Paksi Hírnök, 1996 (8. évfolyam, 1-48. szám)
1996-12-06 / 45. szám
1996. december 6. Paksi Hírnök ÜÜ ANZSELIKA A szokványos lakótelepi másfél szobás lakás meghitt hétköznapjait a bánat és a csend övezi immár néhány hónapja. A két gyermekét egyedül nevelő anyuka egy nyolc hónapos kapcsolat gyümölcseként május harmincegyedikén három kiló ötven dekagrammos kislánynak adott életet. A fekete hajú, kissé kreol bőrű baba nem sejti, hogy születése után tizenegy nappal már nem édesanyja karjaiban ringatózik.-Nem tudtam elvetetni - mondja fejét két kezébe temetve az anyuka. - A kapcsolatunk már a végét járta és hat hónapos terhes voltam, amikor vége is lett, kétségbe voltam esve mit is tehetnék, akkor jött a gondolat, gondozószülőket keresek a babának. A fehér szekrényből szép, vasalt kisingek kerülnek elő, majd fotók, amelyek igazolják, régen megbánta már, amit tett. Külföldi újságban adott fel hirdetést, erre jelentkezett egy osztrák házaspár, aki még februárban megmutatta a kis jövevény leendő otthonát. Minden luxus megvolt, arra gondolt a pici jó helyre kerül. Még a kislány születése előtt az osztrák férfi apasági nyilatkozatot tett a polgármesteri hivatal illetékes osztályán. Anzselikát már a férfi nevére anyakönyvezték. A két fél megállapodott, hogy havonta egyszer láthatja az anya a kislányt, így július huszonegyedikén el is hozták a babát bemutatni. A problémák akkor kezdődtek. Az anya úgy látta, hogy alultáplált a csecsemő és nem kap megfelelő gondozást, a fenekén véres körömnyomokat vélt felfedezni. Anyai szíve összeszorult, azóta harcol, hogy visszakaphassa a kislányt. Ahogy meséli a történetet el-elcsuklik a hangja.- Kétszer kaptam ötezer schillinget, az elsőt, amikor megvolt az apasági nyilatkozat, a másodikat, amikor elvitték Anzselikát. Amióta kértem, hogy szeretném megnézetni az itteni gyermekorvossal, azóta nem láttam a kislányt - válaszolgat kezét tördelve. Levelek jönnek-mennek, amióta úgy döntött visszaszerzi lányát. Az osztrák házaspár örökbefogadási kérelmet nyújtott be, melyet a Tolna Megyei Közigazgatási Hivatal igazgatási és hatósági főosztálya, mint első fokú gyámhatóság elutasított. Az anya visszavonta a nyilatkozatot, mely szerint az osztrák úr az apa, elment a rendőrségre, ahol elmondta vállalja a büntetést, de vissza akaija kapni a gyereket. Közben az Igazságügyi Minisztériummal levelez. A minisztériumtól levélből megtudta, az osztrák polgári törvénykönyv idevonatkozó paragrafusa értelmében a házasságon kívül született gyerek szülői felügyeleti joga kizárólag őt illeti. A konzulátus segítségével talán az osztrák bíróság elrendeli a baba átadását, addig harcol és reménykedik, a minisztériumból kapott nyomtatványokat tölteti különböző helyeken. Remény van rá, hogy újból magyar otthona legyen Anzselikának, de vajon lesz-e apukája, aki eddig hallani sem akar róla?- Hogyan lesz tovább - kérdeztem -, amikor már Anzselika is itt lesz?-Nehéz az emberek szemébe nézni, Paks kisváros és hiába élek zárkózottan, mégis érzem magamon a megvető pillantásokat. De ha a kislányt visszakapom, büszkén fogok sétálgatni vele és talán segítenek mások is, hogy lelkileg rendbejöjjek. Végre van munkahelyem és ha szegényen is, de legalább boldogon szeretnék élni. -ese-ARCOK A Három szenvedélyem van - mondja magáról Kanczler István -, imádok horgászni, sütni-főzni és nem utolsósorban festeni. Ez utóbbi kedvtelésének úgy istenigazából most tud majd hódolni, hiszen nyugdíjba ment a Móra Ferenc iskolából: -Negyven évet töltöttem a katedrán, mégis azt mondom, hogy nem vagyok igazán rátermett pedagógus. A fegyelmezéssel, a tanítással nem voltak gondjaim, csak az utóbbi idők szélsőségeit nem tudtam már földolgozni. Azt, hogy a nyolcadikos diákok hétfőn „fiasználhatatlanok” voltak, mert előző éjjel, mint mondták „buliztak”. A pedagógiai hivatás teljes embert kívánt, óriási energiát emésztett föl és az alkotásra nem maradt idő. Gyötört a hiányérzet, a fülemet pedig egyre jobban bán/ tóttá a zaj. Nyugalomra lenne szükségem, de itthon sem tudok dolgozni - ez az én nagynagy problémám. A művészet világa annyira ellentétben áll a naturális világgal, hogy minden apró zörej szinte detonációként hat, sokkol. Néhányan felkerestük már a polgármesteri hivatalt és kértük, hogy hozzanak létre egy közös alkotóházat, de eddig nem sok sikerrel járunk ez ügyben.-Feleségével tökéletesen kiegészítik egymást, hiszen ő a borpince vezetője, ön pedig említette, hogy imád főzni...- Van egy szenzációs lángosreceptem, föltétien próbálja ki - köti lekemre, miközben sorolja a hozzávalókat. - Fél liter tejbe teszek egy evőkanál sót és egy csapott mokkáskanál citromsavat. Másfél deci langyos tejben fölfuttatom az élesztőt, szórok bele cukrot, a kettőt összeturmixilom, utána a lisztet fakanállal beledolgozom. Néhány órát állni hagyom, majd bő, forró olajban kisütöm. Egyszer az iskolában VÁROSBÓL nőnapra 300 darabot sütöttem - mind elfogyott.- Hangyási László, a sorozat előző vendége félig tréfásan az iránt érdeklődött, hogy az elkövetkezendő időben vajon több időt szentel-e a művészetnek, mint a horgászatnak?- Nagyon szeretek horgászni, sőt esetenként még halat is / / fogok. Rekordlistás is voltam egy 8 kilós süllővel. De nemcsak a horgászat csábító, hanem a Duna-part egyedülálló flórája és faunája is. Képeimen gyakran köszön vissza a vízi világ. Volt földünk a paksi szigeten, ahol mindig megjelent ez a kék madár - mutatja akvarelljét -, ez most a kedvenc képem. Amiért bánatos vagyok - folytatja -, azt hittem, ha nyugdíjas leszek, mindenre ráérek, de eddig még csupa nemszeretem dologgal kellett, hogy foglalkozzak. Lelki szemeim előtt megjelennek azok a víziók, amik csak arra várnak, hogy megfessem őket, de a körülmények még nem adottak az alkotáshoz. Olajképeket akarok festeni, de ez nagyobb előkészületeket igényel.-Kinek adja tovább a hólabdát? Dr. Tormáné dr. Riba Ibolyának. Meséljen egy-két jó anekdotát, ami közjegyzői praxisa alatt történt vele. préházi
