Paksi Hírnök, 1997 (9. évfolyam, 1-48. szám)
1997-03-28 / 11. szám
Paksi Hírnök 1997. március 28. SZOMSZÉDOLÁS ISTEN HÁTA MÖGÖTT íz utóbbi időben két ház f\ épült, a bolt egy héten háromszor tart nyitva, kenyérre és tejre mindig fel kell iratkozni, mert csak a megrendelt mennyiséget szállítják. Az üzletekben gyakran található leértékelést ezen a vidéken nem ismerik. Hiába az áfész által meghirdetett akció, ha itt sosem érvényesítik. A bolti árak jóval magasabbak mint bárhol másutt. Az orvos egy héten egyszer jön a kicsiny településre, de az utóbbi időben betegsége miatt ő is elmaradt. A helyettesítést végző orvos Kölesden látja el a betegeket. Mivel közigazgatásilag ehhez a községhez tartoznak, így bármilyen hivatali ügy elintézése vagy gyógyszer íratása egy napba telik. Pedig mindössze hat kilométer a távolság. A miértekre a közlekedés hiányossága ad választ. A busz reggel megy és este jön. Aki délelőtt intézi dolgait, az a délutánját, akit délután tudnak fogadni az a délelőttjét töltheti buszra várva Kölesd utcáján. A hivatalok itt működnek, óvodába és iskolába idejárnak a gyerekek. A gyermekkorában is szenvedélyes természetjáró Petőfi Sándor a botjádi szőlőhegyet járva gyógyítgatta ifjú szívén esett sebeket. Kereste és élvezte a táj adta nyugtató csendet. Barátsága Sass Istvánnal haláláig fennmaradt. A kúriát és a Méhest most közel háromezer növénnyel beülteti gondosan ápolt park veszi körül. A Sass család kriptájára már csak az itt élők emlékeznek. Szürke márványkő, rozsdás kovácsoltvas kerítés árulkodik az egykori költő barátjának családfájáról. Hogy a sírt valaki meg tudja nézni, utat kell vágni az elbuijánzott erdőben. Éppúgy nincs aki gondozza a sírt, mint nincs, aki művelje az elhagyott gyümölcsöst, szőlőt, nincs, aki megtöltse az üresen kongó löszfalba vájt pincék hordóit és nincs, aki felújítsa és megmentse a század elején épült házakat. A sörétgyár is a századforduló táján épült, a háború előtt vadászfegyverekbe való lőszert készítettek benne. A rendszerváltás óta már a harmadik tulajdonosa van, aki évente egy alkalommal teszi tiszteletét az épület körül. Különösen tavasszal, amikor a domboldalon a fák alatt ibolya bontogatja szirmait: szorul össze az arrajáró szíve. A Siópart vonalán húzódó közel nyolcvan ház virágba borul, jelzi: nincs még itt a vég. Szorgalmas emberi kezek művelik a kerteket, míg be nem következik az elmúlás. Addig is minden év elején becsenget a postás és átadja azt a borítékot, amelyben az önkormányzat adójának befizetésére hívják fel a figyelmet. Természetesen mellékelve hozzá a kilencszáz forintos csekket is. Az ott lakók értetlenül fizetnek, de kérdés: mire? Itt úgy érzik, nem kapnak pénzükért semmit, kiszolgáltatottak. Nagy erőfeszítéseik ellenére a képviselőtestület tagjai közé sem sikerült delegálniuk egyeden falubelit sem, aki egyengette volna a kis település mai sorsát. Boijád, 1997. március SEREGÉLY ERZSÉBET (Folytatás az 1 ■ oldalról.) máris az volt a válasz, hogy a kabátokat most olcsóbban meg lehet vásárolni és már áradt is a kedvezmények sora. Rutinossága, leleményessége hozott egy-két vevőt. A legjobban a süteményformákat árusító férárakból. - Ha hármat viszel - akkor már csak kétszáz - mondta, amikor a húsvéti csokoládé nyúl ára iránt érdeklődők. Nálunk alkudozás nélkül is megkapod kétszázért, de itt mindent jóval drágábban kínálnak. A soha véget nem érő sátrak- Már a kenyérre való is alighogy megvan - mondja válogatás közben egy hölgy —, de jön az ünnep, hát muszáj valami meglepetés.-A játékokat sem úgy vásárolják mint régebben - panaszolja a bazárárus - mindenki csak válogat, turkálnak az ember nem győz figyelni, nehogy ellopjanak valamit, de vevő az ritka mint a fehér holló - bánkódnak. Az üzlet ma talán a legjobban a kunszentmiklósi gazdának ment.-Kevesebbért adtam a malacokat mint a tegnapi vásáron, de azért itt is öt- és hatezer volt a malacok ára. - Közben számolgatja ma mennyit sikerült idáig eladni. - Harmincnyolcat - mondja -, tegnap meg ötven körül. Sok van még otthon, ebből élünk - meséli, de hogy hány anyadisznó röfög az ólakban azt nem árulja el - nem újságba való - mondogatja. Néhány titkot azért mégis sikerül kiszedni belőle. Minden fajtából kell tartani, mert a vevők sem egyformák, így kinek a pöttyös, kinek a fehér tetszik, a másik meg, hogy tavaszszal jóval drágább a malac, hát ilyenkorra kell időzíteni az eladást. Az árusítóból vagy a vásárlóból volt-e több? Azt nehéz lenne megállapítani, az viszont tény, hogy jóval kevesebben jöttek ki a vásártérre mint szoktak. Valószínű a havazás is rontott, de tényként azt is el kell fogadni, hogy a lakosság 18,7 százaléka munkanélküli és a segélyből legfeljebb csak nézelődni lehet a vásárban és reménykedni, hogy a legközelebbinéí már más is lesz. -ese-ELMENTEM A DOROGI VÁSÁRBA. FÉLPÉNZZEL... finak ment az üzlet, úgy látszik a konyha művészete máig vonzó a fiatalok és idősek számára egyaránt. Van rajta jó kis haszon, de az eladó azt nem árulta el, hogy mennyiért éri meg folyamatosan a keksztörmeléket gyömöszölnie a formákba. A cukorkaárusnál alkudozni is lehetett, a csillagos eget verő asztalain rengeteg a kínált portéka. Papucsot, hálóinget, otthonkát és munkásruhát különböző méretben és színben lehet próbálni, vásárolni. Igényesebbeknek drágábbat, a szegényebbeknek olcsóbbat mutat az eladó. Aki akar, az tud is venni, de a legtöbben csak bámészkodnak.
