta meg a tanuló éveket kéz- vagy lábtörés nélkül. Nemrégiben egy felháborodott szülő panaszkodott, mivel hároméves gyermekét a járdán elütötte egy görkorcsolyás. A kislány több helyen megsérült, a korisnak azonban semmi baja nem lett. Sokan tehát eleve ellenségesek a korisokkal... okkal, ok nélkül. Vannak, akik szeretnék kitiltani őket az utcákról, de az utca ugye mindenkié, és ez nem vezetne semmi jóra. Lassan társadalmi feszültség adódik ebből a problémából, jobb lenne ezt még csírájában elfojtani. Hogy mi a megoldás? Van -e megoldás? Talán egy kijelölt kori pálya, ahol nyugodtan gyakorolhatnánk, mint a lakótelepen, ahol egy parkolóban senkit nem zavarva kicsik és nagyok egyaránt hódolnak szenvedélyüknek- mondják a korisok. Sakkor vajon nem fognak a járdán, vagy még rosszabb esetben az úttesten száguldani? Reménykedjünk...
