Paksi Hírnök, 1996 (8. évfolyam, 1-48. szám)
1996-02-16 / 6. szám
1996. február 16. Paksi Hírnök 1 MENNYI OLAJ ŰZI EL A KEMÉNY HIDEGET? Az idei tél szokatlanul kej\ mény volt, de úgy tűnik, Mátyás napja meghozza számunkra a várt enyhülést: a hivatalos meteorológiai előrejelzés szerint február 24-én a hőmérő higanyszála nem éri majd el a nulla fokot, ám - a néphagyomány szerint - a későbbiekben melegedik az idő: Mátyás feltöri a jeget. De addig is: mi lesz azokkal, akiknek a jövedelme arra sem elég, hogy fűtsék a lakásukat? Érvényben van még a Népjóléti Minisztérium 1995. évi rendelete, amely szerint olaj támogatásban részesülhetnek a rászorulók. Ez nagy segítséget jelent azoknak a családoknak, ahol az egy főre jutó jövedelem nem haladja meg a nyugdíjminimum kétszeresét, illetve azoknak az egyedülállóknak -vagy gyermeküket egyedül nevelőknek -, akiknél ez a kereset nem több, mint a nyugdíjminimum két és félszerese. Csikai Gyuláné, a szociális osztály vezetője elmondta, hogy a paksi önkormányzat fűtési támogatásra 7 802 000 Ft-ot, egyéb fűtési módról olajra történő átállásra pedig 2 633 000 Ft-ot kapott a központi költségvetésből. Ezt az összeget március 31-ig kell felhasználniuk, tehát HTO-támogatás továbbra is igényelhető. A juttatás mennyisége a szociális helyzettől és attól függ, hogy mekkora az olajjal fűtött helyiség. Értesüléseink szerint a Népjóléti Minisztérium új közleményt fog kiadni a fűtőolaj-támogatással kapcsolatban és ez változást jelent majd a segélyezési rendszerben. A minisztériumi szóvivő, dr. Furmanné dr. Pankucsi Márta lapunkat úgy tájékoztatta, hogy az új rendelet még aláírás előtt áll, így nem nyilatkozhat annak tartalmáról. A jövő héten talán már többet tudhatunk a módosításról. Remélhető: nem fogja hátrányosan befolyásolni a támogatottak helyzetét, de a kérdés egyelőre megválaszolatlan. SÓLYA EMMA PIHENŐBEN Átél. Az elmúlás és az újjáéledés közti időszak, amikor megpihen a természet. A máskor oly forgalmas parton nem jár ilyenkor senki, a pádon sem ül más, csak a fáradt napsugár. Mozgás csupán az álmos folyón észlelhető; a jégtáblák által beablakozott Dunán halászok csalogatják fel a mélyből a víz lakóit, szótlanságuknál csak a táguló messzeség szótlansága nagyobb. Most minden csendes, a csellengő varjak rekedt károgása hallatszik időnként vagy a hó roppanása a hideggel dacolok talpa alatt. Ködfátyolba burkolózik a Duna túlsó partja, a dérlepte fák sem láthatják odaát ősöreg szomszédaikat. Kopaszon, fehér hószőnyegen állva őrzik a jeges folyót, a padot, a halászokat, a telet. S. E. ÁTÉL PRÓBÁRA TESZ Talán kevesen vannak már, akik még nem tették fel a kérdést: mikor lesz már vége? Unjuk már a telet, a sok sáros havat az utcán, az ólmos esőt és csúszós jeget a közutakon, fűtés egyre növekvő díját és azt is, hogy a tél szépségeiből a hétköznapi ember egyre kevesebbet érez vagy lát; csak mint egy óriási görgeteget hajtjuk magunk előtt a havat, a hidegnek tűnő mát. Pedig jó lenne már végre megint szépnek látni a telet vagy újra megérezni egy langyos tavaszi szelet, egy melegebb holnapot.
