Paksi Hírnök, 1997 (9. évfolyam, 1-48. szám)

1997-07-25 / 25. szám

Paksi Hírnök 1997. július 25. 4 KONZERVGYÁR (Folytatás az 1. oldalról) Agyárban se villany, se víz, se telefon - a tulajdonos a távközlési és az áramszolgálta­tó társaságnak sem fizetett, és nem fizetett július 10-én a 145 dolgozónak, akik immár egy hónapja kényszerszabadságu­kat töltik, munkájuk alapvető feltételei hiányoznak, csak az üres konzerves dobozokból van bőség... A banknál - a szakszervezet­tel lefolytatott tárgyalások eredményeként - a gyár dolgo­zóinak bérét elkülönítették ab­ból a bevételből, amely a rak­tárkészlet értékesítéséből szár­mazott, s július 17-ére gyűlt össze annyi pénz (4 millió 677 ezer Ft), mely a járandóságot fedezi. Ám az egyhetes késés bosszúságával érkező kétkezi munkások 17-én többórás vára­kozás után megtudhatták: most is hiába jöttek... A helyszínre érkező Dr. Fe­­renczy István kereskedelmi, és Herczeg Józsefné termeltetési igazgató-helyettes, valamint Theobald Márta szakszervezeti titkár felvette a kapcsolatot a külkereskedelmi bankkal. Az MKB illetékes szakembere kö­becslések szerint - közel har­minc kamionra való, a megren­delő által már kifizetett, vám­udvarban tárolt áru - jórészt magozott meggy, savanyúság - a gyár területén marad. Telefa­xot küldtek a külkereskedelmi banknak és a tulajdonos Kft.­­nek is: állítsák le a Paksra indu­ló kamionokat. Másnap, július 18-án Gombos László Paksra érkezett. Ismét ígért, ezúttal „csak” fizetést, melyhez - vélte - a bankkal olyan megegyezés szükséges, melyben a hitelintézet jóvá­hagyja a csekken levő teljes összeget. Gombos László ek­képp indokolta álláspontját: nem tehet különbséget a Sygma-Ex Kft. és a paksi gyár dolgozói között, akiknek egy­mással szolidaritást kell vállal­niuk. Közösségvállalás ide, vagy oda: a paksiak levelet küldtek a külkereskedelmi bankhoz: egyezzenek meg itt a gyárban, a dolgozók előtt július 21-én, délután. * * * A megbeszélt időpontban né­mi késéssel csupán Gombos László érkezett meg. A bank képviselői telefaxon tájékoztat­„visszafogásáról” majd áttért annak ismertetésére, hogy tava­lyi évtől már nem volt verseny­­képes az üzem: nem gyártott, mert nem tudott volna eladni, a piac nem működött. Nem vál­tott ki szimpátiát a 145 dolgozó körében Gombos úr álláspont­ja, mely szerint a Sygma-Ex Kft. hitelképes, kölcsöneinek nagy részét visszafizette. Hangoztat­ta azt is: számára érthetetlen, miért utasítják el a bankok sor­ra hitelkérelmeit. A konzerv­gyár jövőjét illetően az igazgató csupán ígért: a finanszírozási gondok megoldásával az üzem mestere e fórumon lehetőséget kapott arra, hogy eloszlassa a dolgozók kételyeit a felől, hogy nem tettek meg mindent a gyár­ban létrejött áldatlan helyzet el­kerülésére, majd orvoslására. Sződi képviselő beszámolt ar­ról, a termelés feltételeit igye­kezett javítani, hivatalos fóru­mokon, a Földművelésügyi Mi­nisztériumnál, az Agrárrendtar­tási Hivatalnál is kilincselt kon­zervgyár-ügyben, eredményte­lenül. A polgármester vastag paksamétával szolgált bizonyí­tékként az üzem megmentésé­ért, a dolgozók munkahelyének FINITA LA COMMEDIA? zölte: fizetés nem azért nincs, mert pénz sincs, hanem azért, mert a tulajdonos, Gombos László aláírásával kiállított csekken közel egymillió forint­tal - a Sygma-Ex Kft. dolgozói bérének megfelelő összeggel - több szerepelt, ám a bank csu­pán a Paksi Konzerv Kft. járan­dóságát adhatja ki... Új csekk kellett tehát, új aláírással, ám az aláírásra jogosult ügyvezető igazgató külföldön tartózko­dott. .. A dolgozók úgy döntöttek: engedetlenségi mozgalmat indí­tanak. Váltott műszakban le­folytatott demonstrációjukra megkapták a paksi rendőrkapi­tányság engedélyét, és öt fős csoportokban a teherporta ka­puihoz vonultak, mondván: amíg nincs fizetés, addig a -ták a dolgozókat: nem látják ér­telmét az újabb kilátástalan vi­tának, hiszen a tulajdonos együttműködése hiányzik - mu­tatja ezt az is, hogy elutasította a bank által elkészített válság­­kezelési koncepciót. A pénzin­tézet elvesztette bizalmát a Sygma-Ex Kft. iránt, ezért nem szándékozta kifizetni a csekken szereplő teljes összeget. Végül Gombos úr mégis meg­érkezett a dolgozók bérével és, mint mondta, hosszú tárgyalá­sok eredményeként hozhatta el a munkások járandóságát. Az ügyvezető igazgató az ed­dig megszokott tartalommal töl­tötte fel beszámolóját: szólt a Sygma-Ex Kft. által felvásárolt adóságállományáról, a gyár pia­ci részvételének egykori ered­ményességéről, a befektetések működése és a dolgozók fizeté­se is biztosított lesz. Lapunknak adott rövid inter­jújában Gombos úr elmondta: a hitelező válságkezelési koncep­ciója meglátása szerint .na­gyobb veszteséget hozott volna a gyárnak. A csőd elkerülése céljából jelenleg német és ame­rikai befektetőkkel, valamint egy magyar szakvállalkozással folynak tárgyalások, ám a Sygma-Ex Kft. számára a paksi üzem olyan fontossággal bír - a hosszú évek alatt kialakított (és soha meg nem valósult - a szerk.) felvirágoztatási-koncep­­ció miatt -, hogy akár a befek­tetők megszerzését is kockáz­tatná annak érdekében. Sződi Imre a választókerület országgyűlési képviselője és Herczeg József a város polgár­megtartásáért tett lépéseire, s osztotta Sződi Imre véleményét azzal kapcsolatban: lehetősége­ik végesek, a konzervgyár fi­nanszírozása nem lehet felada­tuk, de bíznak a bankban, a tu­lajdonosban. Herczeg József öt­száz forintos ÁFÉSZ-utalvá­­nyokkal érkezett, a fizetés is­mételt elmaradása esetén az alapvető létfeltételükben vesz­élyeztetett fizikai munkások­nak szánva azokat. Agyár dolgozóival több szervezet is szolidaritást vállalt. Konkrét válasz, hogy ál­lásidejükre kapnak-e majd fize­tést, nem érkezett, így előrebo­­csátották: ha augusztus 10-én is hiába várnak járandóságukra, drasztikusabb eszközökhöz fo­lyamodnak, és kezdeményezik a gyár felszámolását.

Next

/
Oldalképek
Tartalom