Paksi Hírnök, 1997 (9. évfolyam, 1-48. szám)

1997-04-18 / 14. szám

Paksi Hírnök 1997. április 18. ATOMERŐMŰ A HORGÁSZOK JÓL KIFOGTÁK (Folytatás az 1. oldalról) László Pál, az Atomerőmű Horgászegye­sületének elnöke nagyon sajnálja a tör­ténteket, de nem a vezetőség dönt ebben — mondja, hanem a közgyűlés. Nagyon sok összetevője van ennek a problémának — mint mondja —, új vezetőséget akarnak vá­lasztani, a régi pedig nem akar ebben az ügy­ben érdemben dönteni, még olyan szinten sem, hogy a közgyűlés elé terjessze a 200 jegy sorsát. A legfőbb probléma azonban a gazdasági háttérben van, amiről az egyik fél nyilatkozik, de csak feltevései vannak, a má­sik nem szeretné, ha napvilágot látna. Egy nyugdíjas éveiben járó bácsi, aki a Paksi Sporthorgászok oszlopos tagja, még kosárban hordta a halasó kialakításakor a kis halakat, minden társadalmi munkán részt vett: — Fáj, hogy ennyi év után nem járhatok horgászni, pihenni oda. Kifogásolják, hogy mi jóval több halat fogunk, mint az Atomerő­mű Egyesületének tagjai, a tagdjíat pedig nem nekik fizetjük be. —Valóban magasabb a fogási átlaguk, mint a miénk — mondja László Pál és hoz­záteszi: lehetősége volt bárkinek, hogy kér­je a tagfelvételét, hiszen a kettős tagságot nem tiltja a szabályzat, volt, aki élt vele. A szintén nyugdíjas nagy ho-horgász bá­csi szintén fájlalja, hogy nem mehet a tóra, mert a két jó barát együtt járt le a vízre. — Sok mindenben vádolnak bennünket, én nem mondom, hogy alaptalanul, de én rendesen vezettem a fogási naplót, ha hív­tak, hát mentem dolgozni, ott voltam a tele­pítéseknél. László Pál: — A megállapodásban az is benne van, hogy hozzájárulnak a telepítés­hez a paksiak, de tudomásom szerint hat év alatt egy alkalommal történt meg. Ember vagy horgász legyen, aki a sok nyitott kérdésre megfelelő választ tud adni, de amint megtudtuk, valóban bárki kér­heti a tagfelvételét az Atomerőmű Horgásze­gyesületébe, de már így is nagyon telített a létszám. A vállalkozási szerződésben viszont rögzítve van: az üresedett létszámot elsősor­ban a PA Rt. dolgozóinak tartják fenn, utána jöhetne a paksi lakosok számításba. Hogy mi lesz a két horgászegyesület jó kapcsolatának sorsa, az már a következő közgyűlésen dől­het el, de még ez sem biztos. Azt viszont már tucíjuk, hogy a közeljövőben tartják a köz­gyűlésüket az Atomerőmű horgászai és új ve­zetőséget fognak választani. Seregély Bejárat, vagy kijárat? A BŰNÖK NEM ÉVÜLNEK • V. Horváth Mária Előző számunkban Bűn és bűnhődés? címmel figyelemreméltó kutató­munkájának eredményét írtra meg mun­katársunk arról, hogy milyen rendelet, il­letve utasítás szabályozza, hogy kik és milyen feltételekkel vagy engedélyek bir­tokában dolgozhatnak Magyarországon nukleáris létesítményben, azaz a paksi atomerőműben. Már akkor kiderült, hogy vannak rendelkezések, ám több pontjuk titkosított. Ez azt jelenti, hogy titkos rendelkezések nyomán fölmond­hatnak az erőműben, illetve az erőmű te­rületén dolgozóknak. Az utóbbiak külső cégek munkatársai, de már öt-tíz... éve végzik munkájukat az atomerőműben. Mint kiderült, több ilyen dolgozó szintén öt-tíz évvel ezelőtt valamilyen bűncselek­ményt követett el, például kocsmai vereke­désbe keveredett, s akkoriban néhány hó­nap felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte a bíróság. Azóta ezek a cselekmények elévül­tek, az illetők évek óta megkapják az erköl­csi bizonyítványt. Ám mégis úgy tűnik, hogy réges-régi bűnükért menniük kell. Ez számukra teljességgel érthetetlen, azt pe­dig el sem tudják képzelni, hogy az atom­erőmű — a szóban forgó utasítás végrehaj­tója — kitől és miért kapja az információ­kat az évtizeddel ezelőtt elkövetett vétkek­ről, illetve az elkövetőkről. Bátorfi György ezredes, Tolna megye rendőrfőkapitánya arról tájékoztatott, hogy a bűncselekményt elkövetett szemé­lyekről a főkapitányság informálja a Paksi Atomerőmű Rt.-t. Ám mint hangsúlyozta, nem azt közlik, hogy az illetők mit követ­tek el, hanem kizárólag a nevüket. A főka­pitány a 15/1982. belügyminiszteri utasí­tásra hivatkozott, amely az atomenergia alkalmazásával kapcsolatos rendészeti feladatokról szól, illetve a végrehajtásá­ról, a 3/1982. (V.6.) BM. számú rendeletre. Elmondta Bátorfi György azt is, hogy a rendelkezések nem jogi, hanem biztonsági okokkal támaszthatók alá. Vagyis valóban elévült bűncselekményekről van szó, ám az utasítás szerint nukleáris létesítmény­ben nem dolgozhatnak olyan emberek, akik szándékos bűncselekményt követtek el. Az utasítás arról is rendelkezik, hogy nukleáris létesítményben csak azok dol­gozhatnak, akiknek az alkalmazásához a rendőrség megadta a hozzájárulást. Mint kiderült, a rendőrség korábban nem terjesztette ki a rendeletben foglaltakat a külső cégeknél dolgozókra, ám most közöttük is elkezdte a vizsgáló­dást, hiszen az atomerőmű területén — függetlenül attól, hogy külső vagy belső munkatársakról van-e szó — dolgozók alkalmazási feltétele a rendőrhatósági hozzájárulás. Ez egyben arra is utal: elő­fordulhatnak olyan esetek, hogy sokéves „külsős atomerőműves” munkavégzés után mondanak föl embereknek. Olya­noknak, akik főnökeik és munkatársaik megelégedésére végezték munkájukat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom