Paksi Hírnök, 1997 (9. évfolyam, 1-48. szám)

1997-01-31 / 3. szám

Paksi Hírnök 1997. január 31. (5 VÁROSI MOZAIK KÍNÁBA TARTANAK... Pekingbe utazik egy gyerek­delegáció keretében a paksi Mazsorett Csoport két tagja és kísérőként velük tart a csoport vezetője Prokobné Tóth Mária. Fehér Nikolettet, a Vak Bottyán Gimnázium tanulóját és Kiss Melindát, aki a Balogh Antal Katolikus Iskola diákja 350 gyerek közül választották ki a 12 fős küldöttségbe - tudtuk meg Prokobnétól, aki szintén pályázat útján került a csapat­ba. A Gyermekbarátság Alapít­vány pályázatára figyelt föl a Városi Könyvtár, így paksiak is JÓ NAPOT, MI ÚJSÁG? 1980 óta dolgozik Pakson. Az akkori Munkás Művelődé­si Központ vezetője kereste meg és kérte fel 17 évvel ez­előtt egy - már akkor széthul­­lóban lévő - táncegyüttes ve­zetésére. Az együttes mára 200 tagot számlál és közre­működésével több mint 1000 iskolás és óvodás gyerek is­merkedik a néptánccal és a népzene hagyományaival. A Paksi Városi Labdarúgó Szövetség játékvezetői bi­zottsága - az elmúlt évek­hez hasonlóan — 1997-ben játékvezetői tanfolyamot szervez. A jelentkezési határidő: 1997. február 15. Jelentkezni lehet: Paks, Polgármesteri Hivatal, 7030 Paks, Dózsa Gy. út 55-61. Telefon: 75/311-277/179-es melléken Dallos Tibornál. Neve egybefonódott a Tűz­­virággal - ő Mádi Magdolna.-A magyar néptánc hagyo­mány, örömünket, bánatun­kat meséli el - kezdi beszélge­tésünket a koreográfus. - Né­ha kirándulunk ebből a for­mavilágból és más gondola­tokat, érzéseket is „belecsem­pészünk” műsorunkba. Az el­adhatóságra törekszik min­denki, de nem ettől gazda­godnak az emberek. Igen ám, de ha nem ezt csináljuk, senki sem lesz kíváncsi ránk. Reper­toárunkban magasabb érték­rend is képviselteti magát, hi­szen valamit el akarunk mon­dani a közönségnek. Néhá­­nyan azt mondják összeférhe­tetlen a néptánc a táncszínhá­zi törekvéseinkkel. Eklektikus - fölvállalom. De azzal együtt vállalom föl, hogy az eklekti­­kusság csak eszköz, hogy mi­nél több gondolatot adhas­sunk át a közönségünknek. Ez egy nagy küzdelem, ami­ben nehéz megtalálni és fönn­tartani az egyensúlyt.- Éppen a közelmúltban, január 22-én ünnepeltük a Magyar Kultúra Napját.-A XX. század nem vevő az autonóm kultúrára. Milyen század és milyen ország az, aminek a kultúrája koldussá válik? Pironkodva álljon oda kilincselni az egyetemi tanár, az író vagy akár a művész, ha el akar érni valamit? A kreati­vitás az amiből a civilizáció fölépült. De ha ez az intéz­ményesült világunk nem tö­rődik azzal, amiből létrejött, akkor önpusztító, elveszett.- Hiszem, hogy a Tűzvirág Európa-szintű kultúrát kép­visel. Most is több tucat meg­hívás szól a világ minden tájá­ra. Azzal azonban nem értek egyet, hogy egy útra húszezer forintonként kell összeszedni a repülőjegy árát - de ez már a piac. A mindennapi, gazdasá­gi küzdelem.- Pesszimistának tűnik.-Pedig optimista vagyok. Pesszimista az, aki nem bízik önmagában. Én tudom, hogy mit akarok csinálni mind em­beri, mind színpadi értelem­ben. Többek között azt is, hogy néhány dolgon elgon­dolkodjanak a nézőink.-Magyarország egy héten át megmutathatta önmagát Írországban a Magyar Napo­kon. Hatalmas sikert aratott a Tűzvirág. Dublin kulturális fellegvárában 1200 ember 20 percig állva tapsolt az együt­tesnek.- A bőrünkön éreztük az ér­tékkülönbséget, azt, hogy ná­vállalkoztak a megmérettetésre -sikerrel. A kéthetes küldetés során egy hetet Pekmgben, egy hetet pedig a tengerparton tölt majd el a delegáció. Megmásszák a Kínai Nagyfalat, megcsodálják a Buddha-központot, hajóznak a Sárga-tengeren, egy szóval a távol-keleti ország minden eg­zotikumát megtapasztalhatják. Június 27-én indulnak útnak az ifjú diplomaták, de addig is akad még bőven tennivaló, hi­szen az alapítvány a felét fizeti a költségeknek, a hiányzó össze­get szponzorok segítségével te­remtik elő. Mindehhez hozzá­járul a megyei és a paksi önkor­mányzat, de várják további tá­mogatók jelentkezését. luk más értékrendbe tartozik a kultúra. Csak egy példa: egy tízezer lelket számláló kisvá­rosnak külön táncszínháza volt! Ez nem pénz, inkább mentalitás kérdése.- Számomra a legnagyobb élményt az ott élő emberek je­lentették, akik legyenek akár sztárok, akár utcaseprők, mind toleránsak, nyitottak, kedvesek és szakítanak ma­guknak időt arra, hogy más nemzetek kultúrája előtt tisz­telegjenek.- Kinek adja tovább a hólabdát?-Till Józsefnének, a Móra Ferenc Általános Iskola igaz­gatójának. Milyen elképze­lései vannak, hogyan lehetne a jelenleg fennálló iskolarend­szert jobbá tenni? PRÉHÁZI

Next

/
Oldalképek
Tartalom