Paksi Hírnök, 1996 (8. évfolyam, 1-48. szám)
1996-12-06 / 45. szám
1996. december 6. Paksi Hírnök 9 AZ A BIZONYOS EGY SZÁZALÉK... Nagy vihart kavart a parlamentben az úgynevezett „egyszázalékos törvényjavaslat”, melynek lényege annak megállapítása, hogy az adófizetők személyi jövedelemadójuk egy százalékát milyen célokra ajánlhatják fel a jövőben. Összesen mintegy négymilliárd forint sorsának eldöntéséről lenne szó - ezt az összeget az érintettek társadalmi szervezetek, alapítványok, országos közgyűjtemények, kulturális közintézmények és az egyházak számára ajánlhatják fel. A négy történelmi egyház vezetője azonban tiltakozik a törvénytervezet ellen: lelkiismereti és a vallásszabadságjogaira hivatkoznak, presztízsveszteségtől és attól tartanak, az adófelajánlások statisztikai felméréshez szükségesek - így a vitatkozó honatyák, a javaslat előkészítői fontolgatták, hogy az egyházakat kiveszik a kedvezményezettek köréből. A legújabb „variáció” azonban az: amennyiben az országgyűlés úgy döntene, hogy az egy százalékra vonatkozó rendelkezés az egyházakat nem, ellenben a többi kedvezményezettet érintené, az alkotmányellenes lenne. Megkérdeztük Paks három lelkipásztorát: mi a véleményük a törvénytervezetről, amely az egyházak gazdasági helyzetét érinti. Isgum József, a római katolikus plébánia kanonoka:-Jó lenne, ha az egyház is a kedvezményezettek sorában lenne - egyre több feladat hárul ránk. Én úgy gondolom, ha adnak valamit, azt el kell fogadni, főként, ha égető szükség van rá. A paksi katolikus egyház a közel tizenhétezer hívő húsz százalékának adományaiból tartja fenn magát. Isgum József annak a bizonyos egy százaléknak örülne az egyház által visszaigényelt iskolák (az egykori katolikus fiúiskola és a zárda) nehéz anyagi helyzete miatt is. Szabó Vilmos Béla, a paksi evangélikus egyházközség lelkésze úgy véli: az egyházi vezetők azért tiltakoznak a törvénytervezet egyházat érintő paszszusa ellen, mert annak bevezetése esetén nem lenne tisztázott az állam támogatása.-Bizonytalannak látszik az így befolyt összeg mértéke, nem úgy, mint az esetlegesen államilag garantált egy százaléké. Ha mégis elfogadják a javaslatot, lehet eredménye az ilyenfajta juttatásnak, ám ez a megoldás nem lehet végleges. Az SZJA egy százalékáról való döntés azon is vajúdik, hogy az egyház vagy annak intézményei kapják-e majd ezt az egyelőre kétes sorsú összeget. A paksi evangélikus hívők száma kétezerre tehető, az önkéntes hozzájárulásuk az, amelyből egyházuk gazdálkodik. A református lelkész, Köváry László, mint kerületi tanácsos javasolta a püspöknek: tiltakozzon a törvényjavaslat ellen.-Itt nemcsak a reformátusokról van szó, hiszen, ha az adófizetők egy része kötődik például a szakszervezetekhez, mert érdeke fűződik ehhez, akkor oda fizeti az egy százaléknak megfelelő összeget.- Az lenne jó, ha az állampolgárok meghatározott számlára fizetnék adójukat. „Rezsi szintjén működni tudunk” - minősítette egyházának gazdasági helyzetét a lelkipásztor, s hozzátette, hogy a polgármesteri hivatal és az atomerőmű támogatásának sokat köszönhetnek.- Pakson háromszáznyolcvanőt református hívő él - ha az adójából azt az egy százalékot mindenki az egyháznak fizetné, akkor sem tudnánk gondtalanul élni... ***** A gondolatok, vélemények tehát különböznek. A lelkészek szavaiból ítélve mostoha sorsú egyházakkal kapcsolatban egy valami bizonyos; jövedelemadók egy százaléka ide vagy oda, helyzetükön jelentősen könnyíteni nem lehet. Már csak azért sem, mert az egyházak jogos igényeinek kielégítése (elsősorban az ingadanrendezés terén) több mint százmilliárd forintjába kerülne az állami költségvetésnek... SÓLYA EMMA