Paksi Hírnök, 1996 (8. évfolyam, 1-48. szám)
1996-02-16 / 6. szám
1996. február 16. Paksi Hírnök 9 MŰVÉSZETEK SZÉPSÉGESEN KESERŰ FELKAVARÓ VILÁG... ) Kíváncsian nyitottam a borítékot, kezemben egy városunkban ismert és becsült paksi festőművész meghívóját tartottam, amelyben február hatodik napján, pontban tizennyolc órára, a Városi Művelődési Központba, gyűjteményes kiállítására invitált. Örömmel tettem eleget a baráti meghívásnak. Érkezésemkor a huszonnégy kiállított alkotás nem igazán a meglepetés, inkább a megnyugtató elégtétel erejével hatott rám. Halász Róbert kiállításai (közös, önálló) meghaladják a félszázat, alkotásai az ország számtalan városában dicsérik a lelkében szépségre ítéltetett ember értékteremtő munkáját. A rangos tárlatot február 6- tól a hónap végéig tekinthetik meg az érdeklődők. A kiállított, zsűrizett festmények teljes egészében gyűjtők tulajdonában vannak, pusztán a kiállítás idejére bízták őket ismét az alkotó gondjaira. Megnyitóbeszédet a Paksi Képtár vezetője, Halász Károly művészeti előadó mondott. A pályatárs és névrokon értő és elismerő szavakkal szólt a művészbarát látogatók előtt. Halász Róbert művész családban nőtt fel, édesanyja szintén festőművész. Halász már 13 éves korában olajfestményeket készít. Paksra Hódmezővásárhely és Szeged után érkezik, itt folytatja az ifjú művészjelölt a képzőművészet megannyi csapdát rejtő, s számára akkoriban egyáltalán nem veszélytelen mesterségét. Grafikák, pasztellképek, olajfestmények követik egymást, szobrokat készít, követ farag, kiállításokat szervez, maga mellé veszi a hetvenes-nyolcvanas évek általa tehetségesnek ítélt ifjú művészjelöltjeit, oktatja, segíti őket, amiben csak tudja. Ha művész, illetve értelmiségi családban nő fel egy művészhajlammal megáldot-megvert fiatalember, nem menekülhet a közeg rá fokozottan támasztott elvárásai elől, sőt ezek teljesítésénél is többet akar: igen magasra kell tennie a mércét. Halász önálló paksi kiállítása régóta váratott magára. Számtalan vidéken rendezett tárlata ellenére városunk ez idáig igencsak szűkmarkúan bánt - legalább is ami a kiállítási lehetőségeket illeti egyik legtehetségesebb, legismertebb, tudásának átadásában végtelenül önzetlen festőművészével. Többek közt ő hozta létre, vezeti és működteti ma is az Albrecht Dürer Képzőművészeti Stúdiót és Galériát. A most kiállított olajfestmények tájképekből, csendéletekből, különböző állatábrázolásokból válogatódtak. Halász nagyszerű tájképfestő, színvilága egyenesen elragadó, ecsetkezelése a tökéletesség erejével lepi meg a látogatót. Csendéleteit számottevő érdeklődés fogadta a megnyitó során. A művészt erősen megrázzák a konfliktushelyzetek, említsük például „Harc” című festményét: két ragadozó madár párharcát ábrázolja, hasonló farkasábrázolása is szerepel a tárlaton. A szituációk azonosak, csak más és más szemszögből megfestettek. Halász réges-régen túl van a különböző stílusok, irányzatok hatásain, kiművelt, egyéni festészet az övé. Fantáziadús, olykor szépségesen keserű, felkavaró az ő világa. Vallja, hogy úgy kötelessége láttatni a művésznek, hogy a műben ott legyen a katartikus élmény Halász Károlyban és alkotásaiban ott van. SZARKA JÓZSEF
