Paksi Hírnök, 1997 (9. évfolyam, 1-48. szám)

1997-06-20 / 23. szám

1997. június 20. Paksi Hírnök Telefonhívás jött szerkesz­tőségünkhöz június 10- én. A régen jó hírű Konzerv­gyár ma nem fizet, és a munka is két három napra elegendő - mondják a telefon túloldalán. Két órakor a dolgozók a so­rompó előtt gyülekeztek, csendesen, elkeseredetten vá­laszt várva mikor kapják kéz­hez fizetésüket, de a várva várt válasz nem akart megszületni. A Konzervgyár tulajdonosa Gombos László legutoljára két hete mutatkozott banki szak­emberek kíséretében, de a dol­gozókkal nem állt szóba. Bán Gábor igazgató sem volt jelen, a többi vezető pedig csak azt tudta elmondani, hogy Gom­bos úr számláján jelenleg nincs pénz, és banki tárgyalá­sokat folytat. Ezen a napon nemcsak a fizetés nem érke­zett meg, de a családi pótlé­kot, a gyest, GYED-et sem fi­zették ki, pedig a vállalat csak kifizetőhelyként működik. A dolgozók egyébként is ne­héz körülmények között vég­zik a munkájukat, télen nem volt fűtés, munkaruhát nem kaptak, és a védőruhát is csak ritka esetben kerül a dolgozók kezébe. A gépek elavultak, már-már életveszélyesek. A berendezéseket jelzálog terhe­li, telefonvonalukat kikapcsol­ta a MATÁV, mert egymillió fo­rint összeg fölött van a tarto­zás. Gombos Lászlót több ízben kerestük, több telefonszámon is, üzenetet is hagytunk, hogy hívjon vissza minket, de nem tudtuk felvenni vele a kapcso­latot. A MATÁV illetékesei megerősítették a telefonok ki­kapcsolásáról szerzett infor­mációinkat, de arra sehol sem kaptunk érdemben választ, hogy teljesítette-e a Konzerv­gyár a TB kötelezettségeit. Amikor még válogathattak... Vida István személyzeti ve­zető elmondása alapján, a cég pénzügyei Budapesten inté­ződnek, és az itt lévőket nem avatják be a szigorúan titkos ügyekbe. Másnap fél háromkor ismét gyülekező volt a kapunál, száznegyvenöt dolgozó várta fizetését, amit késve bár de mindenki átvehetett. Arról nem tudtunk információt sze­rezni, hogy ki hozta a pénzt, de egyenlőre a fizetési kötele­zettségnek eleget tett a Kon­zervgyár. Az már igazán más­lapra tartozik, hogy munkát nem hoztak a pénzzel, pedig legtöbb helyen beindult a bor­sószezon, és sem szerződés, sem zöldség nem érkezett ez idáig. A régen kistermelők megél­hetésének kiegészítésére szol­gáló felvásárlás megszűnt, a nagybeszállítók sem állnak már sort sorukra várva, a dol­gozók pedig még mindig ké­szárút csomagolnak. A földek visszaadásával megindulhatott volna egy folyamat a termelők és a feldolgozó között, mely kike­rülve a köztes piacokat mind­két fél számára tisztességes megélhetést biztosított volna. EZÜSTÖS BOROK A borkóstolásnak - egyfaj­ta rítus, egy gazda vagy gazdaság borainak megisme­rése. Ilyenkor egy földrajzi tér­ségben gazdálkodó borterme­lő által legjobbnak tartott bo­rait ízleljük. így volt ez a Tolna Megyi XLI. Borversenyen is, ahol termelők és kereskedők nevezhettek bo­raikkal. A háromszáztizenegy jeligével leadott bormintát hat zsűri pontozta, a hetedik a csúcszsúri pedig a legjobbnak minősített borokat bírálta kü­­löndjjra Ennek a versenynek az érdekessége, hogy az óborok szerepeltek kiválóan, az újbo­rok viszont elmaradtak a vára­kozástól. Ennek oka, hogy a ’96-os évjáratú borok minősége szerényebb volt az előző évek­hez képest, hiszen igaz, hogy az ősszel sok szőlőt szüreteltek a gazdák, de minőségben csak közepesre sikerült az akkori termés, mert a tavalyi év oly rendkívüli volt, amely csak tize­nöt-húsz évenként fordul elő. A szőlő vegetációs időszakában kétszáznegyvenhárom óra nap­fény hiányzott, talán ez a ma­gyarázata, hogy ízben, zamat­ban, kicsit alulmaradt az azt megelőző évtől. A bizottságok negyvenhárom arany, százkét ezüst és hetvenhét bronz érmet adtak át, harminc bort viszont kizártak a versenyből. Németh László a Tolna Me­gyei FM hivatal főkertésze, a borverseny egyik rendezője kérdésünkre válaszolva el­mondta, ritka, hogy ennyi bort kizárjanak, de ez az év a bor­termelők szempontjából ezüs­tös évnek számít. Mi sem bizo­nyítja jobban, hogy a paksi ter­melők sem tudtak arany érmet hozni, de ezüstöt annál többet. Természetesen itt az is köz­rejátszik, hogy a paksi gazdák nem neveztek óborra, az új borok viszont ezt a képet mutatják. KONZERVGYÁRI „UBORKASZEZON”- Kovács úr, a fogászat két ajtóval odébb van...

Next

/
Oldalképek
Tartalom