Paksi Hírnök, 1997 (9. évfolyam, 1-48. szám)
1997-03-21 / 10. szám
1997. március 21. Paksi Hírnök S VÁROSI MOZAIK EPITESZEK VELEMENYE A RENDEZÉSI TERVRŐL (Folytatás az 1. oldalról.) Egyben felhívják a figyelmet arra, hogy a város számos közintézményi épülettel rendelkezik, amelyek nincsenek kellőképpen kihasználva és sajnálatosnak tartják, hogy a program ezt a kérdést mellőzte. Az építészközösség a Deákházat alkalmatlannak tartja a képtár befogadására és a Bazársor meghosszabbításának tervét elvetik, csakúgy, mint a városházával szemben lévő terület magasságának megemelését, viszont egyetértenek a piac jelenlegi helyén hagyásával és a Táncsics utca déli részének közparkká alakításával. A grémium a továbbiakban bírálja azt a tervezetet, amely a Duna és a város közvetlen kapcsolatával foglalkozik. Határozottan állítják, hogy a vizsgálatban jelzett támfalhiány, valamint a Duna látványa közötti ellentmondást a tervezet a lehető legrosszabb módon kezeli, s ezért a programban szereplő beépítési móddal nem értenek egyet. Az építészek úgy vélekednek, hogy a kis lakótelepek problémájára harminc-ötven év múlva kell visszatérni. Bírálják a program más hiányosságait is, mint például azt a tényt, hogy a Fő utca konzervgyártól északra eső részét a program nem kezeli, mint ahogyan azt sem, hogy a város két neuralgikus egysége, a Duna utcától a Kosár utcáig tartó rész és a „Békaváros” területe rendezési, szabályozási szempontból rendkívül fontos. A fentiekből a szükséges konzekvenciák levonását tartja szükségesnek az építészek már említett közössége. Ez pedig abból állna, hogy egy új, az összes érintett észrevételeit és érdekeit figyelembe vevő városrendezési program benyújtása szükségeltetik. MEGIPNAK AVÁROSI TEREK, PARKOK Megszületett a döntés a PA Rt.-nál, mely szerint a helyi adójuk öt százalékát, 46 millió forintot a város parkjainak megújítására szánják. Döntésüket remélhetőleg az befolyásolta, hogy a mintegy tíz hektárnyi városi park állomány rossz állapotban van és a felújítás több mint 100 millió forintba kerülne. A pénzből a parkok rekonstrukcióját el lehet kezdeni és a sürgős felújításokat el lehet végezni. * * * / Úgy is mondhatnánk, salamoni döntés született: egyszerre mindenki kapott és senki sem, mert mi sem nyilvánvalóbb, hogy sokan számítottak a paksi atomerőmű „adó-adományára”, különösen azok után, hogy a város költségvetésében a városatyák szigorúan jártak el és így az intézmények közel húszmilliós fejlesztési igénye is kielégítetlen maradt. Mint azt Schuckert József, a környezetvédelmi bizottsága tagja lapunk kérdésére válaszolva elmondta, a pénz a lehető legjobbkor jött, mert a város parkjai, szabadidős területei nincsenek jó állapotban és az idei erre a célra költségvetésbe tervezett mintegy huszonegymillió forintot a testület nem szavazta meg, holott égetően sürgős lenne az utcabútorok javítása és az általános megújításon túl a további fejlesztés is. A képviselő szerint a környezetvédelmi bizottság - konzultálva a városépítő bizottsággal - kompetens a pénzek konkrét felhasználásáról dönteni, konkrétumokról az egyeztetések után lesz szó. MEGEMLÉKEZÉSEKA NEMZETI ÜNNEPEN A Magyarok Világszövetsége Tolna Megyei Szervezete koszorút helyezett el március 14-én Botjádon, a Petőfi-emlékmécsesnél. * * * A Városi Fúvószenekar hívogatóját követően, a Városi Művelődési Központ adott helyet Pakson a március 15-i ünnepségnek. A műsorban közreműködött a Városi Fúvószenekar, a Móra Ferenc Általános Iskola tanulói és a Városi Diákszínpad. Ünnepi köszöntőt mondott Herczeg József polgármester. Filmvetítéssel zárult a program, az egybegyűltek „A 80 huszár” című magyar filmet tekinthették meg. * * * Pakson, a Városi Múzeumban is megemlékeztek az 1848-as forradalom és szabadságharcról. Dr. Rosner Gyula mondott köszöntőt. * * * Ami a hazai belpolitikában március ünnepén megtörtént nagyban, az megtörtént Pakson is, „kicsiben”, vagyis a politikai pártok és társadalmi szervezetek vezetői, képviselői távol maradtak a központi rendezvénytől. Az ilyesmi egyébként a nemzetközi gyakorlatban szinte példátlan, hiszen mint arra a politikai elemzők a hazai sajtóban is rámutattak: elképzelhetetlen például, hogy a francia forradalom, vagyis a Bastille bevételének ünnepén a politikai pártok külön ünnepelnének. Sajnos, jórészt távol maradtak a központi ünnepségtől a városi pedagógusok és kisdiákok is, ám ez részben annak is köszönhető, hogy minden iskola megtartotta a saját megemlékező ünnepségét. Ezzel együtt érdemes lenne elgondolkozni: a központi ünnepségen ott legyen az ifjúság is, hiszen ez elsősorban az ő ünnepük. * * * A korábban háttérbe szorult hazafias, nemzeti érzelmű nevelés egyik példája is lehet az a kezdeményezés, amelyet Herczeg József polgármester jelentett be az ünnepen: dr. Wartig László ügyvéd, valamint az erőművi Tájékoztató és Látogatóközpont vezetője, Kováts Balázs főmérnök és a város első embere a polgármesteri keret terhére fejenkénti ötvenezer forint javadalmazást ajánlott fel annak az iskolai alapítványnak, amely oktatási intézmény kisdiákjai a legszebben éneklik el nemzeti imádságunkat, a Himnuszt. Természetesen vátják más vállalkozók felajánlásait is, akik cserébe a bíráló zsűri tagjai lehetnek. * * * A rendszerváltás óta a magyar sajtó március 15-én ünnepel; ebből az alkalomból Herczeg József polgármester fogadást adott a paksi városházán, ahol ott volt Kiss G. Péter lapunk főszerkesztője, Koós Attila, a TelePaks Kht. ügyvezető-főszerkesztőj e, dr. Csányi Kinga, a Fortuna Rádió főszerkesztője és Rákosi Gusztáv, a Népújság dolgozója. Herczeg József pohárköszöntőjében elismerését fejezte ki a helyi média munkájáért, majd a kötetlen megbeszélésen a sajtó helyzetéről, bel- és várospolitikai aktualitásokról esett szó.
