Paksi Hírnök, 1997 (9. évfolyam, 1-48. szám)

1997-04-11 / 13. szám

Paksi Hírnök 1997. április 11. 1D EMBERMESÉK KISS IMRE, DUNAKÖMLŐDI GAZDÁLKODÓ hat hektár föld birtokosa. A negyvenkilenc esztendős férfi a szüleitől reá ma­radt két kataszteri holdhoz a tsz-től még vásárolt a Sánc-hegy ol­dalában további területeket. Óriások és törpék Az adakozó óriás azért lett ada­kozó, mert mindent, és min­denkit felülmúló jólétben élt, így aztán úgy döntött, hogy segít valamelyest a szegény törpéken. Ideje volt, szakított időt arra, hogy megbeszélje önmagával, ho­gyan is áll a helyzet azokkal a tör­pékkel, akiknek ő a hatalmasságát köszönheti. - A törpék fúró- fa­ragó típusú kisemberek, ők soha­sem értek rá óriás-aggyal gondol­kodni. Tették a dolgukat, miköz­ben az Óriás óriás gondolatait ka­matoztatta a törpék sürgés-forgá­sának köszönhetően. "Daj-daj." - mondogatta magá­ban az óriás. ''Daj-daj.1'- vissz­hangzott benne a lelkiismeret. Szemei könnybe lábadtak, mi­közben a törpék keserű sorsát mérlegelte. " Ha venni akarok, adnom is kell valamit" - állapítot­ta meg magában az óriás, s azon­mód kiutalt a több ezer törpének több ezer csokoládét." felkiáltás egyenlő volt a kis óriásokhoz in­tézett paranccsal. Akis óriások azonnal cselekvés­hez láttak. Először is megfe­nyegették a törpéket, mond­ván: " Amit ti tesztek, az nem jó. A sürgés-forgásnak soha nem volt jó vége. Aki kalapál, előbb­­utóbb az ujjára fog ütni. Ujjra ütésekért pedig nem jár csokolá­dé. Mi, akik nem sürgünk, nem forgunk nem csinálunk semmit, az ujjúnkra sem üthetünk soha. Nyilvánvaló tehát: minket illet a csokoládé." így történt, hogy az adakozó óriás annak rendje, s módja sze­rint békében éldegélt tovább ab­ban a hiszemben, hogy a meg­ajándékozott törpék boldogok. A törpék kis csokit kaptak, vagy még azt sem. Az óriások pedig gyomorrontást kaptak a rengeteg csokoládétól. Akis törpék nem tehettek egye­bet, sürögtek-forogtak to­vább, sürögnek-forognak a mai napig. Megértették, hogy ezzel az óriás adakozással úgysem men­nek semmire. És a történet folytatódik, a Duna-partján, egy kedves kis vá­rosban. Adunakömlődi löszfal vele sem könyörületes. Igaz, az ő esetében nem a földcsu­szamlás keseríti a munkát, ha­nem a meredek domb oldal, aztán az egekbe szökő gázolaj árak, s az, hogy egy roncste­lepből kell várat építenie, ezenkívül a dunakömlődi löszfalat is meg kell naponta másznia. Ezen kívül az ásó ku­tató régészek is " tankcsapdát építettek" az ő MTZ-traktorá­­nak, - mint mondja: saját terü­letén. Lapunk munkatársának érkezésekor éppen munkában volt. Erőgépen ült, lelkiisme­retes gazdához hűen művelte ami művelhető, napkeltétől­­napnyugtáig, mivel éjszaka nem ér rá foglalkozni a föld­del, ugyanis "mellék állásban" éjjeliőrként dolgozik. Mitaga­dás, a hatalmas házán belüli, és kívüli alkatrészhalmaz veze­tett hozzá.- Könyörtelen időket élünk fiatalember - mondotta Kiss Imre, amikor leszállt az erő­gépről, s leporolta ruhájáról a napi fáradalmakat. Nincs eb­ben az országban becsülete a becsületes vállalkozónak, ha csak félállásban dolgozik, ak­kor sincs. Olyan meredek ez a domboldal, hogy néha attól rettegek, hogy traktorostól hanyatt esek. Összintén szól­va már bánom, hogy bele mentem ebbe az egészbe.- Az errejárók úgy véleked­nek, hogy ön roncstelepet te­remtett, - igaz a maga területén. Nem gondolja, hogy meglepő az amit "művel" turistának, ré­gésznek, gazdálkodónak, mind­azoknak, akik a földművelésen túl az emberi élet tisztességét is kívánják?- Roncs ez az ország, s azok tették ronccsá akik ronccsá tették, csakhogy bolondok lennének elismerni, hogy ők a valódi bűnösök. Az én szüle­im gazdálkodók voltak, igaz, jómagam ipari munkásként dolgoztam ezidáig, de a föld szeretetét örököltem, ezt sen­ki sem képes kioltani a lelkem­ből.- Hírlik, hogy ön még felesé­gét is odaadná egy bárányért...- Nevetséges dolog ez ké­rem. Igaz, hogy elváltam a fe­leségemtől, és az is igaz, hogy egyedül neveltem fel három gyermekemet, az is igaz, hogy a földművelés mellett állatok­kal is foglalkozom. De az a va­lódi állat, aki ilyen butaságo­kat beszél.- Gazdaságos lesz a gazdálko­dás az ön véleménye szerint?- Ha gazdaságosan akar gaz­dálkodni a gazda akkor le kell dobnia magáról azokat a para­zitákat, akik munkáját, erejét elszíják. Inkább hanyatt esek a traktorommal mintsem má­sok munkájából próbáljak él­ni. Ha roncstelep egyesek sze­rint az én alkatrész gyűjtő szenvedélyem, akkor én azt mondom, hogy a roncstelep is része az én munkám épülésé­nek, hiszen ebben a roncste­lepben van a gépeimhez szük­séges utánpótlás. Tetszik, nem tetszik, ez itt a helyzet. Tudja a kisgazdának munkájában van az élete lényege. A nagy gaz­dák meg gazdagodnak. Ha jól bele gondolok, mindkét em­bernek igaza van. Én például a roncsaimból is képes vagyok gazdagodni. - S2.J. -

Next

/
Oldalképek
Tartalom